Operációval az epilepszia ellen
A sebészeket az a szándék vezette a műtétek útjára, hogy azoknak a gyerekeknek is biztosítsák a rohamoktól mentes életet, akiknek szervezete nem reagál a gyógyszerekre. Eddigi mérlegük azt mutatja, hogy sok esetben érdemes vállalni az operációval járó kockázatot. A badeni Korkban található epilepszia-központban rendezett tanácskozás résztvevői augusztusban összegezték a korszerű epilepszia-sebészet terén elért eredményeket. Karl Strobl és Sabine Rona német kutatók mintegy száz gyermek- és fiatalkorú páciens sorsát követték nyomon évekkel a műtét után is. Közülük mintegy 70 százalék tartósan tünetmentes maradt. Mintegy 8 százalék esetében ritkábbá váltak a rohamok, s azok is kevésbé befolyásolták a betegek életminőségét. Tíz százaléknál továbbra is jelentkeztek súlyos rohamok, ám jóval ritkábban, mint a műtét előtt. Csupán a páciensek 12 százaléka nem mutatott javulást az operáció nyomán.
Leginkább azoknál a gyerekeknél volt eredményes a műtét, akiknek epilepsziagóca a homloki agylebenyben, vagy az egyik oldalsó lebenyben helyezkedett el. A legtöbb ember agyában a baloldalon található a beszédközpont. Emiatt esetenként nincs lehetőség az ugyanott manifesztálódó epileptikus góc eltávolítására. A beszélő- és beszédértési képesség teljes elvesztése ugyanis túl nagy ár volna az epilepsziától való megszabadulásért. Műtét előtt végzett elektromos ingerléssel viszont kideríthető, vajon csakugyan jelentősen károsodna-e a beszédközpont a góc eltávolításával. Ebből a célból elektromos impulzusokkal ingerlik a góc körüli agyrészt, ami átmeneti leállást eredményez. Ha ennek során az orvos nem tapasztal defektust, úgy a góc eltávolítható, illetve vágásokkal elektromosan elszigetelhető a környező agyszövetektől, hogy görcsöt gerjesztő potenciálja ne terjedhessen tovább.