Száraz időben morfol a gazella
Jelentős fiziológiai változáson esnek át a szaud-arábiai sivatagokban élő homoki gazellák szárazság idején, hogy csökkentsék a párolgásos vízveszteséget és túléljék a meleg nyarat - állapították meg amerikai egyetemi kutatók.
A négyhónapos száraz évszakban a homoki gazellák (Gazella subgutturosa)szíve és mája kisebb lesz, és ezzel csökken az oxigénfelvétel és a lélegzéssel járó párolgási vízvesztesége.
Az arab félsziget sivataga a világ egyik legmostohább környezete. Kevés és kiszámíthatatlan az eső, magas a környező hőmérséklet, kevés az élelem. A homoki gazellák a környezethez alkalmazkodva képessé váltak a túlélés érdekében lényegesen megváltoztatni testfelépítésüket.
A sivatagban nagyon ritka az ivóvíz, ezért a gazelláknak a vizet és a táplálékot is növényekből kell magukhoz venniük.
A bélfal marad, az agy zsírosodik
Igaz, hogy gazellák anyagcseréjének sebességét szabályozó szív és máj mérete csökken, a bélfal viszont - amely a teljes testfehérje energiaigényes szintézisének 28-46 százalékát végzi - gyakorlatilag változatlan marad.
A kutatók meglepetésükre azt vették észre, hogy a mostoha körülmények hatására a gazellák agyának megnő a zsírtartalma, valószínűleg ez gondoskodik az agy anyagcseréjéről a hosszú víz és élelem nélküli időszakokban.