Öt százalékunk szociopata
Német felmérések szerint a lakosság mintegy 5 százaléka úgynevezett diszociális személyiség, más szóval szociopata.
A szociopaták legnagyobb problémája, hogy nem tudják magukat különböző szerepekbe beleélni, mások helyébe képzelni. Ennek ellenére általában sikeresek, hiszen céljaikat keményen, sőt kíméletlenül megvalósítják. Egyidejűleg a szociopaták sima modorú, gyakran vonzó és spontán személyiségek, meggyőző beszélőkészséggel, csak hamar elunják magukat, állandó szükségletük van különböző impulzusokra. Hazudozók, manipulálják a többieket, nincs lelkiismeret-furdalásuk, gyenge az emocionális életük, érzéketlenek, csekély mértékben képesek kontrollálni viselkedésüket, impulzívak és felelőtlenek. Azt a tényt, hogy csak saját céljaikat követik, legtöbb esetben jól tudják titkolni.
Jürgen Müller, a müncheni egyetem professzora a bajor közszolgálati televíziónak nyilatkozva elmondta, hogy a szociopaták érzelmektől függetlenül mindig ugyanazon a teljesítőképességi szinten vannak, miközben a normális embereknél érzelmi terhelés esetén csökken a teljesítmény. A szociopatáknak nehézségekbe ütközik mások érzéseit elképzelni. Azt viszont hamar felismerik, hogy az érzéseket szimulálniuk kell ahhoz, hogy szociálisan elismerjék őket.
A szociopata klasszikus példájaként Nils Bilbaumer, a tübingeni egyetem tanára Adolf Eichmannt említette, aki a második világháború idején a holokauszt végrehajtásának egyik kulcsfigurája volt, s e tevékenységét szinte feltűnés nélkül folytatta. A teljesen átlagos, normális, intelligens osztrák polgár rendelkezett egy szociopata minden jellemvonásával.
A tudósok szerint a szociopaták és más emberek között a legfontosabb különbség az, hogy az agyban kioldódik a félelmet megfékező gátlás, ugyanakkor a szociopátiának nemcsak anatómiai okai vannak, hanem genetikai eredetű is lehet.