Huba
17 °C
33 °C

Napokon belül eldől a Pirate Bay sorsa

2009.04.15. 11:57 Módosítva: 2009-04-15 11:57:08
Ha a bíróság tartja magát az előzetes ütemezéshez, néhány napon belül ítéletet hirdetnek a Pirate Bay perében. A világ legnagyobb torrentoldalának üzemeltetői börtönnel, és több millió dolláros büntetéssel néznek szembe, ha bűnösnek találják őket. Ráadásul még az oldalt is bezárhatják, ami súlyos csapás lenne a fájlcserélő közösségre.

Február 16-án kezdődött a stockholmi bíróságon az évtized kalózperének kikiáltott tárgyalás a Pirate Bay torrentoldal és az EMI, a Sony a Warner, és még 1400 zene- és filmkiadó megbízásából pereskedő IFPI nemzetközi szervezet között. A tét az üzemeltetőknek fejenként két év börtön, plusz 117 millió svéd korona (13 millió dollár) kártérítés, és a világ legnagyobb forgalmú torrentoldalának bezárása. A tanúkat és szakértőket két héten át faggatták az ügyvédek, majd a bíróság visszavonult és április 17-re tűzte ki az ítélet kihirdetését.

A vád szerint a Pirate Bay üzleti vállalkozás, bár a szerverei nem tárolnak jogsértő tartalmat, csak az letöltéseket lehetővé tevő torrent fájlokat. Az IFPI azt állítja, a torrentoldal az óriási forgalmát hirdetések elhelyezésével váltja dollármilliókra, a kalózok (négy svéd fiatalember) viszont azt mondják, hobbiból csinálják az oldalt, és nem keresnek pénzt vele.

Nem tetszik a rendszer

A per egy már sokszor felvetett kérdésre fűzi fel a kalózok és a kiadók közti ellentétet: vajon törvényt sért-e valaki azzal, hogy technikai hátteret biztosít egy olyan rendszernek, amivel legális és törvénysértő dolgokat is el lehet követni? „Ha a Pirate Bay bűnös, bűnös az összes autógyártó is, ami olyan autókat gyárt, amik képesek túllépni a sebességkorlátozást" - érvelt a védelem ügyvédje, Per Samuelsson. A vád ezzel szemben a Kazaa és a Grokster fájlcserélők elleni amerikai és ausztrál perekre hivatkozott, ahol a bíróság kimondta, hogy ha egy rendszer alkalmas illegális tartalmak terjesztésére, és jellemzően arra használják, akkor nemcsak a felhasználók, de a rendszer üzemeltetője is felelős a jogsértésért.

A tárgyalásnak már a második napján ejtették a vádak felét, amelyek arról szóltak, hogy a Pirate Bay aktívan részt vesz a jogsértő tartalmak terjesztésében. Innentől kezdve csaknem két héten át azon ment a huzavona, hogy mi van akkor, ha illegális tartalom helyett a központi szerverek olyan fájlokat tárolnak, amik segítenek a felhasználóknak egymás gépeiről letölteni – akár jogsértő - fájlokat. Ez nem ritkán vicces jelenetek forrása volt, a Google-t például mind a vád, mind a védelem többször hozta fel párhuzamként, egymással éppen ellentétes állítások bizonyítására.

Bűn-e linkelni?

Abban nagyjából megegyeztek a felek, hogy a Pirate Bay torrentfájljai nagyjából az internetes linkeknek megfelelő, csak annál jóval kifinomultabb eszközök, valamilyen tartalomnak a helyét határozzák meg a hálózaton.

Az ügyész (akinek többször meggyűlt a baja a technikai eszközökkel a demonstrációk során, az internetes közösségben nagy derültséget keltve) azt akarta megmutatni, hogy a Pirate Bay egy direkt illegális tartalmakra specializált kereső, míg a Google általános – erre a védelem megmutatta neki, hogyan kell egy Google-keresést úgy paraméterezni, hogy pontosan ugyanazokat a torrent fájlokat adja a találati listában, amiket a Pirate Bay is adna.

Mi is az a torrent?

A Bittorrent technológia a fájlcsere második nagy forradalmát hozta el 2001-ben (az első a peer-to-peer rendszer alkalmazása volt, ahol a hálózat tagjai direktben egymástól töltik le a fájlokat, központi szerver segítsége nélkül). A nagy újítás az, hogy a hálózatba bekerülő fájlokat a rendszer apró darabokra szabdalja, és lehetővé teszi, hogy a darabokat különböző helyekről töltsük le, majd a feldarabolásnál létrehozott „tervrajz" alapján azt újra összerakja. Ez a rendszer a hálózatban egyenletessé teszi a forgalmat, és segít a fájlok gyors terjedésében (lehet, hogy egy filmnek a harmadát töltöttem még csak le, de már tőlem is tölthetik közben a már leért darabokat).

Az említett tervrajz maga a torrent fájl: ez alapján tudja a böngészőnk, vagy a Bittorrent-kliensünk, milyen fájldarabkákat szedjen le nekünk a hálózatról, és azokból hogyan állítsa össze a kész fájlt. A torrentoldalak, vagy más néven trackerek ilyen .torrent kiterjesztésű fájlokat kínálnak a látogatóknak, nem ritkán milliós nagyságrendben.

Megvennéd, ha nem tudnád letölteni?

A másik fő ellentét az álláspontok között az volt, hogy a fájlcsere pontosan milyen hatással is van a vásárlási szokásokra. A védelem olyan tanulmányokat mutatott, amelyek szerint a fájlcserélők jellemzően több zenét vásárolnak pénzért, és a kalózkodást sokszor demónak, kóstolónak tekintik. A vád ezzel szemben a zeneipar haláltusáját festette le (tíz év alatt a cd-eladásokból származó forgalom 27 milliárd dollárról 18 milliárdra csökkent), és kijelentette, hogy ennek a kalózkodás az oka, és ha nem lenne fájlcsere, az emberek megvásárolnának minden egyes zenét, amit most ingyen letöltenek.

A lét a tét

A per tétje óriási: a Pirate Bay a világ legnagyobb torrentoldala, becslések szerint egymaga a világ torrentes forgalmának feléért felelős (a bittorrent protokoll pedig a teljes internetes adatforgalom harmadáért). Akármilyen ítélet is születik, az precedenst fog teremteni, attól függetlenül, hogy a precedenseket az adott ország jogrendszerében kötelező (mint Amerikában), vagy csak szokás figyelembe venni.

Ha a Pirate Bayt esetleg be is zárják, magát a bittorrent technológiát betiltani, vagy a fájlcserét megszüntetni képtelenség (már csak azért sem, mert a technológiát rengetegen alkalmazzák teljesen legális tartalmak terjesztésére), legfeljebb illegalitásba szoríthatják, és az olyan fejlesztéseknek adhatnak egy lökést, mint a svédek nemrég indult, online láthatatlanságot biztosító szolgáltatása.

Ahogy a profi bokszmeccseken az eredményhirdetés előtt, a vád és a védelem képviselői most is egyaránt biztosak a saját győzelmükben.