A liverpooli Ken Stanborough arra lett figyelmes, hogy 11 éves lánya mp3-lejátszója furcsa hangokat ad ki magából. A férfi megfogta az iPod Touchot, és érezte, hogy az egyre forróbb lesz, ezért kidobta a készüléket az ablakon. Landolás után fél perccel a lejátszó egy pukkanás kíséretében felrobbant, a füst három méter magasra szállt fel.
Az apa felvette a kapcsolatot az Apple-lel és az iPodért kifizetett 162 fontját követelte. Némi párbeszéd után a kaliforniai cég egy döntéshelyzetben lévő vezetőjéhez kapcsolták Stanborough-t. A szakember meghallgatta a problémát, majd levelet küldött a családnak, amiben az Apple ugyan tagadta felelősségét, de pénzvisszafizetést ajánlott.
A levélben azonban szerepelt egy feltétel: ha Mr. Stanborough elfogadja a pénzt, azzal elfogadja egyben azt is, hogy soha nem beszél senkinek az egyezségről, továbbá nem hozza nyilvánosságra azt sem, ami az iPoddal történt. Ha mégsem tartaná a száját, az Apple jogi útra terelheti az ügyet, és a család alaposan megütheti a bokáját.
„Meglehetősen felkavaró levél volt” – mondta az apa, aki végül alá sem írta a papírt. „Azt akarták tőlünk, hogy soha ne szóljunk egy szót se az esetről. Ha bármit elárultunk volna, mehettünk volna a bíróságra, pedig nem kártérítést követeltünk, csak a pénzünket akartuk visszakapni”- méltatlankodott Ken Stanborough.
Az Apple mindig is odafigyelt arra, hogy a felrobbanó, kigyulladó készülékek számát titokban tartsa, és a szerződésekkel támogatott egyezségek miatt pontos adatokhoz nem is lehet hozzájutni. Egyedül a japán piacról vannak többé-kevésbé megbízható számok, eddig 14 spontán gyulladásról tudnak a hatóságok, az esetekben két személy sérült meg könnyebben.
Az viszont biztosnak látszik, hogy elsősorban a lítiumion akkumulátorok tehetők felelőssé az esetekért, bár ez a probléma a 173 millió eladott iPod első generációit érintette leginkább. A Touch azonban egy viszonylag új készülék, a szakértők meg csak találgatják, hogy esetében mi okozza az öngyulladást.