György
12 °C
23 °C

Jogdíjproblémák hátráltatják a digitális könyvtárak fejlesztését

2002. 10. 17. 08:55
Az informatikai tárca eVilág pályázatának sikerét nehezítheti a bonyolult jogdíjhelyzet, illetve a megfelelő szakemberek hiánya. A jogdíjak szabályozásában mutatkozó kettősség miatt előfordulhat, hogy egy "mezei" szerző havi néhány ezer forintot kap műve online közléséért, a Neumann Digitális Arcképcsarnok szerzői ellenben a minimálbér négyszeresét kapják. A helyzet kuszaságát rendezni kellene, máskülönben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium nagy horderejű, egymilliárdos értékben meghirdetett tartalomfejlesztési programja, az eVilág nem éri el célját.
Az irodalmi művek és egyéb kulturális javak internetes megjelenítésére vonatkozó jogi szabályozás többé-kevésbé egyértelműen fogalmaz - mondta el lapunknak Szinger András. Az Artisjus Jogvédő Iroda jogásza azonban azt is hozzátette, hogy jelenleg kettősség van a szabályozásban. A nagy felhasználók (például Neumann Digitális Könyvtár, Magyar Elektronikus Könyvtár) az Artisjussal állnak szerződésben, és egy meghatározott díjszabás alapján fizetik meg a jogdíjat a művek után. Ez jelenleg 1000 karakterenként 10 forint havonta. Ugyanakkor a mű digitális többszörözésének jogát a szerzőtől, illetve a kiadótól kell kérni.

Jogdíjak százmilliótól néhány százezerig

A helyzet bonyolultságára hívta fel a figyelmet Tószegi Zsuzsa is. A Neumann Ház igazgatója megkeresésünkre elmondta, ketté kell választani már a digitalizálás módját is, és különbséget tenni az offline (leggyakrabban CD-ROM), és az online művek között. Míg az utóbbi esetben a szépirodalmi művekre létezik közös jogkezelés, az előbbi esetben külön-külön egyedi megállapodásokat kell kötni a jogtulajdonosokkal. Ugyanez vonatkozik a szakirodalomra is. Drótos László, a Magyar Elektronikus Könyvtár egyik atyja ráadásul hozzá tette: erre nincs közös szabályozás, a jogtulajdonos annyit kér, amennyit akar.

A jogdíjak nagyságrendje egyébként nagy szórást mutat. A Neumann Digitális Arcképcsarnok (DIA) például a szerzőinek a minimálbér négyszeresét fizeti ki jogdíj gyanánt. Tószegi közlése alapján ez eléri a 100 milliós tételt is. Kritikusai szerint azonban a DIA szabályozása nem konform az egyéb jogdíjszabályozással, és sokkal inkább a kortárs magyar irodalom sokszor elhanyagolt szerzőinek anyagi megbecsülését szolgálja. Tószegi és Drótos ugyanakkor egybehangzóan állította, hogy az Artisjusnak a már említett díjtáblázat alapján fizetendő díjak nem jelentősek. Ráadásul a nagy felhasználók esetében a jogvédő iroda méltányolja, hogy nagy tömegben, non-profit módon terjesztik a műveket a hálón. Mindent egybevéve azonban a jogdíjak rendezése csupán 10 milliós nagyságrendű tétel lehet a pályázható egymilliárdból.

Szakemberek és a koordináció hiánya

Még egy probléma, a megfelelő szakemberek hiánya merül fel a pályázat kapcsán. Bár Drótos szerint a könyvtárosok egyre inkább informatikus szakemberek is, nehezen tagadható, hogy a jól képzettek inkább az üzleti szférában keresik a megélhetésüket, semmint közalkalmazotti fizetésért dolgozzanak. A pályázat szövegéből nem derül ki, hogy az elnyert támogatás fordítható-e jól képzett könyvtáros-informatikusok alkalmazására, így a - megkérdezett szakemberek szerint - a legjobb megoldás az lenne, ha a nyertes pályázók alvállalkozókat bíznának meg a munka elvégzésével.

Szemezgető EU-tagállamok
Az 1999-ben életbe lépett szabályozás tehát rendelkezik az irodalmi művek internetes felhasználásáról. A szabályozáshoz kapcsolódó módosításról szóló konkrét elképzelésről Szinger András jelenleg nem tud. Az információs társadalomra és a szerzői jogra vonatkozó Európai Uniós irányelv rendelkezéseit a magyar kormány jogalkotási programja szerint 2003-ra beépítjük a magyar jogba. Szinger elmondása szerint az irányelv bizonyos pontjai már beépültek a magyar jogrendszerbe. Egyebek mellett ilyen, hogy a szerzőnek kizárólagos joga van arra, hogy interneten megjelentessék a művét. Az irányelv ugyanakkor bevásárlólista-szerűen tartalmaz kivételeket, amelyek közül némelyeket a tagállamok beépíthetnek nemzeti jogrendükbe.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az adatok egységes formában és tartalomban kell, hogy megjelenjenek a világhálón. A nemzetközi gyakorlatban bevett szokás, hogy egy nagy szervezet koordinálja a munkát. Így elkerülhető, hogy ugyanazok a tartalmak többször, vagy éppen különböző formátumokban kerüljenek fel a hálóra. Ugyancsak nagyban segítené a most fejlesztendő tartalmak használhatóságát, ha szintén egységes keresőrendszer alapján lehetne az egyes oldalakon. Ez egyébként nálunk szerencsésebb vidékeken már így van.

Abban természetesen egyetért a szakma, hogy a most kiírt egymilliárdos pályázat az elmúlt időszak legnagyobb fejlesztési beruházása, és remélik, hogy segítségével komoly mértékben lehet tartalmat bővíteni a világhálón. Azt, hogy erre mekkora igény van jól jelzi a friss irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című kötetének online sikere. A Neumann Ház honlapjárol fellelhető e-bookot múlt hét csütörtöktől vasárnapig ötezren töltötték le, míg a hét első munkanapján, amikor már ki-ki a munkahelyén is hozzáfért az internethez, 11 ezren.