Antal, Antónia
-7 °C
0 °C

DRM vagy közös jogkezelés?

2005.04.26. 11:58
A közösjog-védő szerint a digitális jogkezelő rendszerek definiálatlanok és feltörhetők, a DRM-hívő csatár viszont azt állítja, hogy a piac már döntött. A jogász amellett érvel, hogy az írásbeliséget kellene "fellazítani", a médiakutató inkább államilag támogatná a kalózkodást. Világok csaptak össze egy békésnek induló hétfői kerekasztal-beszélgetésen, de végül egyszerre győzött a bitlisz és a sztonsz.

A hazai zeneszerzők és előadók érdekeit itthon jó ideje közös jogkezelő szervezetek védik, mint az Artisjus vagy az Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI). A rendszer úgy-ahogy működik: a lemezeladásokból, rádiós sugárzásból, üres adathordozókból befolyt összegeket a jogkezelők közös kalapba gyűjtik, aztán szétosztják a művészek között. A digitális jogkezelés (digital rights management, DRM) elvben felboríthatja a megszokott rendszert, hiszen a technika révén könnyedén követhető a zeneszámok útja, a letöltések száma, és még azt is pontosan lehet tudni, ki hányszor hallgatja meg a DC ++-ról letöltött Akácos utat.

Csak az a fránya írásbeliség

A "DRM vagy közös jogkezelés?" néven hétfőn megrendezett kerekasztal-beszélgetésből mégis az derült ki, hogy a kérdés csak látszólag eldöntendő: bár a két módszer más-más filozófiára épül, akár együtt is élhetnek egymással. Ahhoz viszont, hogy a DRM a magyar zenepiacon is megvesse a lábát, az elhatározáson kívül azt is meg kell vizsgálni, vajon kompatíbilis-e a digitális jogkezelés a szerzői jogi szabályokkal. Gyenge Anikó, az Igazságügyi Minisztérium (IM) munkatársa elmondta, hogy a tárcánál már bemutatkoztak a különböző DRM-rendszerek gyártói, és most IM-munkacsoport, később pedig további almunkacsoportok vizsgálják, hogyan lehetne összeegyeztetni a mostani törvényi szabályozást a digitális jogkezeléssel. A szakértő szerint a hatályos szerzői jogi törvény "elfogulatlan és kiegyensúlyozott", és nem nehezíti meg a DRM-rendszerek kialakítását. Egyedül az akadályozhatja a műszaki fejlődést, hogy Magyarországon minden szerződésnek írásban - esetleg elektronikus aláírással - kell megköttetnie. "Úgy tűnik, jobb lenne, ha az írásbeliséget és a hozzá kapcsolódó elektronikus aláírás rendszerét fellazítanánk", mondta Gyenge.

Definíciók nyomában a jogász

Békés Gergely, az Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI) munkatársa szerint viszont még az sem biztos, hogy mindenki ugyanazt érti DRM-en: az itthon elfogadott, lebutított definíció szerint a digitális jogkezelés célja, hogy védje és azonosítsa a tartalmat, és ezt a mostani rendszerek tudják is; az Európai Unió azonban további követelményeket támaszt a DRM-mel szemben, mivel elvárja, hogy a jogkezelő rendszerek önkéntes alapon működjenek, hosszú távon is biztonságosak és interoperábilisak legyenek, a fogyasztók száma pedig érje el a kritikus tömeget. "Ilyen DRM-rendszer nem nagyon van" - mondta Békés, aki szerint a rendszerek közötti átjárhatóság még nem valósult meg, és a biztonság sem tökéletes: a Microsoft DRM-rendszerét például nemrég törték fel utoljára.

"Több ilyen esetre ráakadtam, de nem láttam még olyat, hogy (a feltört rendszert) ne lehetett volna helyreállítani" - mondta Varga Gábor a Microsoft Magyarország képviseletében. "Tökéletesen biztonságos technikai védelem nincsen, de mi a matematika jelenlegi állása szerint feltörhetetlen algoritmusokat használunk." Varga szerint a legfontosabb a felhasználók és a fogyasztók bizalmának növelése a legfontosabb, a gyakorlat pedig azt mutatja, hogy a világon most használatos DRM-rendszereket a gazdasági szereplők biztonsági szempontból elfogadhatónak tartják.

Szabad kalózkodást!

Vannak viszont, akiket nem hat meg sem a DRM, sem a közös jogkezelés: Bodó Balázs médiakutató, a BMGE oktatója szerint a tartalomnak nincs szüksége őrökre. "Az, hogy általában védjük a tartalmat, üres sales-frázisnak tartom" - mondta Bodó, aki szerint eleve más helyzetben van a "nettó kulturális importőr" Magyarország és például az exportőr Egyesült Államok. "Egy piacot lehet úgy is védeni, hogy államilag támogatom a kalózkodást, mint ahogy Kína teszi. A magyar esetben lehet, hogy jobbat tenne a kalózkodás szabadjára engedése" - mondta Bodó, akit kifejezetten zavar, hogy nem fénymásolhat jogszerűen oktatási anyagokat, és még egy zeneszámot sem remixelhet anélkül, hogy szerzői jogokat sértene.

A kutató szerint a DRM komoly akadályokat állít a kultúra megőrzése elé: "Véd ugyan, de sokkal több hátrányt jelent nekem, mint előnyt valakinek, akiről azt sem tudjuk, hol van." Bodó szerint Magyarország amúgy sem több "sales outpost"-nál: a szabályokat nem itt, hanem Hollywoodban, Redmondban és Brüsszelben írják. "Ebben a világban a technika átveszi a jog szerepét" - idézte Bodó a kreatív kiberjogász Lawrence Lessiget, és hozzátette: a DRM nem a "digital rights management", hanem a "digital restrictions management" rövidítése - vagyis nem jogokat, hanem korlátozásokat kezel.

Két bitlisz, egy sztonsz

A gordiuszi csomót Sas Tibor, az Adatbázis Szerzői Jogvédő Egyesület (AJE) főtitkára vágta ketté: elmondta, hogy nem a tartalmat kellene védeni, hanem a fogyasztást mérni, ahogy a közértben is teszik. "Megnézik, ki mennyit vett, ő pedig a pénztárnál kifizeti." Sas szerint nem megoldás az ingyenesség sem: "Ne adjuk ingyen a tartalmat, hanem adjuk kevésért, és dotálja az állam. Az ingyenes dolognak fékező, gátló és bénító hatásuk van." A főtitkár azt is elmondta, hogy nemrégiben tippet adott a Zsaru magazin egy meg nem nevezett szerkesztőjének. Az ötlet, amiről nem derült ki, hogy bűnüldözési vagy befektetési célzattal született-e, pofonegyszerű: azt kellene bevezetni, hogy egy cédére ne csak egyetlen előadó számait lehessen ráírni, hanem mindenfélét, vegyesen.

Mondjuk úgy, hogy két bitlisz, egy sztonsz.

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!

Pihenjen Szép kártyával!

Egy kis lazítás Önnek is jár! Íme a Szép kártya elfogadóhelyek.