Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Internetes tartalomszabályozás: Búcsú a korlátlan szabadságtól?

2004.01.09. 08:25
Az internetmédia szabályozásának mikéntjéről, végső soron az internetes szólásszabadság korlátainak megállapításáról évek óta világszerte kiterjedt diskurzus folyik. Magyarországon az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokról szóló 2001-es törvény jogharmonizációs célú módosítása során lángolt fel ismét a vita.

Az interneten megjelenő nyilvános információk - személyes, céges és intézményi honlapok, hírszolgáltató, szórakoztató, kereskedelmi és szakmai weboldalak stb. - tartalmának jogi szabályozására Magyarországon első ízben "Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló" 2001. évi CVIII. törvény (ismertebb nevén az e-ker. törvény, a továbbiakban: Ektv.) tett kísérletet, melyet az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK EU-irányelv (a továbbiakban: EKI) alapján szövegezett meg a terület akkori gazdája, a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága. Az irányelv harmonizációja azonban a 2002-ben létrejött Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM), szakmai szervezetek álláspontja, sőt az EU állásfoglalása szerint sem sikerült tökéletesen, ezért az IHM tavaly nyáron a jogszabály módosítását kezdeményezte. Az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott törvénymódosítás előkészítése és szakmai egyeztetése során a szakjogászok között ismét fellángoltak az internetes tartalomszabályozással kapcsolatos viták.

Az Ektv. jogharmonizációs célú módosításának hivatalos célja az volt, hogy az EKI teljes harmonizációja mellett az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokba vetett fogyasztói és szolgáltatói bizalom növelésével elősegítse az elektronikus kereskedelem elterjedését. A módosítások kiterjednek a közvetítő szolgáltatók mögöttes felelősségét korlátozó szabályok rendezésére, az elektronikus reklámközlésekre, a szolgáltatói magatartási kódexek kialakításának állami ösztönzésére, az elektronikus úton történő, bíróságon kívüli vitarendezés elterjedésének lehetővé tételére, az EU-tagállamok együttműködési kötelezettségére és a hatékony szankciórendszer kialakítására is. A törvény a fentieken túl a szolgáltatásnyújtás nagyobb biztonsága érdekében az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások igénybevételekor releváns adatvédelmi rendelkezésekkel egészítette ki az Ektv.-t.

A törvénymódosításhoz önálló javaslatot adott be a legjelentősebb hazai internetes médiavállalkozásokat tömörítő Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete. Az MTE (www.mte.hu) a két legnagyobb tartalomszolgáltató, az Index és az Origo kezdeményezésére jött létre 2001-ben, mára tagjai között tudhatja az alapítókon kívül a Népszabadság Rt.-t, a HVG Online Rt.-t, a TV 2-höz tartozó Korridort és több kisebb tartalomszolgáltatót. Alapítói azzal a céllal hozták létre az MTE-t, hogy az internetes média önszabályozó testületeként vegyen részt az internetes tartalomszolgáltatás szabályozásáról zajló szakmai vitákban, illetve az internettel kapcsolatos törvények előkészítésében.

"Borzalmas jogszabály"

Értesítés és eltávolítás
Az Ektv. a vitatott internetes tartalmakkal kapcsolatban hasonló megoldást tartalmaz, mint az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa által 1998-ban elfogadott "Digital Millennium Copyright Act" (digitális millennium szerzői jogi törvény). Az értesítési és eltávolítási eljárásnak nevezett rendelkezés célja, hogy a jogsértés megállapítására és a további igények érvényesítésére irányuló - gyakran hosszadalmas - bírósági eljárás megindítása előtt lehetőséget biztosítson a jogosult számára a jogait feltételezhetően sértő internetes tartalmakhoz való hozzáférés letiltatására vagy azok eltávolíttatására. A jogosult teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt értesítésével felhívhatja a törvényben meghatározott szolgáltatót a jogait sértő tartalmú információ eltávolítására. A szolgáltató felelősség alóli mentesülésének feltétele, hogy a jogsértő magatartásról való tudomásszerzést követően haladéktalanul intézkedjen a jogellenes tartalmú információ eltávolítása vagy az ahhoz való hozzáférés megtiltása érdekében. Ez a rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását a bíróság vagy más hatóság nem rendelte el. Mivel az eljárásra a jogsértés megállapítása előtt kerül sor, a rendelkezés lehetővé teszi az érintett információt hozzáférhetővé tévő igénybe vevő számára, hogy amennyiben vitatja a jogosult igényét, az információ eltávolításáról szóló tájékoztatás átvételét követő 8 napon belül kifogásával visszahelyeztethesse a vitatott tartalmú információt, ebben az esetben azonban köteles közölni az azonosításához szükséges adatait. Mivel a szolgáltató az értesítést küldő jogosultat a kifogás megküldésével értesíti az anyag újra hozzáférhetővé tételéről, a jogosult számára ismertté válik az érintett igénybe vevő, aki ellen bíróság vagy más hatóság előtt eljárást indíthat. A kifogás nem eredményezheti az érintett információ visszahelyezését vagy ismételt hozzáférhetővé tételét, amennyiben az eltávolítást vagy a hozzáférés megtiltását a bíróság vagy más hatóság rendelte el. A törvény azt is rögzíti, hogy a csupán technikailag érintett szolgáltató nem vonható felelősségre az érintett információ eltávolításáért vagy az ahhoz való hozzáférés letiltásáért, ha az eljárás során a fentieknek megfelelően és jóhiszeműen járt el.
Rozgonyi Krisztina médiajogász, az MTE jogi képviselője szerint az Ektv. módosítására szükség volt, mert "a 2001. év végi elkapkodott törvényalkotás eredményeként számos ellentmondással, hiányossággal fogadták el a törvényt". Annak idején az MTE informális eszközökkel érte el, hogy beavatkozhasson a jogalkotásba, hogy legalább ne változtatás nélkül menjen át a "borzalmas jogszabály": személyes kapcsolatok révén sikerült meggyőzniük a döntéshozókat, hogy az Ektv. ne hatalmazza fel a kancelláriaminisztert az interneten megjelenő tartalmak rendeleti szabályozására, illetve hogy az úgynevezett értesítési és eltávolítási eljárás (lásd keretes írásunkat) csak a szerzői jogot sértő online tartalmakra vonatkozzék.

2003-as módosító javaslatát az IHM idejekorán megküldte a szakmai és lobbiszervezeteknek. Az MTE, az informatikai vállalkozásokat tömörítő Informatikai Érdekegyeztető Fórum (www.inforum.org.hu) és az adatbázis-szolgáltatókat képviselő Magyar Tartalomipari Szövetség (www.matisz.hu) Rozgonyi szerint egymástól függetlenül hasonló észrevételeket tett a szövegjavaslattal kapcsolatban, amely szerintük rosszul definiálta az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat, a tartalomszolgáltatók önszabályozását az állam ellenőrzése alá rendelte volna, és nem korlátozta megfelelően az internetes tartalomszolgáltatásban passzívan közreműködő távközlési és internetszolgáltatók felelősségét a vitás ügyekben.

Az IHM illetékes főosztálya először szakmailag inkompetensnek minősítette "a civilek" észrevételeit, ám később hátraarcot csinált, és szinte minden javaslatukat beépítette az Országgyűlés elé került szövegbe. A javaslatok értelmében például a beszélgetőfórumok hozzászólásai és más felhasználói tartalmak nem minősülnek "szolgáltatásnak", a kéretlen reklámlevelek ügye a hírközlési felügyelet helyett a fogyasztóvédelemre tartozik, a tartalomszolgáltatók önszabályozását pedig az állam nem felügyeli, hanem elismeri és támogatja.

Az IHM eljárásával nem mindenki értett egyet maradéktalanul. Simon Éva jogász, az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (www.ittk.hu) kutatója úgy véli, hogy a törvény olyan különböző szabályozásokat próbál egy jogszabályban rendezni, melyeknek megvan a maguk helye a jelenlegi jogszabályi struktúrában: az elektronikus úton kötött szerződéseket a polgári törvénykönyvben, a reklámot a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényben, a fogyasztóvédelmet pedig a fogyasztóvédelemről szóló jogszabályban lett volna szerencsés szabályozni.

Molnár Péter, a szólásszabadságjog egyetemi előadója, az IHM tanácsadója - aki Rozgonyival és Simonnal együtt tagja volt az új hírközlési törvényt előkészítő Tellex projekt internetjogi munkacsoportjának - a tartalomszabályozás szót orwelli kifejezésnek tartja. Ugyanis, mint meghatározó szólásszabadság-döntésében a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága is megállapította, "a véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi". Molnár szerint az Európai Unió és az Európa Tanács álláspontját is kritikusan kell szemlélnünk, és a szólásszabadság védelmét célzó történelmi hagyományunkhoz is hűen fel kell lépnünk az internetes kommunikáció szabadságát korlátozó elképzelésekkel szemben.

Civil nómenklatúra

A törvény által felvetett problémák közül leginkább az önszabályozás kérdésében oszlanak meg a vélemények. Az EU az úgynevezett co-regulationt, azaz az állam és az önszabályozó szervezetek együttes és közös szabályozó tevékenységét látja az egyetlen lehetséges útnak.

Az MTE szerint az állam részéről az önszabályozás alkotmányos alapjainak megteremtése, vagyis törvényi elismerése mellett további aktív közreműködésre, vagyis támogatásra is szükség van, hiszen fel kell számolnia azokat a jogszabályi akadályokat, amelyek gátolják az önszabályozás érvényesülését, illetve hatályon kívül kell helyezni azokat a jogi normákat, amelyek "benyúlnak" az önszabályozás területére. "Ismerünk és magunk is elképzelhetőnek tartunk olyan példákat, eseteket, ahol az állam például meghatározott állami feladatok elvégzését átadja, >>kiszerződi<< az önszabályozó szervezeteknek, és ennek költségeit megtéríti" - mondja Rozgonyi.

Az MTE például több ízben - 2002-ben mind az országos, mind az önkormányzati választások alkalmával - végzett monitoring tevékenységet az egyes tartalomszolgáltatók körében, azt vizsgálva, hogy a hatályos jogszabályok alapján a szolgáltatások megfelelnek-e az előírásoknak, vagyis betartják-e a kampánycsendet az interneten. Rozgonyi elképzelhetőnek tartja, hogy "amennyiben az OVB - miután számba vette és konkretizálta saját hatáskörét, kötelezettségeit és az ehhez szükséges és rendelkezésre álló kapacitásait - ennek alapján úgy dönt, hogy az online világban a választások tisztaságának, a kampánycsendnek és az egyéb előírások érvényesülésének figyelemmel kísérését nem tartja célszerűnek saját szervezetén belül tartani, akkor például pályázatot írhat ki civil, azaz önszabályozó szervezetek számára a feladat ellátására."

Simon szerint azonban az Ektv. módosítása túlment az önszabályozás állami elismerésén, hiszen egyes önszabályozó tevékenységek állami támogatását emelte törvényi szintre. "A támogatás, szemben az elismeréssel, alá-fölé rendeltségi viszonyt teremt az állam és az önszabályozó szervezetek között, sőt a támogatott és a nem támogatott szervezetek között is. Ha az állam anyagilag vagy másképp támogat egyes, államilag meghatározott tevékenységet folytató önszabályozó szervezeteket, megszületik a civil szektor nómenklatúrája, ezzel rejtett normatív szabályozási rendszer születhet. A támogatott önszabályozó testületeken kívül maradó szervezetek számára anyagi és érdekérvényesítési deficitet teremt, amivel a jelenleg alakuló önszabályozási szféra felszámolja önmagát" - vélekedik Simon.

Molnár szerint "az önszabályozásnak valóban önszabályozásnak kell lennie, bármiféle állami részvétel vagy támogatás nélkül". Szerinte az önszabályozás állami elismerése szükségtelen, és sérti az önszabályozó szervezetek autonómiáját: "A megalapozottság és a szervezettség adhat súlyt az önszabályozásnak, nem az állami gyámkodás, ami Közép- és Kelet-Európában veszélyesebb lehet, mint erősebb demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban."

Alkotmány pró és kontra

Bár az Ektv. és friss módosítása nem foglalkozik a tartalomszűrés kérdéskörével, az MTE "az internet jelenlegi, széles körben negatív társadalmi percepciójának pozitívra hangolása érdekében" mégis fontosnak tartja a világszerte elterjedt szűrő szoftverek használatának állami forrásokból is történő ösztönzését, kommunikációját. Rozgonyi az alkotmányra hivatkozik: "Az alkotmány 67. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A gyermekek egészséges fejlődéshez való joga nem szabadságjog, amely alapvetően az állam be nem avatkozását kívánja meg, hanem olyan gazdasági, kulturális természetű jog, amely az államot érvényesítése érdekében elsősorban tevőleges közreműködésre kötelezi."

A legsúlyosabb, a gyermekek sérelmére az online környezetben elkövethető magatartásokat a büntetőjog már szankcionálja. Az egyértelműen jogellenes, illegális tartalmakkal szemben tehát a normatív eszközök rendelkezésre állnak, ám az MTE szerint e téren további állami feladatvállalásra - segélyvonalak felállítására, támogatására, a témával kapcsolatos tájékoztató kampányokra, a szűrő-címkéző rendszerek fejlesztésében és terjesztésében való állami szerepvállalásra - van szükség.

A tájékoztatásra és segélyvonalak felállítására vonatkozó MTE-koncepcióval Simon és Molnár is egyetért. A szűrő szoftverek állami támogatásával kapcsolatos ellenvéleményét Simon szintén az alkotmányra vezeti vissza: "Azok, akik a szűrő szoftverek állami támogatása mellett érvelnek, többek közt az alkotmány 67. § (1) bekezdésére hivatkoznak. Ez az érv azonban figyelmen kívül hagyja ugyanezen szakasz második bekezdését, amely a szülőkre ruházza azt a jogot, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák." Simon szerint a kötelező tartalomszűrés egyértelműen alkotmányellenes, és a szűrő szoftverek fejlesztésének, elérésének állami támogatása is megkérdőjelezhető. A szűrők beállítása értéket közvetít, morális és kulturális alapon határoz meg hasznos és káros tartalmat, kizárva a felhasználót a döntésből. Az informáltsághoz való jog és az információk megszerzésének szabadsága a véleményszabadságból mint alkotmányos alapjogból eredő, külön nevesített jog. A tartalom elérésére vonatkozó állami beavatkozás tehát alkotmányos alapjogokat sértene.

Molnár Péter szerint "a felhasználói igények szerint amúgy is rendelkezésre álló szűrő szoftverek fejlesztésének és terjesztésének állami támogatása közpénzek indokolatlan elköltését jelentené, és szükségszerűen sértené a tartalomszűrés önkéntességének elvét, mert állami preferenciákat tükröző szűrőket eredményezne, amelyek ajánlott alkalmazása előbb-utóbb kötelezővé is válhatna". Molnár szerint az internet társadalmi értékelése egyébként sem negatív, valójában a hozzáférést kellene olcsóbbá tenni.

Nemes Dániel, a szűrő szoftvereket forgalmazó Filter:max stratégiai igazgatója szerint a legjobb megoldás a megfelelő tájékoztatás és a gondos szülői nevelés, ez azonban a gyakorlatban a legtöbb esetben megvalósíthatatlan. "Hasonlóan jó megoldás volna a tartalom-előállítók által végzett teljes körű és pontos címkézés, valamint a mindezt megfelelően értelmező szoftverek alkalmazása. Elmondható azonban, hogy pontosan azon tartalmak - legyenek azok pornográf tartalmúak, de sokkal inkább uszító, rasszista vagy egyszerűen erőszakos oldalak - előállítói nem címkézik magukat, amelyek a gyermekek és kiskorúak számára károsak. Ezért nem elegendő önmagában a címkézés, a szűrő és címkéző megoldások kombinációjára van szükség" - mondja Nemes.

A minta itt is az Európai Unió: a kiskorúak védelme mint alapvető cél a közös európai jogi dokumentumokban is megjelenik. Az interneten megnyilvánuló jogellenes és "ártalmas" tartalmakkal szembeni összehangolt fellépéshez kívánja megteremteni az alapokat a Safer Internet Action Plan (SIAP) program, amely a normatív megoldásokkal szemben az önszabályozás és az ehhez szorosan kapcsolódó felhasználói tudatosság erősítését tartja a megfelelő eszköznek. "A szűrő szoftverek területén piacvezető angol SurfControl árbevételének 14 százaléka származik az oktatási intézményeknek értékesített szoftverekből. Itthon jó néhány iskola érdeklődött már, azonban a bevezetés költségei a költségvetésükhöz képest magasak" - ismertette a Filter:max tapasztalatait Nemes.

Az Inforum, a Matisz és az MTE aktívabb szerepvállalásra sarkallná a szakminisztériumot: az általuk létrehozott Barátságos Internet Fórum (BIF) az EU által követett fő cselekvési irányokat szeretné meghonosítani Magyarországon. Pályázati forrásokból finanszírozandó terveik között szerepel a káros és tiltott tartalmak felfedését támogató forródrót-szolgáltatás működtetése, az EU-ban már elfogadott és működő tartalomminősítő rendszerek honosítási lehetőségének jogi és technológiai vizsgálata, az önszabályozás erősítése, valamint a területtel összefüggő felvilágosító, ismeretterjesztő, kommunikációs tevékenység megszervezése.

Strukturált nyilvánosság

További neuralgikus pontja a tartalomszabályozásnak az online sajtó kérdésköre. "Az internet mint médium technikai lehetőséget biztosít a megszólalóknak arra, hogy véleményüket szabadon kifejtsék, ám ez nem jelenti azt, hogy az internet által biztosított mediatizált kommunikációs térben más szabályok érvényesülnének, mint a való világban" - mondja Rozgonyi, aki úgy véli, hogy az internetes kommunikáció a való világbélihez hasonlóan strukturált nyilvánosság; ezért a szólásszabadság elvének érvényesülésén túlmenő, strukturált szabályozást igényel. A jelenleg hatályos szabályozás azonban az online lapok tekintetében nem egyértelmű. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy gyakorlatilag ugyanolyan jogi megítélésű tevékenységet ma különböző jogi státusban folytatnak a tartalomszolgáltatók: csak a saját belátásukon múlik, hogy minek minősítik magukat, vállalják-e a lényegesen kedvezőtlenebb következményekkel járó "sajtótevékenység" alá történő besorolást.

Az MTE álláspontja szerint mindenekelőtt a hatályos sajtótörvény módosításával, részben a törvény által definiált fogalmak pontosításával, részben az online sajtótevékenység specialitásait figyelembe vevő részletszabályokkal lehetséges megfelelő szabályozási keretet biztosítani. Impresszumot, archiválási kötelezettséget, nyilvántartásba vételt írnának elő az online sajtónak is, ezáltal az ilyen orgánumokkal szemben a sajtó-helyreigazítási eljárások is lefolytathatóvá válnának. Nem vonatkozna viszont rájuk az értesítési-eltávolítási eljárás, mivel ezáltal a helyreigazítandó közlemény valóságtartalmának bíróság általi elbírálása kerülne veszélybe.

Simon Éva szerint viszont a tartalomszolgáltatók nyilvántartásba vétele és az impresszumkészítési kötelezettség az anonimitás felszámolását jelenti, ezzel megszűnne az a lehetőség, hogy az interneten bárki szabadon, előzetes bejelentés nélkül közölhet anyagot. Egy ilyen jellegű szabályozás, figyelmen kívül hagyva a médium sajátosságait, jelenleg, amikor a magyar nyelven elérhető tartalmak köre meglehetősen szűk, a világhálón zajló kommunikáció korlátozásának eredményeként gátat szabna az elérhető tartalmak bővülésének. Például webnaplót is kizárólag sajtótevékenységként lehetne vezetni, hiszen naponta frissül, és híreket is közöl. Simon szerint ha a sajtótörvény nem vonatkozik az online tartalomra, illetve azok fenntartójára, még nem zárja ki azt, hogy az internetes tartalomszolgáltatók önkéntes alapon sajtóként működjenek, vagy akár az MTE alapszabályában kösse ki, hogy tagja csak olyan online tartalomszolgáltató lehet, aki nyilvántartásba vétette magát.

A sajtó-helyreigazítás szabályainak kiterjesztését az internetes tartalmakra Simon ugyancsak indokolatlannak tartja, tekintettel arra, hogy a polgári törvénykönyv, a polgári perrendtartás, kivételes esetekben a büntető törvénykönyv alkalmas a személyiségi jogok megfelelő védelmére. Egy 2000-ben született alkotmánybírósági határozat is ezt erősíti meg: "az elektronikus világháló kiépülése és használatának mindennapivá válása... nem csupán a hamis tájékoztatás, híresztelés elterjedésének nagyságát és gyorsaságát növeli, hanem a cáfolat, a valóságnak megfelelő tények közlésének és bizonyításának lehetőségeit és eredményességét is."

Molnár Péter szerint a sajtótörvény és a sajtó-helyreigazítás szabályai csak azokra a tartalomszolgáltatókra vonatkozhatnak, amelyek ezt önként vállalják. Az internet kommunikációs lehetőségeinek sokfélesége miatt ugyanis alkotmányosan nem húzható határ azon internetes tartalmak között, amelyekre csak a szólás szabadságára általában érvényes, büntető- és polgári jogi, valamint egyéb törvényi korlátok vonatkozhatnak, illetve amelyek a nyomtatott sajtóval azonosan szabályozhatóak lennének. "Ráadásul amíg a bíróságok a nyilvános eseményen elhangzott, akár közszereplőkre vonatkozó állításokról pontosan tudósító sajtót is helyreigazításra kötelezik, e sajtószabadságot csorbító gyakorlat kiterjesztése az internetre különösen sértené a világháló szabadságát".

Bodoky Tamás

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!