Móric
10 °C
18 °C

Az olimpiára el tud indulni

2007.12.15. 13:59
Több mint egy évvel elhalasztotta az országgyűlés a digitális földfelszíni tévésugárzáshoz szükséges frekvenciák pályáztatásának végső határidejét, a Nemzeti Hírközlési Hatóság tavasszal mégis kiírná a tendert, és az olimipára beindítaná az új platformot. Viviane Reding uniós távközlési biztos vitatott javaslatairól, a digitális átállás buktatóiról, és az NHH-ORTT fúzió lehetőségéről beszélgettünk Pataki Dániellel, a Nemzeti Hírközlési Hatóság elnökével, és Rozgonyi Krisztinával, a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának alelnökével.
Fotó: Szémann Tamás

Viviane Reding, az Európai Bizottság távközlési biztosa EU-s távközlési szuperfelügyeletet hozna létre, hogy megkönnyítse az európai telkócégek helyzetét a globális piacon. A javaslatot nem fogadta osztatlan lelkesedés a tagállamok részéről, mi a magyar álláspont erről?

Pataki Dániel: Az uniós távközlési keretszabályozást 2003-ban vezették be, Magyarországon 2004 óta van érvényben. Reding javaslatcsomagja a rendszer idén és jövőre esedékes felülvizsgálatának része, a változtatások 2010-ben lépnek majd érvénybe. A jelenlegi keretszabályozás jobbára egész Európában sikeres volt, de Magyarországon mindenképpen sikertörténetnek bizonyult. A verseny egyértelműen erősödött és 2004 óta a távközlés az egyetlen olyan szolgáltatási szektor Magyarországon, ahol az árak folyamatosan, nominálisan csökkennek. Tehát a dolog alapvetően rendben van, sok mindent nem kell változtatni rajta. Redingnek négy fő javaslata van. Az első a spektrum liberalizációja, tehát hogy ha egy szolgáltató megnyer egy frekvenciatartományt, ő dönthesse el, hogy mire használja. Mobilcégeknél ez azt jelenti például, hogy a GSM900 licencet szélessávra is használhatják majd. Ebben nagyjából egyetértés van, a másik három javaslat viszont vitatott. Vita van abban, hogy a bizottság beleszólhasson-e a jelentős piaci erőt képviselő szolgáltatókra kirótt kötelezettségekbe, hogy szétválaszthassa őket az infrastruktúra fenntartását, illetve a szolgáltatások nyújtását végző cégekre, illetve hogy szükség van-e az uniós szuperfelügyeletre.

Kik és miért vitatják ezeket a javaslatokat?

PD: A volt monopóliumok funkcionális szétválasztásának kérdésében a véleménykülönbség elsősorban a szabályozók és a szabályozottak között van. A szabályozó közösség egyetért abban, hogy ez egy jó dolog, mi is egyetértünk vele. Nem feltétlenül azért, mert holnap élni akarunk ezzel az eszközzel, hanem mert elrettentheti a szolgáltatókat az olyan viselkedéstől, ami a piacon nem megengedett. A szuperhatóság kérdésében a bizottság és a nemzeti szabályozóhatóságok, illetve a nemzetek vitáznak. Reding szerint azért van rá szükség, mert vannak olyan hatóságok Európában, amelyek nem eléggé függetlenek, illetve mert a jogalkalmazás az EU-ban nem elég konzisztens. Szerintem maga a cél rendben van, a megvalósítást azonban egy kicsit még át kellene gondolni. Ugyanis az Európai Hatóságok Szövetsége (ERG), amely egy alulról építkező szövetség, mind a két problémára megfelelő megoldást tud találni, a nagyon erős központosítás hátrányai nélkül.

Ennek a szövetségnek jövőre Ön lesz az elnöke.

PD: Igen, és a vele párhuzamosan működő Független Hatóságok Szövetségének (IRG) is, amely már 35 tagot számlál, és az EU tagállamokon kívül tagjai például a törökök és a horvátok is. Mindkét szövetség célja az, hogy elősegítse az egységes, független, és befolyásoktól mentes jogalkalmazást a tagországokban. Hasonló problémákra hasonló megoldásokat szeretnénk találni.

Mit csinál a Radio Spectrum Policy Group, amelynek viszont az alelnöke lesz jövőre?

PD: Az IRG-hez, vagy az ERG-hez hasonlóan, tanácsadó szerepet tölt be, speciálisan a frekvenciagazdálkodás területén. A különbség a tagokban van, az RSPG-nek nem csak a hírközlési szabályozó hatóságok a tagjai, mivel az európai hatóságok nagyjából 30 százalékának van hatásköre a frekvenciagazdálkodásra, van ahol ez a kormány feladata. Ennek a szervezetnek azért vállaltam el az alelnökségét, mert a spektrum kérdése szakmailag az egyik legfontosabb kérdés most.

Nem vonja el a magyar szabályozástól ez a rengeteg nemzetközi pozíció?

PD: Kitűnő kollégáim vannak, ez csapatmunka. Ráadásul a nagy piaci problémákat az elmúlt négy évben megoldottuk. De ez azért nem jelenti azt, hogy nincs munka.

A távközlésben valóban kialakult a verseny, de a kábeltévés piaccal is elégedett?

PD: Mind a három jelentős felhasználási típusban kialakult a verseny. Telefonálni mobilon, vezetéken és kábelen; internetezni ADSL-en, kábelen, 3G-n és wifin is lehet. A televíziózás terén a kábel tényleg monopolhelyzetben volt, de a DigiTV megjelenésével a műholdas piacon és így az egész kábeles piacon beindult a verseny. Az IPTV? Majd meglátjuk, mennyire lesz sikeres. A földfelszíni digitális televíziózás beindulásának is az lesz az egyik előnye, hogy új versenyző jelenik meg ezen a piacon. De csodát azért nem várnék tőle. A legfontosabb, amit innen Budapestről nem érzékelünk, hogy az ország lakosságának 26 százaléka még mindig tetőantennán nézi a három televíziót, számukra minőségi ugrás lesz, ha ez a kínálat kibővül tíz-tizenöt csatornára.

És megjelenik ez a versenyző? Mintha összeomlott volna a projekt, a hálózatüzemeltetői tendert sem tudták határidőre kiírni.

PD: Mi a tenderrel időben elkészültünk, pedig nem nagyon van olyan hatóság amely 3-4 hét alatt, ráadásul nyáron, egy ilyen kiírást összehoz. A politikai konszenzus hiánya akadályozta meg, hogy az eredeti határidőre kiírjuk, de ez a konszenzus azóta már létrejött. Jövő tavasszal kiírjuk, csak néhány hónapos csúszásra számítok. Ha minden jól megy, az olimpiára el tud indulni a platform.

Hány multiplexet pályáztatnak, és milyen csatornák kerülhetnek fel ezekre?

PD: Most öt televíziós és egy rádiós multiplexet pályáztatunk és ezek közül a rádiós, valamint három televíziós indulhat el az első körben. A három tévés közül az egyik mobiltévés multiplex lehet. A másik két multiplexen így, a kódolás típusától függően tíz-tizenöt ingyenes, vagy többnyire ingyenes tévécsatorna, és esetleg további néhány fizetős csatorna indulhat el.

Hogyan értékeli, hogy ennek a politikai konszenzusnak az is része, hogy a kötelezően továbbítandó csatornák közé párttelevíziók is bekerültek?

PD: Ha ez az ára annak, hogy a lakosság több mint egynegyede minőségi televíziózáshoz jusson, akkor ezzel együtt lehet élni.

A másik nagy kérdőjel az volt ebben a történetben, hogy részt vesz-e benne a két nagy kereskedelmi televízió, mert nélkülük az új platform nem lenne életképes.

PD: Az eredeti törvényben az volt, hogy a két nagy kereskedelmi tévé csak akkor mehet fel a digitális platformra, ha az analóg adást 2010. július elsején kikapcsolják. Erre ők azt mondták, hogy kösz, de akkor mi inkább nem megyünk. A most elfogadott törvénymódosítás szerint ezt ráérnek 2011. június 30-ig megtenni.

És mindezt azért tehették meg, mert a 2006-os választások előtt az ORTT, még a lejárat előtt, 2012-ig meghosszabbította a frekvenciaengedélyüket.

Rozgonyi Krisztina: Igen, ez egy ma már láthatóan hibás döntés volt, ráadásul az 1997-es tarifát kérték érte. Az ORTT ezen döntése amellett, hogy súlyos milliárdokat vett ki a magyar adófizetők zsebéből, semmilyen kötelezettséget nem írt elő a kereskedelmi televízióknak a digitális átállás elősegítésére. Pedig a minták ott voltak, szinte minden Uniós államban megtették. Így nehezebb, de még mindig ott a lehetőség, hogy a digitális átállás szabályozásával orvosolni lehessen mindazokat a problémákat, amelyeket a Médiatörvény és annak nyomán az ORTT teremtett.

Teljesen ingyenes lesz az új, digitális platform?

RK: Mi nem írtunk elő üzleti modellt, ezt majd a pályázók döntik el. A vevőkészülékre (set top box) vonatkozó kötelezettségek maguk után vonhatnak olyan üzleti megfontolásokat, amik az előfizetéses modell felé terelhetik a pályázókat, de ez az ő döntésük. Szerintem lesznek ingyenes és előfizetéses csatornák is rajta.

Az ingyenességgel ugye az a fő probléma, hogy a kábeltévék fizetnek a tévécsatornáknak a műsorért, és ha a digitális földi sugárzás nem fizet, akkor miért érné meg részt venni benne?

RK: Szerintem ez a legizgalmasabb része a dolognak, mert ez indítja el a médiafinanszírozási rendszer átalakulását más területeken is. Esetről-esetre fog eldőlni, hogy kinek melyik modell fogja megérni.

PD: Nem szeretnénk a piaci szereplők helyett eldönteni ezt a kérdést. Állami szempontból olyan kötelezettségeket írtunk elő, amik a vevőkészülékre vonatkoznak - hogy elérhető és ebben a 26 százalékos rétegben is megfizethető legyen. A szociális szempontok felülírták a költségvetési szempontokat ez ügyben.

Ez a réteg, amely még mindig csak földi sugárzású analóg televíziókat néz, hirdetési szempontból nagyon rossz célcsoport. Arra sem lehet számítani, hogy majd előfizetnek, hiszen azt már megtehették volna másutt. De nincsenek abban az anyagi helyzetben.

PD: Ezt jól látja. Mi is látjuk, hogy ez üzletileg nem vonzó szegmens, és ráadásul ahogy az idő múlik, egyre szűkül is, hiszen az utóbbi időben több szolgáltató is meglehetősen jó árú ajánlatokkal jelent meg a piacon.. Nem számítunk nagy tolakodásra a pályázaton. A mi célunk az volt, hogy nagyon szigorú minimumfeltételeket szabjunk, mert ez a magyar állampolgárok érdeke.

És mi van, ha egyáltalán nem lesz pályázó?

RK: Boldog örömmel fogja más elvinni ezeket a frekvenciákat. Nagyon értékes frekvenciák minden szélessávú felhasználáshoz.

PD: Azokban az országokban, ahol a digitális földi sugárzást nem sikerült pályázattal megoldani, ha eljön a kikapcsolás dátuma, a kormány kijelöl valakit, és megfinanszírozza az átállást.

Olyan érvek is előkerültek, hogy ha már mindenütt van kábel meg műhold, akkor miért kell ennyi földi sugárzású tévécsatorna? A közjót talán jobban szolgálná, ha inkább távközlési szolgáltatások kapnának helyet az analóg tévésugárzás befejeztével felszabaduló frekvenciákon.

PD: Ez egy összeurópai vita, hogy az analóg televíziózásból felszabaduló frekvenciakészletből ki mennyit kapjon. Ésszerű megoldás lehet, hogy egy részük távközlési szolgáltatókhoz menjen, ne hagyjuk meg az egészet a műsorszóróknak. Ezzel elvileg mi is egyet tudunk érteni.

Az Egyesült Királyságban 15 évet szántak az átállásra, a háztartásoknak már most 85 százaléka digitális, és ugyanúgy 2012-re tűzték ki az analóg lekapcsolás időpontját. Nem rövid nálunk egy kicsit ez az átmenet?

RK: Érdemi különbség, hogy nekik a lakosság nem 26, hanem 80 százalékát kellett átállítaniuk. Amikor ők kezdték, a vevőkészülék ára még a többszöröse volt a mainak, mi később kapcsolódtunk be, a készülékárak a töredékükre estek, versenyképesebbek lehetnek a szolgáltatások. Az EU-ban vannak olyan országok, amelyek még nálunk is hátrébb tartanak, még szabályozási hátterük sincsen. Nem irreális a siker.

Az Mpeg 2, vagy Mpeg 4 kódolást preferálja a magyar pályázat?

PD: Két iskola vitázik. Az egyik azt mondja, hogy azért jobb az Mpeg 4, mert akkor több csatorna fér föl. A másik szerint azért jobb az Mpeg 2, mert lehet, hogy kevesebb csatorna fér föl, de a vevőkészülék olcsóbb. A szabályozás most egy olyan irányba fog menni, hogy ebben a kérdésben szabadságot adunk a szolgáltatónak.

RK:. Az NHH álláspontja az, hogy ösztönözzük az Mpeg 4-et, de ne írjuk kötelezettségként elő. Három-öt-tíz év múlva nagy bajok tudnak lenni abból, ha az állam technológiai kérdésekben kötelezően előír valamit. Milliárdos kötelezettségek származhatnak belőle, ha nem jön be a dolog.

Mit szólnak ahhoz, hogy az NHH-t és az ORTT-t egy integrált, konvergens szabályozó hatóságba vonná össze a politika, amely a távközlést és a tartalmat egyaránt felügyelné?

PD: Nem az intézményi felépítés a fontos, hanem az, hogy független és szakmai hatóság legyen. Ebben a kérdésben egyébként Európában nincs "legjobb gyakorlat". Nem lehet azt mondani, hogy ha valaki egy bizonyos intézményi felépítést használ, akkor az biztosan sikerre vezet. És ennek az ellenkezője sem igaz.

Az ORTT semmiképpen nem nevezhető függetlennek, Önök milyen mértékben tapasztalnak politikai befolyást?

PD: Semmilyen mértékben sem.

Az ORTT-vel viszont jönne a politika is, ez teljesen egyértelmű.

PD: Igen.