Judit
-2 °C
8 °C

Letölteni szabad, megosztani nem

2007.07.10. 13:15
Letöltés, feltöltés, megosztás, fájlcsere. Illegális szoftverek, kalózkópiák, biztonsági másolatok. Mit enged a magyar jog, és mit nem? Lattmann Tamás jogász, az ELTE és a ZMNE oktatója segített eligazodni a szerzői jog útvesztőjében.

Igaz-e, hogy Magyarországon zenét és filmeket letölteni-másolni magáncélra legális, de szoftvereket nem?

Igen, a szerzői jogi törvény teszi meg ezt a különbséget közöttük. A pusztán magáncélú, jövedelemszerzést nem szolgáló másolás a szerzői jogi törvény alapján az úgynevezett szabad felhasználás körébe tartozik. A szabad felhasználás lehetőségének indoka az, hogy a törvény célként jelöli meg az információ terjesztését is, aminek ez igen fontos eszköze. A különbségtétel mögöttes indoka egyszer az, hogy a szoftverek jelentős része általában nem ezt a célt szolgálja (hiszen azok maguk is jövedelemtermelő eszközök), másrészt pedig az, hogy éppen ezért a piaci értékük is jóval magasabb lehet.

Ráadásul a szoftverek esetében csupán a másolás értéke a használattal realizálódik, maga a használat pedig önmagában engedélyköteles. A szoftver esetében élesen elválik egymástól a másolás és a használat kérdése, és mivel az engedély, a licenc nélküli használat önmagában is jogsértés, felesleges és értelmetlen a szabad felhasználás kérdése: hiszen lényegtelen, hogy a jogellenes szoftverhasználat az internetről letöltött adattömeg, írható cd-lemez, vagy akár lopott gyári lemez alapján történik. E szempontok alapján a szoftverekre részleteiben más szabályok vonatkoznak.

Igaz-e, hogy a fájlcserélő hálózatok használata önmagában még nem illegális, a letöltés sem az, de ha megosztunk valamit, az már igen?

Mint fent is láttuk, a szabad felhasználás keretében önmagában a másolás még lehet jogszerű, ha nem szoftverről beszélünk, de azt tudnunk kell, hogy a másolással a szerző vagy a kiadó érdekeit bizonyos szempontból ekkor is sértjük - ám ezt ők a jogszabály előírása miatt bizonyos szintig tűrni kötelesek. A továbbítás viszont már bőven túlmutat ezen a szinten, a megosztással pedig lényegében továbbítjuk a jogvédett tartalmat.

A fájlcserélő hálózatokat eleve illegális dolognak tartani nyilvánvalóan dőreség, hiszen ezzel az erővel magát az internetet, vagy a TCP/IP protokollt is betilthatnánk, valamint az összes férfit letartóztathatnánk nemi erőszak elkövetéséért, arra hivatkozva hogy megvan hozzá az eszköze. Nem jogvédett, vagy akár saját tartalmak szabadon terjeszthetők ilyen módon, ezt nem tiltja semmi. Ugyanakkor tény, hogy a fájlcserélőkön elérhető tartalmak legnagyobb részt valóban a szerző engedélye nélkül jelennek ott meg, és mivel a megosztó hálózatokon a másolás mellett egyszerre megosztás, így visszatöltés is történik, már kimozdulunk a szerzői jogi törvény "szabad felhasználás" kategóriájából.

Hogy lehet, hogy legális letölteni olyan zenéket-filmeket, amik kizárólag illegális úton kerülhettek fel a netre, és aki letölti, az pontosan tudatában van ennek? Csak én érzek ebben ellentmondást?

Nem csak te, hanem mindenki. A felhasználók is érzik, csak nem érdekli őket. Bizonyos szintig igazuk is van, és a jelen jogi környezet ezt a bizonyos szintet hajlandó is tolerálni, persze nem ingyen. Minden egyes szabályosan megvásárolt nyers cd- vagy dvd-lemez árában megfizetjük azt az átalánydíjat, amivel ezt kompenzáljuk, még akkor is, ha azokat soha semmilyen jogsértő célra nem fogjuk felhasználni.

A szerzői jogi jogosultak, a kiadók és az iparágban érintett szereplők persze nem feltétlenül így gondolkodnak, az ő olvasatukban minden egyes letöltés üldözendő, ördögtől való dolog, és arra próbálják kondicionálni az embereket - például az általuk kitalált és időnként elég abszurd módon az eredeti dvd-filmek elején átugorhatatlanul terjesztett, igen idegesítő és primitív "ne lopj!" filmecskékkel -, hogy verjenek ki a fejükből minden ilyesmit. Ez az ő üzenetük, ami persze az ő érdekeiket szolgálja, szívük joga, de nem feltétlenül, és nem teljes mértékben igaz.

Igaz-e, hogy egy munkahelyi gépen minden letöltött-telepített programért és adatért a munkáltatóé a felelősség (még ha alá is íratott a munkavállalóval egy papírt, hogy a gépe tartalmáért maga felelős)?

A magyar jog harmadik személyek irányában a munkáltató felelősségét alapozza meg a munkavállaló által a munkaviszony keretében okozott károkért, és ezt bírói gyakorlat igen kiterjesztően értelmezi: még az is elég lehet, ha a jogsértés a munkáltató eszközével történik. Az esetleges károsultat pedig nem fogja érdekelni, hogy a munkavállaló milyen papírt írt alá a munkáltatónak, már csak azért sem, mert a munkáltató általában jóval fizetőképesebb károkozó alperes, mint a munkavállaló.

Ugyanakkor ne higgyük azt, hogy munkavállalóként "büntetlenül" meg lehet úszni egy ilyet. A munkajog körében ugyanis a munkáltató a károsult lerendezése után természetesen az ilyen károkat tudja érvényesíteni a saját munkavállalójával szemben.

Van jogilag különbség aközött, hogy egy film kalózmásolatát ingyenes fájlcserélő rendszerről vagy fizetős ftp-oldalról töltöttem le; lemásoltam egy havertól vagy pénzért vettem a bolhapiacon? Magyarul változtat-e bármin az, hogy fizettem a warezért?

Az általános szabály mellett rengeteg apró részletszabály van, ami árnyalja a képet. Maga a jogszabály zár ki bizonyos cselekményeket a szabad felhasználás lehetséges köréből. Például a szabad felhasználás kizárt a nyilvánosságra még nem hozott művek esetében. A fájlcserélő használata technikai okokból jó eséllyel jogsértésbe sodor, mint feljebb láthattuk. Ha pénzért veszem a piacon, nem én magam készítem a másolatot, az ismét nem minősül szabad felhasználásnak, ráadásul ebben az esetben egyértelműen teljesül a szerzői jogi törvény kitétele, mely szerint a szerző jogos érdekeire is tekintettel kell lenni, hiszen az ilyen "forgalmazás" semmit sem juttat az előállítóknak.

A jogosultaknak tetsző gondolat, hogy ha valaki fizet a nem eredeti termékért, vagy letöltés esetén a tartalomért, már megalapozza a saját felelősségét, hiszen úgy vélik, hogy tudnia kell, hogy jogsértést követ el - ez az elv azonban aligha állja meg a helyét.

Hát aközött, hogy egy szoftvert letöltöttem és ott pihen kiírva egy lemezen, feltelepítettem, illetve feltelepítettem, használom és pénzt keresek vele?

Van különbség: a nem használattal nem okozok kárt a szerzői jogosultnak. Ez tulajdonképpen egyszerű szerződési jogi kérdés: létrejött-e köztem és a jogosult között a szerződés, amit megsértek a nem fizetéssel? Mivel a szerződés akkor jön létre, amikor telepítem azt, onnantól kezdve tudom értelmezni a használat és a károkozás fogalmát, vagy ami még fontosabb, a mértékét. Ha már telepítettem, onnantól kezdve mérhető kárt okoztam, ami nyilván meg fogja határozni a kirótt büntetés mértékét is.

Nagyon káros, amikor a bírói gyakorlatban olyat látni, hogy találnak valahol egy írott cd-t, rajta egy nagyobb értékű szoftverrel, és megállapítják okozott kárként annak a szoftvernek a beszerzési árát. Rettenetesen életszerűtlen, irreális megoldás, de volt rá példa. Az nyilvánvaló, hogy a jogellenes másolás önmagában is büntetendő dolog, de a büntetés kiszabásánál mindenképpen figyelembe kell venni ezt a kérdést.

Mi a helyzet a kalóz ftp-k fenntartóival? Az üzemeltető, ha ő maga nem tölt fel semmit, csak pénzért tárhelyet biztosít a felhasználóknak, akik ott fel és letöltögetnek, tulajdonképpen nem sérti meg a törvényt?

Elvileg az üzemeltető felel azért, ami az általa fenntartott tárhelyen történik. Ám amennyiben megjelöli maga helyett azt, aki azért felelős, mentesülhet ez alól. Amiért ennek még nincs igazán gyakorlata itthon, az egyrészt az, hogy úgy tűnik, jelenleg a jogosultak nem lépnek fel elég határozottan, másrészt pedig az, hogy az ilyen módon terjesztett tartalmak jelentős részének mintha nem lenne jogosultja, legalábbis hazánkban. Például olyan tartalmak, melyeket hivatalosan nálunk még nem adtak ki - vagy nem is fognak - ezért nincs is olyan jogosult, akinek az érdekeit konkrétan sértené.

Mi ma Magyarországon az illegálisan másolt szoftverek, illetve illegálisan feltöltött-megosztott tartalmak büntetése? Mennyire jelentkeznek az elméleti tételek a gyakorlatban is?

A magyar büntető jogszabályok nagyon tág körben határozzák meg a lehetséges büntetést. A legsúlyosabb kiszabható szabadságvesztés a kettő és nyolc év közötti sávban mozog, de ehhez nagyon komoly kárösszeget kell produkálni, tehát ez az a kategória, ahova a ténylegesen bűnöző hajlamokkal nem rendelkező felhasználó soha nem fog eljutni. A gyakorlat alapján eddig a felhasználók, tehát akik nem üzletszerű tevékenységként "estek bűnbe", pénzbüntetéssel kellett, hogy szembenézzenek.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Egzotikus élmények!

Amiről eddig álmodni sem mert. Luxus nyaralás, a világ legcsodálatosabb tengerpartjain.