A telefonok Ferrarija
További Mobil cikkek
A többiek
Aztán van mindenki más, akik életükön keresztül csak álmodozhatnak a maranellói gyár termékeiről, de még azt is feleslegesen teszik. Nekik igazi megkönnyebbülést jelenthet egy ilyen készülék, hiszen ha nem is gurul, bele ülni sem lehet, legalább piros, és amikor összecsukjuk, az majdnem olyan, mint amikor bevágjuk a piros paripa ajtaját. Na jó, nem olyan, de hasonló.
A Ferrari GX25 dizájnja pedig a korábbi Sharp-mobilokét követi, a Ferrari-kiadás a Vodafone és az F1-es istálló évek óta tartó együttműködésének legújabb eredménye: piros színű, mint az versenyautók, rajta a sárga lovacskás logóval. A legfeltűnőbb alkotórész, a kamera az összecsukható telefon elején található, alatta egy kicsi kijelzővel, ami mutatja az időt, az érkezett sms-eket és a nem fogadott hívásokat.
A telefon nem nyílik könnyen, így egy ujjal nem lehet kipattintani, de cserébe strapabíróbb az átlagosnál, és nem kell tartani a flip letörésétől sem. A kezelőgombok megfelelő méretűek, és az elhelyezésük is remek, csak a nyomkodással akad némi probléma: nehéz eldönteni, hogy újakhoz vagy körmökhöz tervezték a modellt. A gombok méretei alapján újakhoz, de az apró lapok annyira belesimulnak a felületbe – nyilván az áramvonalasság végett – hogy sms írása közben elő kell kapnunk a körmeinket. A kamera külön gombot kapott, így egyetlen mozdulattal indítható, hogy aztán Michael Schumacher akkor se menekülhessen előle, ha nagyon siet.
Gyönyörű kijelző
A kijelző a Sharp egyik különlegessége, a Ferrari-mobil büszkesége: 262 ezer színű, 240x320 pixeles. Képe gyönyörű, éles, a színek élethűek, az az érzésem, hogy már-már feszegeti a technológia korlátait. A menü felépítése ikonos stílusú, természetesen ferraris és autós képekkel. A beállítások menüt például egy gumi, és egy mellette fenyegetően eldőlő csavarhúzó szimbolizálja. Mindenesetre az egész könnyen áttekinthető, logikusan felépített.
A telefonkönyvben a leírás szerint 500 nevet tárolhatunk, ezt két hét alatt minden igyekezetem ellenére sem sikerült megtölteni. Egy névhez több adatot - három telefonszámot, e-mail címet, lakcímet, jegyzetet - menthetünk, ami minden telefontól elvárható lenne, annál bosszantóbb ha mégis hiányzik valamelyikből.
A telefon Java-programokat is képes futtatni. Alapból két Ferraris autóverseny játékot tuszkoltak bele, egy szimulátort és egy menedzser-programot. Mindkettővel könnyen el lehet tölteni az időt, előbbiben kipróbálhatjuk, milyen lehet Schumachernek Monacóban száguldani, utóbbival eldönthetjük, milyen gumival, motorral, beállításokkal körözzenek a pilóták. A grafika a tíz-tizenöt évvel ezelőtti számítógépes játékokat idézi, mobiljátékokban találunk ennél látványosabbakat is manapság.
Boci, boci lámpa
A Ferrari GX25-ben saját csengőhangot is szerkeszthetünk. (Én az alapműnek tekinthető ’Boci, boci, tarkával’ próbálkoztam: percek alatt sikerült megkomponálni.) A beépített kamerával a nem túl nagy 640x480-as maximális felbontáshoz képest nagyon jó képeket lehet készíteni. Van benne négyszeres digitális zoom, a fehéregyensúly állítható, sorozatfotó készíthető, önkioldóval lekaphatjuk magunkat távolról is, a vaku meg igazi csemege. Rettentő erős fénye van, közeli képeket tökéletesen be tud világítani, sőt – kipróbáltam -, szükség esetén zseblámpaként is használható, ugyanis folyamatosan égethetjük is akár. Az viszont már dühítő, hogy a képek visszanézése közben újra és újra meg kell nyitni a fotókat, nem tudjuk elkezdeni az egyikkel, aztán léptetni tovább.
A telefon minden kapcsolatra képes - infra, bluetooth, adatkábel - , ezek jól is működnek. Különösen a bluetooth kompatibilitása tetszett, hiszen minden eszközzel - mp3 lejátszó, más telefonok, számítógép - hamar összehangolódott.
Fogyasztásában szerencsére nem hasonlít a Ferrarikra: az akkumulátor 3,5 óra beszélgetést és 250 óra készenlétet bír el, vagyis kifejezetten keveset fogyaszt. A memóriát viszont meglehetősen szűkösre szabták, két megabájt az 50 ezres kategóriában szánalmasan kevés, manapság már harmincezer forintos telefonokba is belefér 12 mega.