István, Vajk
17 °C
22 °C

Jöhet a harmadik generáció

2004.11.19. 10:23
Néhány héten belül eldől, hogy hazánkban mely távközlési cégek nyújthatnak harmadik generációs mobilszolgáltatást, de a szélessávú hálózat csak hosszú évek múltán lesz elérhető az ország egész területén, mivel a teljes rendszer kiépítése több százmilliárd forintba kerül. A mobilgyártók és a szolgáltatók minden eddiginél jobb multimédiás és üzleti szolgáltatásokat ígérnek, az informatikai tárca szerint jelentős árcsökkenésre számíthatunk, mi meg majd eldönthetjük, hogy egyáltalán szükségünk van-e ilyesmire.
A magyarországi 3G-tender kiírására eredetileg 2001-ben került volna sor, de a dotkomcsődöt követő bizonytalanságban az akkori kormányunk inkább lefújta az akciót. Most azonban a szolgáltatók világszerte bizakodóak, tizenhét országban már működik a kereskedelmi szélessávú mobilhálózat, és további húsz országban kísérleteznek a bevezetésével. Az előfizetőknek egyébként már a szűkös választék miatt sem igazán kell aggódniuk, a mobilgyártók rengeteg 3G-készüléket dobnak piacra, ilyen például a SonyEricsson Z1010, a Nokia 6630 és a Siemens U15 is.

Hazánkat is elérte a 3G-láz, és az augusztus végén meghirdetett frekvenciahasználati tenderre öt cég jelentkezett: a három hazai mobilszolgáltató (Vodafone, T-Mobile, Pannon GSM), valamint a vezetékes távközlési piacról ismert HTCC és a Tele2. A Nemzeti Hírközlési Hatóság december elején választja ki a négy győztest, és elképzelhető, hogy Budapesten már jövőre beindul a szolgáltatás. Az informatikai tárca azt reméli, hogy a szélessávú mobilhálózat jelentősen lenyomja majd az internetelérések havi díját.

Generációs vásár

Mielőtt elvesznénk a mobilhálózatokkal kapcsolatos kulcsszavak kavalkádjában, érdemes tisztáznunk egyet s mást. A mobilhálózatok első generációja a mára szinte teljesen kihalt analóg rendszer, ezt követte a roppant népszerű GSM, amely eredetileg csak a hangátvitelről szólt. Később azonban a GSM-rendszereket kiegészítették GPRS adatátviteli technológiával, és az új megoldást már két és feledik generációs, azaz 2,5G hálózatnak nevezték el. A sorozat következő eleme a harmadik generációs Universal Mobile Telecommunications Systems, az UMTS.

Az UMTS szabvány az összes olyan harmadik generációs technológiát magába foglalja, amelyet a hálózatokon alkalmazniuk kell a szolgáltatóknak. Ide tartoznak többek között a különféle hálózati útválasztási módszerek, a beszélgetéseinket kódoló protokollok, valamint a rádiós kommunikációért felelős interfész, esetünkben a WCDMA. A GSM interfésze természetesen nem kompatibilis az UMTS interfészével; míg a GSM 900 és 1800 megahertzes frekvenciatartományban működik, az UMTS az adáshoz az 1900-as, a vételhez meg a 2100-as tartományban használ fel egy-egy 5 megahertz szélességű csatornát.

Szédítő sebesség

A szakértők azt mondják, hogy az UMTS nagyon gyors, az alapszinten kiépített hálózat lazán átlök a mobilunkra 2 megabitnyi adatot egyetlen másodperc alatt, a későbbi High Speed Downlink Packet Access (HSDPA) meg tíz megabittel is könnyedén megbirkózik. A túlzsúfolt városi környezet rideg valóságában persze a hálózati sebességmérő nem mutat majd ilyen elképesztő csúcsokat, és általában meg kell elégednünk 384 kilobittel, amire jelenleg a leggyengébb ADSL is képes.

Az elképesztő sávszélességet állítólag videokonferenciás telefonálásra, filmek és zenék letöltésére használjuk majd, és internetezés közben a fizikai tartózkodási helyünkhöz kapcsolódó időjárás-jelentéseket és közlekedési híreket is kaphatunk, de ezeket a jóslatokat némi fenntartással fogadjuk, mert nem vagyunk meggyőződve arról, hogy tényleg szükségünk van-e ezekre az extrákra. A szolgáltatók egyszer próbáltak multimédiával újítani, de belebuktak.

Ezen kívül még az is kérdéses, hogy mennyibe kerülnek majd az új szolgáltatások, és hogy ugyanolyan szabadon és olcsón internetezhetünk-e majd mobilunkkal, mint most a vezetéken lógva. Különben is, már most sem kell mindenáron dróton neteznünk.

Mi lesz a wifivel?

A szakértők még vitatják, hogy a nyilvános frekvenciát használó wifi népszerűsége milyen hatással lesz a 3G fejlődésére. A drótnélküli hálózati csatoló a hordozható számítógépekben már alaptartozék, a mobilokban is egyre elterjedtebb, ráadásul a legnagyobb világvárosok abban versenyeznek egymással, hogy melyikük lesz a wifi fővárosa. Ezek az önkormányzatok általában olyan, az egész településen elérhető hálózatot építenek, amelyen a lakosok ingyen internetezhetnek. Nekik tehát elméletileg semmi szükségük nem lesz mobilos elérésre. A 3G-operátorok szerencsére kezdik felismerni a wifi kiegészítő szerepét, és többségük eleve olyan hálózati kilensszoftvereket ad ügyfeleinek, amely automatikusan átáll az olcsóbb wifire, ha van a közelben elérés.

A wifi egyik legnagyobb hátránya, hogy valószínűleg még sokáig nem lesz mindenütt elérhető, és a hálózati forgalom biztonsága főleg attól függ, hogy az üzemeltető szakszerűen állította-e be az útválasztókat és elérési pontokat. Ezzel szemben az UMTS erős titkosítási algoritmust használ, SIM-kártyával azonosítja a felhasználót, és még biztonsági frissítési mechanizmust is beleépítettek.

Váltási gondok

Az elhúzódó GSM/UMTS technológiaváltás komoly gondot okozhat azoknak a szolgáltatóknak, amelyek nem építik ki gyorsan országos hálózatukat, mert 2004-ben már elég ciki, ha egyszer csak elfogy a térerő. A mobilgyártók kétnormás, azaz GSM és UMTS hálózaton is működő mobilokkal próbálják enyhíteni a negatív hatásokat, viszont a régi hálózatra való csatlakozás nemcsak a letöltési sebesség drasztikus csökkenésével járhat, hanem akár azzal is, hogy mindezért még roaming tarifát is kell fizetnünk.