Olivér
1 °C
5 °C

Sétaradar a biztonságos mobilozásért

2006.11.21. 12:15
A Mobil Innovációs Központ és a Média Oktató és Kutató Központ arra keresi a választ, hogy miként kaphatnánk hüvelykujjgyulladás helyett csuklóficamot, és megakadályozná, hogy mobilozás közben kasztráljuk magunkat.

Sok bajt okozhatnak a gépek, a Windows használatára rámehet az idegrendszerünk, az iPod a halálunkat okozhatja, és a mobilok sem olyan ártalmatlanok, mint amilyennek tűnnek. Azt ugyan még senki sem tudta hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy a mikrohullámoktól kisül az agyunk, a sok esemesezés miatt azonban eléggé megfájdulhat a hüvelykujjunk. Ráadásul ha utcán, menet közben bámuljuk az üzeneteinket, akkor könnyen a villamos alá léphetünk. Vagy jobb esetben csak beverjük a tökünket egy parkolást akadályozó póznába.

Szerencsére már készülnek a megmentő megoldások. A Mobil Innovációs Központ és a Média Oktató és Kutató Központ közös kutatása azt vizsgálja, miként lehetne természetes gesztusokkal irányítani a mobilokat gombnyomkodás helyett, és miként közlekedhetünk biztonságosabban mobilozás közben. Első lépésben a kutatók megvizsgálták az emberek hétköznapi mozdulatait, és hozzájuk kötöttek bizonyos telefonfunkciókat. Három prototípus készült el: a telefonrázó, a gesztuskocka és a sétálóradar.

Dobok egy fájlt

A telefonrázó a legelterjedtebb mozulatainkra épül, és elég sokféleképpen használható. A kutatók először a mobilok két legalapvetőbb funkcióját kapcsolták kézmozdulatokhoz, a hívásfogadást és a hívás elutasítását. Gyorsulásmérőt építettek a mobiltelefonba, amely érzékeli, hogy milyen irányba mozdul el a készülék. Beállították, hogy amikor egy határozott mozdulattal a fülükhöz emelik a készüléket, akkor fogadja a hívást, amikor viszont oldalirányba megrázzák a készüléket, akkor utasítsa el.


Forrás: BME MOKK

A kutatók szerint annyira természetes volt e mozdulatok használata, hogy saját szokványos készüléküket használva hiányt éreztek. Mivel az érzékelők elég aprók, bármilyen készülékbe könnyen beépíthetők. A kutatók szerint ki lehetne alakítani olyan rendszert, amelyben a felhasználó ugyanúgy személyre szabhatnák a mozdulataihoz kötött parancsokat, mint a hangutasításokat.

Második kísérletükben új funkcióhoz kötötték a mozgásérzékelőt, adatokat dobáltak át egyik telefonról a másikra. Ehhez kapcsolatot kellett létesíteniük a két telefon között, az egyiket fel kell készíteni az adatok fogadására, a másik meg az adatok küldésére. Ezt követően a küldő mobil megsuhintásával lehetett a kiválasztott fájlokat átküldeni a másik mobilra, a fogadó mobilnak meg el kellett kapnia a virtuális adatcsomagot.

Elsőre inkább vicces, mintsem hasznos fejlesztésnek tűnik a gesztuskocka nevű prototípus, amely a kézfej mozdulataihoz tud utasításokat hozzárendelni. A kocka elmozdulásaihoz számos funkció hozzáköthető, például a menükben való navigálás, előre rögzített telefonszámok felhívása, vagy a zenelejátszó kezelése. Még akár szöveget is be lehet vinni a kocka forgatásával, de elég nagy őrültségnek hangzik, hogy a gombok nyomkodása helyett a csuklónk jobbra-balra rángatásával gépeljünk. A kutatók ugyanakkor azt állítják, hogy néhány perc gyakorlás után hozzászoktak az új interfészhez, és szerintük sokkal ösztönösebb a hadonászás, mint két menügomb megkülönböztetése.

Biztonságos séta

Videotelefonálás közben elég meredten kell bámulni a mobilok parányi kijelzőjét, ha jól akarjuk látni beszélgetőpartnerünk arcát, tehát nem igazán tudunk odafigyelni a világ eseményeire. A balesetek a sétaradar segítségével könnyen elkerülhetők, ez ugyanis pont úgy működik, mint a kocsik végébe építhető tolatóradar.


Forrás: BME MOKK

Folyamatosan figyeli a közelben lévő tárgyak távolságát, és egyre erősödő hangjelzést ad, ha közeledünk valamihez. A fejlesztőcsoport a teszt során azt tapasztalta, hogy jobban rá merték bízni magukat a készülékre, és gyorsabban tudtak járkálni.