Miklós
-7 °C
4 °C

Testvérharc

2005.07.18. 11:20
A Siemens két telefonja két teljesen különböző réteget céloz meg magának. Az egyik fehér, fényképezős és aranyos, a másik fekete, Blackberry és szigorú.

Támadók hatástalanítására mindkét telefon jó. A Siemens SF 65-ös leginkább a metroszexuális bandákat likvidálja könnyűszerrel, összezavarja receptoraikat, majd lebénítja őket. Ez a telefon ugyanis úgy fest, mintha egy titkos, be nem mutatott Apple-termék lenne, de mégsem az. Mindenesetre a kaliforniai bandák percekre elveszthetik eszméletüket az ismerős, letisztult külső, de ismeretlen tartalom láttán, ami alatt gyors, de mégis cool léptekkel elrohanhatunk a helyszínről.

Kutyás telefon


Nézegessen képregényt!
A Siemens SK 65 egészen máshonnan közelíti meg ugyanezt a problémát: lényegében agyonverhetünk vele bárkit. Bár a száraz adatok szerint alig 144 gramm a telefon, vipera helyett biztosan ezt vinnénk magunkkal az éjszakába. A lekerekített élek ugyan tompítják az ütések erejét, ritmikus csapkodással akár kisebb emberek (gyerekek) lemészárlására is alkalmas lehet a készülék. Mivel mindezeken túl még elegáns is a telefon, a tárgyalóteremben mindenképen adekvátabb önvédelmi eszköz, mint mondjuk egy farkaskutya.

Ezt, és a gyártót leszámítva azonban semmi közös nincs a két készülékben. A gonosz fekete mobil az üzleti előfizetőket célozza, több kevesebb sikerrel. Első ránézésre a műanyag burkolat sorjamentes élei tűnhetnek fel, illetve az, hogy e burkolat részeinek illesztése példás. A gombok meglehetősek, pontosak, bár néha azért felpofoztuk volna a fődizájnert, hiszen nyílván az ő felelőssége, hogy ugyanazzal a billentyűvel lehet belépni egy menübe, mint amivel aztán kiléphetünk abból. Az egész csak azon múlik, hogy alul vagy felül nyomjuk meg a gombot, kézügyesek előnyben.

Az elvárásoknak megfelelően nincs a mobilban fényképező, van viszont bluetooth. Meg fura, elfordítható, QWERTY billentyűzet, ami igazán jól jön egy Blackberry-kompatibilis telefon esetében. Igen, az SK 65-tel minden további nélkül fogadhatjuk valós időben e-mailjeinket, külön letöltés nélkül, feltéve hogy szolgáltatónknál előfizettünk.

Nehéz betük

A teljes billentyűzet az SK65 egyik legérdekesebb sajátossága, igaz, ha nem fizetünk elő a Blackberry szolgáltatásra, viszonylag keveset érünk vele. A T9 megjelenése óta ugyanis közel sem jelent akkora munkát a 160 karakter bepötyögése, és aki ilyen telefont vesz, inkább beszél, mint sms-t ír. Ráadásul ha olyan gomb lenyomására vetemednénk, amelyik a billentyűzet szélén helyezkedik el, akkor az alátámasztó bőrfelületet folyton becsípjük körmünkkel, és egyébként is, újaink hajlékonyságát a végsőkig próbára tesszük. Kerüljük hát az olyan szavakat, amelyekben a "q", "a" és "p" betűk valamelyike megtalálható, és még véletlenül se írjunk angol ismerőseinknek olyasmit, hogy valami pikáns (piquant).

A telefon kijelzője elég nagy, igaz, nem különösebben szép, de mögötte legalább találunk 25 megabájt memóriát. Ez nem feltétlenül sok, de a Siemens egy huszárvágással megoldotta, hogy elég legyen: abból kiindulva, hogy az üzletemberek mogorva fráterek, akik csak a saját gondolataikat szeretik hallani, kihagyta a telefontból az mp3-lejátszás lehetőségét. Se zene, se képek, maradnak a szürke betűk, azok meg nem foglalnak sok helyet. Ennek megfelelően 2000 tételt menthetünk el a telefonkönyvbe. A készülék egyébként elég gyorsan reagál, amikor kell, könnyű kezelni, és biztosan illik a Baltazár nevű öltönyösökhöz.

Ez is, az is

A másik, a kis fehér egyáltalán nem kicsi: valamivel vastagabb, mint sötét társa, igaz, alacsonyabb nála. Kis köpcös. Azért jól néz ki, nyugodtan odadobhatjuk hanyagul iPodunk mellé, trendi ismerőseink meg lesznek győződve arról, hogy jó fejek vagyunk. Mindenesetre a hátlapon ücsörgő kamera rögtön lebuktatja a koncepciót, ezzel bizony fotózni is lehet, sőt, nemhogy lehet, de egyenesen 1,3 megapixelben. Ezt az életérzést aztán addig fokozta a Siemens, amíg az túlnőtt rajta, bekapta a mobilrészleget és végül vaníliafelhő kíséretében kiböfögte magából az SF65-öt.

A készülék ugyanis legalább annyira fényképezőgép, mint amennyire telefon. Miután szétnyitjuk, a felső részt elforgathatjuk, majd visszacsukhatjuk. Így a kompakt készülék egyik oldalán az objektív, másikon a kijelző várja az akciót, ráadásul ilyenkor a telefon átértelmezi önön identitását, és a máskülönben hangosításra szolgáló békés billentyűvel a vakut helyettesítő fénysugarat szabadíthatjuk el.

A képek egész jó minőségűek, sötétben kissé zajosak, de utazás közben, ha nem akarunk külön gépet cipelni, bőven elég a "mosolyogj a teve előtt úgy, hogy látszódjon a bazárban vett aranyláncod"- típusú képekhez. Ha mégis arra vetemednénk, hogy telefonálgatásba kezdünk, akkor egy közepes mobillal találkozunk. Minden túlzástól mentes az SF65, ennek megfelelően nem túl jó, és nem is túl rossz. A gombok pontosak, célt érnek, igaz, néha zsúfoltnak érezzük őket. A menü nem különösebben szép, de legalább találunk 18 megabájt memóriát a telefonban, ami jó, de azért nem túl sok. Nincs bluetooth, de van infra. Nincs ihlet, de van téma. Mp3 sincs.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!