Ervin
9 °C
23 °C

Testvérharc

2005.07.18. 11:20
A Siemens két telefonja két teljesen különböző réteget céloz meg magának. Az egyik fehér, fényképezős és aranyos, a másik fekete, Blackberry és szigorú.

Támadók hatástalanítására mindkét telefon jó. A Siemens SF 65-ös leginkább a metroszexuális bandákat likvidálja könnyűszerrel, összezavarja receptoraikat, majd lebénítja őket. Ez a telefon ugyanis úgy fest, mintha egy titkos, be nem mutatott Apple-termék lenne, de mégsem az. Mindenesetre a kaliforniai bandák percekre elveszthetik eszméletüket az ismerős, letisztult külső, de ismeretlen tartalom láttán, ami alatt gyors, de mégis cool léptekkel elrohanhatunk a helyszínről.

Kutyás telefon


Nézegessen képregényt!
A Siemens SK 65 egészen máshonnan közelíti meg ugyanezt a problémát: lényegében agyonverhetünk vele bárkit. Bár a száraz adatok szerint alig 144 gramm a telefon, vipera helyett biztosan ezt vinnénk magunkkal az éjszakába. A lekerekített élek ugyan tompítják az ütések erejét, ritmikus csapkodással akár kisebb emberek (gyerekek) lemészárlására is alkalmas lehet a készülék. Mivel mindezeken túl még elegáns is a telefon, a tárgyalóteremben mindenképen adekvátabb önvédelmi eszköz, mint mondjuk egy farkaskutya.

Ezt, és a gyártót leszámítva azonban semmi közös nincs a két készülékben. A gonosz fekete mobil az üzleti előfizetőket célozza, több kevesebb sikerrel. Első ránézésre a műanyag burkolat sorjamentes élei tűnhetnek fel, illetve az, hogy e burkolat részeinek illesztése példás. A gombok meglehetősek, pontosak, bár néha azért felpofoztuk volna a fődizájnert, hiszen nyílván az ő felelőssége, hogy ugyanazzal a billentyűvel lehet belépni egy menübe, mint amivel aztán kiléphetünk abból. Az egész csak azon múlik, hogy alul vagy felül nyomjuk meg a gombot, kézügyesek előnyben.

Az elvárásoknak megfelelően nincs a mobilban fényképező, van viszont bluetooth. Meg fura, elfordítható, QWERTY billentyűzet, ami igazán jól jön egy Blackberry-kompatibilis telefon esetében. Igen, az SK 65-tel minden további nélkül fogadhatjuk valós időben e-mailjeinket, külön letöltés nélkül, feltéve hogy szolgáltatónknál előfizettünk.

Nehéz betük

A teljes billentyűzet az SK65 egyik legérdekesebb sajátossága, igaz, ha nem fizetünk elő a Blackberry szolgáltatásra, viszonylag keveset érünk vele. A T9 megjelenése óta ugyanis közel sem jelent akkora munkát a 160 karakter bepötyögése, és aki ilyen telefont vesz, inkább beszél, mint sms-t ír. Ráadásul ha olyan gomb lenyomására vetemednénk, amelyik a billentyűzet szélén helyezkedik el, akkor az alátámasztó bőrfelületet folyton becsípjük körmünkkel, és egyébként is, újaink hajlékonyságát a végsőkig próbára tesszük. Kerüljük hát az olyan szavakat, amelyekben a "q", "a" és "p" betűk valamelyike megtalálható, és még véletlenül se írjunk angol ismerőseinknek olyasmit, hogy valami pikáns (piquant).

A telefon kijelzője elég nagy, igaz, nem különösebben szép, de mögötte legalább találunk 25 megabájt memóriát. Ez nem feltétlenül sok, de a Siemens egy huszárvágással megoldotta, hogy elég legyen: abból kiindulva, hogy az üzletemberek mogorva fráterek, akik csak a saját gondolataikat szeretik hallani, kihagyta a telefontból az mp3-lejátszás lehetőségét. Se zene, se képek, maradnak a szürke betűk, azok meg nem foglalnak sok helyet. Ennek megfelelően 2000 tételt menthetünk el a telefonkönyvbe. A készülék egyébként elég gyorsan reagál, amikor kell, könnyű kezelni, és biztosan illik a Baltazár nevű öltönyösökhöz.

Ez is, az is

A másik, a kis fehér egyáltalán nem kicsi: valamivel vastagabb, mint sötét társa, igaz, alacsonyabb nála. Kis köpcös. Azért jól néz ki, nyugodtan odadobhatjuk hanyagul iPodunk mellé, trendi ismerőseink meg lesznek győződve arról, hogy jó fejek vagyunk. Mindenesetre a hátlapon ücsörgő kamera rögtön lebuktatja a koncepciót, ezzel bizony fotózni is lehet, sőt, nemhogy lehet, de egyenesen 1,3 megapixelben. Ezt az életérzést aztán addig fokozta a Siemens, amíg az túlnőtt rajta, bekapta a mobilrészleget és végül vaníliafelhő kíséretében kiböfögte magából az SF65-öt.

A készülék ugyanis legalább annyira fényképezőgép, mint amennyire telefon. Miután szétnyitjuk, a felső részt elforgathatjuk, majd visszacsukhatjuk. Így a kompakt készülék egyik oldalán az objektív, másikon a kijelző várja az akciót, ráadásul ilyenkor a telefon átértelmezi önön identitását, és a máskülönben hangosításra szolgáló békés billentyűvel a vakut helyettesítő fénysugarat szabadíthatjuk el.

A képek egész jó minőségűek, sötétben kissé zajosak, de utazás közben, ha nem akarunk külön gépet cipelni, bőven elég a "mosolyogj a teve előtt úgy, hogy látszódjon a bazárban vett aranyláncod"- típusú képekhez. Ha mégis arra vetemednénk, hogy telefonálgatásba kezdünk, akkor egy közepes mobillal találkozunk. Minden túlzástól mentes az SF65, ennek megfelelően nem túl jó, és nem is túl rossz. A gombok pontosak, célt érnek, igaz, néha zsúfoltnak érezzük őket. A menü nem különösebben szép, de legalább találunk 18 megabájt memóriát a telefonban, ami jó, de azért nem túl sok. Nincs bluetooth, de van infra. Nincs ihlet, de van téma. Mp3 sincs.