Világvevő, nem világmegváltó
További Mobil cikkek
Nem volt olyan rég, amikor egy walkman, egy fényképezőgép, egy gps-vevő, egy pda és egy telefon együtt nyomott vagy öt kilót, elfoglalt egy fél bőröndöt, és pillanatok alatt elfogyasztott egy kisebb falunak elegendő áramot. Ja, és belekerült legalább félmillióba. Nos, ennek vége: a frappáns megoldás elfér egy tenyérben, összesen 15 deka, és jó esetben egy teljes napig bírja egyetlen feltöltéssel.
A Mio A701 Digiwalkerrel egyszerre lehet helyzetmeghatározni, telefonálni, zenélni, fotózni és mondjuk Excel-táblázatot szerkeszteni, akinek ahhoz van gusztusa ebben a melegben. Tíz centis hosszával nem sokkal nagyobb, mint egy néhány éves mobil, és az egészet odaadják bruttó 150 000-ért, kártyafüggetlenül. Egy gramm egy ezres, ami az arany mostani, unciánként 630 dolláros világpiaci árát figyelembe véve azt jelenti, hogy a Mio A701 négy és félszer olcsóbb, mint az arany. Tehát nyilván megéri. Vagy mégsem?
Kicsi és kopog, mi az?
Az A701 egész jól néz ki. Na nem egy Ipod, inkább tömzsi, mint lapos, viszont nem emlékeztet sem féltéglára, sem míniumfestékkel lefújt szappantartóra, mint a klasszikus pda-k többsége. Az előlap ezüstszínű betétje vélhetően igazi fémből van, a többi fekete műanyag - ha ezt autóteszt lenne, azt mondanánk, hogy csúnya, kopogós, igénytelen műanyag, de legalább nem úgy néz ki kéthetes használat után, mintha a Sotheby's-nél vettük volna, egyenesen Graham Bell hagyatékából.
A kisebb méret kisebb kijelzővel jár: a klasszikus formátumú pda-k 3,5 hüvelykes átmérőjéhez képest az A701 csak 2,7 hüvelykes, ami ugyanakkora, 320x240 pixeles felbontás mellett szebb képet eredményez. A körömnavigációt viszont elfelejthetjük: ujjal csak nehézkesen kezelhető az érintőképernyő, legtöbbször szükség van a tollra, így egy rövid sms megfogalmazása is kétkezes etűddé válik, a nulla forintos akciós mobilok tulajdonosainak nagy derültségére. (A sznob miósnak ilyenkor érdemes jelentőségteljes képpel azt hazudnia, hogy éppen célértékkeresést végez Excelben.)
Oprendszerből ötös
Az egy-két évvel ezelőtti pda-khoz képest az A701 két alapvető újdonságot vonultat fel: az egyik a Windows Mobile 5-ös operációs rendszer, a másik a beépített gps.
Aki még nem használt windowsos telefont, nyugodjon meg, mert az új oprendszer elődeihez hasonlóan precízen, megbízhatóan, hosszas használat után szinte teljesen kiszámítható módon fagy.
A nyitóképernyőn (Today screen) elhelyezett lakat ikon például alapvetően jó megoldás, mert egy kattintással lezárható vele a gép, így nem fordulhat elő, hogy a pda a tulajdonos tudta nélkül felveszi a telefont, lejátszik a hívónak egy ütős mp3-ast, majd önhatalmúlag megszakítja a beszélgetést. A szoftveres Lock azonban gyakran zárva marad, nem reagál, és olyankor csak az újraindítás (soft reboot, magyarul reset) segít, amit úgy lehet végrehajtani, hogy a megfelelő ponton ceruzával oldalba döfjük a készüléket, majd kivárjuk, míg feláll a rendszer. A telefon hívásmegszakításkor is szeret megbolondulni: a piros gombra megnyomására néha nem reagál, vagy ha igen, telefonhoz méltatlan, Windowshoz méltó érthetetlen hibaüzenettel sokkol.
Az 5-ös mobil Windows ennek ellenére kulturáltabb, mint elődje, a 2003-as: a nyitóképernyőre kitehető négy gyakran használt program ikonja nagyban, és ott van öt másik kicsiben - korábban ez csak külön segédprogramokkal működött.
Az ablakok jobb felső sarokban lévő X-re kattintás viszont a programokat továbbra sem zárja be, csak eltünteti őket szem elől, de a valódi bezárás most legalább három kattintással megoldható a korábbi hat helyett (nosztalgiakedvelőknek: Start > Settings > System >Memory >Running Programs > Stop).
Úton-útfélen
Az A701-be épített gps-re egy rossz szavunk nem lehet. Bár a külön megvásárolandó Igo térképszoftvert nem gyalogos üzemmódra találták ki, ha látott a gép műholdat, tudta is, merre járunk Budapesten, és boldogan jelezte, ha befordultunk valamelyik sarkon. A gps egy Horttól Kassáig ívelő eMagyarország-autótúra alatt bizonyított igazán: sávra pontosan tudta, merre járunk, és magyarul tájékoztatott a további teendőkről.
Sajnálatos, hogy 180 körül a motor- és szélzaj elnyomta az Andrea nevű gépnavigátor hangját, így egyszer megtörtént, hogy a balt jobbnak értettük, ez pedig alkalmat adott Andreának arra, hogy csúnyán megvezessen. Hogy tévedtünk, és rossz irányba indultunk, azonnal lehetett tudni, mert Andrea fahangon közölte, hogy újratervezi az útvonalat, és el is küldött egyenesen előre. Mentük vagy tizenhat kilométert, amikor Andrea beterelt egy körforgalomba, és visszafordított ugyanarra, amerről jöttünk. Harminckét kilométeres büntetés.
Az SD-kártyáról futtatható térkép ellen szól még a navigációs szoftverek drágasága. Az Igo Magyarország-térképe bruttó húszezer, Európa hatvanhat; a konkurens Aeromap magyar változata ugyanennyi, a Destinator meg kétszer ilyen drága.
A Mióhoz jár szivargyújtós töltő, ami elkel, mert ha megy a gps, bejön néhány hívás, egy napig nem bírja az akksi (a hivatalos specifikációban szereplő négy óra folyamatos üzemmód reálisnak tűnik), különösen ha a kamera, a telefon és a Media Player is fogyasztja az áramot.
Kéne?
Persze, hogy kéne. Villogni. És kéne mellé egy rendes mp3-lejátszó, egy rendes fényképezőgép, egy rendes laptop meg egy rendes mobiltelefon. És egy fél bőrönd.