Kristóf, Jakab
17 °C
24 °C

Csúcstelefon kamera nélkül

2004.12.06. 12:54
Először zenelejátszónak néztük, de tesztünk során rájöttünk, hogy a Motorola MPx200 elegáns személyi asszisztensként sokkal jobban helytáll, különösen Windows alapú vállalati környezetben.
A Motorola MPx200 okostelefont felkészülten vettem át a gyártó hazai képviseletétől, kértem hozzá sztereó fülhallgatót is, a zsebemben meg ritmusos ska zenével teletömött memóriakártya lapult, hiszen ebben a telefonban elméletileg az a legjobb fícsör, hogy van benne médialejátszó és kezeli a rendes méretű Secure Digital memóriakártyákat. A méret azért nagyon fontos, mert most húszezer forintért egy gigabájtos SD-kártyát vehetünk, amin mp3 vagy wma formátumban hat-nyolc teljes album biztosan elfér, míg a miniatűr SD-kártyák drágábbak és kisebb kapacitásúak.

#alt#
Klikk a képre!
Körülményes zenélés

A készülék hangminősége meglepett, és már éppen azon kezdtem morfondírozni, hogy a lakkozott fekete mobil vajon szebb-e az iPodnál, amikor hirtelen apró hibák tömege bukkant elő. A legnagyobb gondom az volt, hogy a zenehallgatás összezárt készülékkel nem igazán működik, mert ilyenkor a lejátszás menete nem befolyásolható, csak egy hangerőállító pöcök áll rendelkezésünkre. Ha viszont szétnyitjuk a mobilt, már nem érdemes visszazárni, mert ilyenkor másodpercekig idegesítően zakatol.

Az akadozás azért sem érthető, mert az MPx200 felszereltsége igen meggyőző. A gyártó kétszáz megahertzes processzort és harminckét megabájt memóriát pakolt bele, a működtetéséről meg a Microsoft mobilos operációs rendszere, a SmartPhone 2002 gondoskodik.

Megbízható ismerős?

A telefon második legjobb tulajdonsága egyébként éppen az, hogy az asztali Windowson megismert szoftverek kicsinyített változatai találhatóak meg benne. Van például Internet Explorer, amit a Microsoft hasznos linkekkel is feltöltött, így könnyebben megtaláltam néhány mobilra optimalizált szájtot. A WindowsMedia.com többek között filmelőzeteseket kínál, de ezzel az extrával érdemes óvatosan bánni, mert egyáltalán nem munkahely-kompatibilis. Az új Bridget Jones-film trélerét olyan furcsa hanghatások kísérték, mintha valami szado-mazo pornó ment volna a mobilon, és elég nehéz volt bebizonyítanom ennek az ellenkezőjét, miután a roppant energiatakarékos kijelző néhány másodperc után teljesen elsötétült. Az MSN-szájt kevésbé veszélyes, itt Passport jelszavammal bejelentkezve elérhettem a Hotmail postafiókomat, és még helyi időjárás jelentést is kaphattam volna, ha amerikai lenne az irányítószámom.

#alt# A mobilban van még Media Player zenelejátszó, MSN Messenger üzenetküldő meg Pasziánsz is, de nekem nagyon hiányzott a listáról a Windows Update, a szoftverfrissítés lehetősége ugyanis roppant megnyugtató lenne. Így azonban csak abban reménykedhettem, hogy a redmondi megacég fejlesztői ezt az operációs rendszert körültekintőbben írták meg, mint a többit, meg hogy a vírusírók még hosszú ideig nem akarják feltörni a SmartPhone oprendszert. A mobilos Windows egyébként könnyen kezelhető, de néhány fontos funkciót - például az oly népszerű ébresztőórát - túl mélyről kell előbányászni, és a menük nem szerkeszthetőek.

Drága asszisztens

A Motorola Mpx200 szerkesztőségünkben elsősorban azért volt sikeres, mert nincs benne gagyi digitális kamera, viszont van a dobozában usb adatkábel, amellyel nemcsak a készülék memóriája tölthető fel, hanem az akkuja is. Így könnyebb átmásolni az Outlookból a névjegyeket, naptárbejegyzéseket és leveleket a mobilra.

Ráadásul a SmartPhone rendszer központja, az indítóképernyő - a konkurens megoldásokkal ellentétben - nem színes háttérképpel szórakoztat, hanem informál, azaz kijelzi a következő találkozó időpontját, a beérkezett szöveges üzenetek és emailek számát meg az aktuális csengőhangprofilt. A készülék ára luxuskategóriás: előfizetés nélkül körülbelül 120 ezer forintért szerezhetjük meg a mobilszolgáltatóknál, előfizetéssel azonban már 80 ezer forintért is hozzánk vágják.