Ambrus
-7 °C
3 °C

Két kézzel kapaszkodni

2005.05.17. 10:08
Tényleg lehet telefonálni egy szélesvásznú napszemüvegtokkal? Egy kétkezes telefonhoz elég két kéz? Lehet egy műanyag toll végén egyensúlyozva tárcsázni a piros hetesen, és egyébként is hogyan hívunk éjszaka taxit, ha az egyik kezünkkel, a hirtelen támadt tektonikus mozgások miatt mindenképpen kapaszkodunk kell a sarki lámpaoszlopba?
Ilyen kérdések jártak a fejemben, amikor először a kezembe vettem a Nokia 7710-es mobiltelefonját, ami színes, szélesvásznú, érintőképernyős és csak akkor fér el egy nadrágzsebbe, ha kifejezetten nagy nadrágzsebeink vannak. A válaszok pedig sorban: telefonálni a dizájn ellenére egyszerű, viszont a tollal képtelenség mozgó járművön sms-t írni, még ha a mozgó jármű éppen egy dugóban araszol is, részegen pedig csak úgy lehet taxit hívni a telefonnal, ha a számot előrelátóan felvettük a hanghívások közé, ezért csak annyit kell üvöltenünk a lámpaoszlopba kapaszkodva, hogy "Taxi", bár ilyenkor sem árt figyelni a helyes artikulációra.

Kettétört kommunikátor

De ne siessünk ennyire előre! Tulajdonképpen, mindezen kérdések előtt, a legelső gondolatom az volt, hogy basszus de nehéz, erre mondják kockás inges, vidám rendszergazdák, hogy féltégla, pedig a Nokia 7710-es 41 grammal könnyebb, mint az új kommunikátor, és alig 22 grammal nehezebb, mint a kommunikátor ligthnak pozícionált 9300-as.


Tekintse meg képeinket!
A 7710-es tulajdonképpen egy telefonfunkciókkal is rendelkező PDA, csak a kijelző kilencven fokkal el van forgatva a jól megszokott elrendezéshez képest, így rögtön rá lehet ragasztani a dobozra az innovatív szócskát és legalább három felkiáltójelet tartalmazó, csillag alakú matricát, a prospektusban és a sajtóanyagban pedig szélesvásznú minimozinak nevezhetjük a készüléket. A Nokia kétkezes készülékével ugyan 16:9-hez képarányban nézhetjük a dc++-ról letöltött filmeket, ellenben az utcán a járókelőket kerülgetve egy egyszerű számot sem tudunk bepötyögni anélkül, hogy megállnánk, egy névjegykártya kikereséséhez pedig már az apró tollat is elő kell vennünk, és eközben garantáltan fellök minket pár cekkerekkel megrakott nyugdíjas, minimum egy tárgyalásra siető bróker és áthalad rajtunk egy bmx-brigád.

Persze, akinek ilyen telefonja van, az ne járjon az utcán, ne kapaszkodjon a négyes-hatoson, sőt még az ajtót is nyissa ki előtte valaki, hogy neki csak a 7710-es irányításával kelljen foglalatoskodnia. A Nokia 7710-es ugyanis meglepő külseje ellenére egy igazi felsőkategóriás menedzsertelefon, tulajdonképpen olyan, mint egy kommunikátor, amiről letépték a billentyűzetet, hiszen még a processzor is azonos a két készülékben.

A 7710-es ehhez mérten a wifi kivételével minden kommunikációs csatornán társalog, jól kezelhető naplót és csoportokat is támogató névjegyalbumot kapott, ráadásul Excel- és Word-fájlokat is szerkeszthetünk vele, prezentációkat vagy pdf-állományokat nézegethetünk akár a metrón ülve, emellett világóra, tudományos számológép és mértékegység-átváltó is a rendelkezésünkre áll, ha már tényleg nincs jobb dolgunk.

Digitális kézírás

A 7710-es a kommunikátorokkal ellentétben viszont már nem a symbian80-as, hanem az újabb, 90-es platformot használja, amiből tulajdonképpen csak annyit érzékel az egyszeri felhasználó, hogy a kétkezes Nokiára egy sor különböző skin húzható, a programkezelő pedig csak négy alkalmazást futtat egyszerre, ha betöltenénk még egyet, hát bezárja a legrégebbit.

A telefon szoftverére nem igazán lehet panasz, bár néha csigalassúsággal töltődnek be az egyes menük, mégis általánosságban a 7710-es semmivel sem lassabb, mint bármelyik másik, extrákkal végsőkig leterhelt okostelefon. Ráadásul a kézírásfelismerés meglepően pontos, és még diszgráfiásoknak sem kell feladniuk, hiszen a program tanítható, így bármilyen ronda írást képes beazonosítani.


Egyetlen nagy hibát vétettek a 7710-es szoftverének programozói, akik valahogy kihagyták a jegyzeteket a grafikus főmenüből. Pedig van ilyen program a telefon memóriájában, csak nehéz előrángatni, egészen az mms-írás menüpontig kell mennünk, hogy végre találkozzunk az amúgy gyors, könnyen használható rajzoló- és jegyzetelő alkalmazással. Ezenkívül csak kisebb, még bosszankodásra sem érdemes apróságot találhatunk, ha igazán keresünk. Ilyen például, hogy ugyan lehet fényképet rendelni minden névjegykártyához, csak nem érdemes, mert a beérkező hívások mellé olyan apró képet biggyeszt a rendszer, hogy képtelenség azonosítani, ki is keres minket.

A kifejlett szoftver ellenére a Nokia 7710-es az első pár nap után a technikai fejlődés zsákutcájának tűnt, mint a gőzhajtású bicikli, a napelemes lakásriasztó vagy éppen a wap. Bonyolult, kényelmetlen, mintha a telefon már csak amolyan extra funkció lenne. "A csevegés úgyis csak úri passzió, inkább készíts word fájlokat, blogolj vagy hallgasd a rádiót!" - sugallja az egész készülék, így inkább ennyiben is maradtunk volna, ha nem éppen egy kellemes délután választják meg az új pápát.

A 65 536 színű Benedek

Azt a kellemes délutánt egy kellemes kerthelyiségben töltöttem, távol minden számítógéptől, tévé is csak bent, a pult felett volt, ahova már a nap sem ér el, a pincér meg csak azt tudta, hogy a Benedek nevet választotta az új pápa, de hogy ki volt előtte, arról már fogalma sem volt.

Elővettem hát a 7710-est, kinyitottam a webböngészőt, és három perc múlva már a Szent Péter téren felállított webkamera képét néztem, ahogy fehér füst száll az ég felé a Sixtus-kápolna kéményéből. A kísérleti mobil szélessávval még három percbe telt, hogy végigpörgessek néhány újabb híroldalt, de a várakozásért kárpótolt, hogy nem szegényes wap oldalakon kellett hírek közt böngésznem, a 65 536 színű kijelzőn rendes weblapok jelentek meg, ráadásul nem széttöredezve, vagy olvashatatlanul.

Innen már csak egy lépés volt, hogy megszeressem az összes multimédiás és internetes alkalmazást. Pár nap múlva már rádiót hallgattam, és felfedeztem, hogy a telefon egy internetes adatbázis segítségével automatikusan behangol minden Budapesten fogható rádiót, még a nem éppen világhírű Civil Rádiót is. A telefonhoz mellékelt 128 megás MMC-kártyára először mp3-akat töltöttem, majd videófájlokra cseréltem a zenét, és megnéztem egy South Park-epizódot a metrón a Határ út és a Dózsa Györgyi út között.

Már nem volt megállás, rutinszerűen a telefonra telepített programon keresztül néztem meg az időjárást és a valutaárfolyamot, bár ez utóbbira még csak szükségem sem volt, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy a megapixeles kamera fényképeit retusálom éppen bőszen egy erre kifejlesztett célszoftverrel. Emellett már alig várom, hogy nálunk is elérhető legyen a visual radio elnevezésű alkalmazás, ami internetes tartalmakat társít a rádióadásokhoz, és álmomban nyáron indul a kísérleti mobiltelevíziózás, mert a 7710-es elvileg azt is képes fogni. Ja, és már tudok egy kézzel tárcsázni is.