Acélos szövegelőgép a Nokia E71
A reklámok még mindig hazudnak, mert mobil iroda nem létezik, vagy legalábbis nem mobiltelefonban. Viszont elég jól lehet mobilon jegyzetelni, a mobilszélessáv nemcsak megfizethető, de egyre több városban elérhető, emellett van beépített GPS, és a készülékek viszonylag gyorsan elvégzik a rájuk bízott feladatokat. A Nokia E71-et teszteltük.
Egy kis kitérővel kezdem, mert egy szűk, de annál hangosabb csoport egyetlen új mobilban, az Apple iPhone-jában látja a jövőt, amely hamarosan hazánkban is megjelenik. Az Apple mobilja valóban tartalmaz néhány olyan újítást, amitől a böngészés és a multimédiás tartalom fogyasztása sokkal kényelmesebbé válik, és sokan csak erre vágynak.
Amikor az iPhone első változata volt a kezemben, alig bírták lehámozni róla az ujjaimat, most mégis ódzkodom tőle, mert rossz az imidzse. Nem más, mint egy nagy zsebkijelző, ami azt mondja el a tulajdonosáról, hogy ő a multimédiás folyamnak nem az alkotói, hanem a befogadói oldalán áll. Annak a bamba tömegnek a része, ami munkaidőben és azon kívül válogatás nélkül fogyasztja a YouTube-videókat. És bármi mást, csak színes legyen és mozogjon. Egyébként az iPhone-on kívül rengeteg ilyen készülék van, sőt a többségük ilyen, csak máshogy helyezik el az érintőgombokat és a többi látványos bigyót. Az Apple fogyasztónevelő segédeszközével ellentétben azonban a Nokia E71 inkább a produktív szegmensben próbál nagyot alakítani.
Először az tűnik fel, hogy a Nokia E71 nagyon széles, és sokan nyomban téglatelefont kiáltanak, ami elég erős túlzás. Az E71-et odatettem elődje, egy E61i mellé, az utóbbi nagyjából ugyanolyan magas, de egy centivel szélesebb, valamivel vastagabb és sokkal rondább. A lapos E71 nem tégla, akkor már inkább vágódeszka – a recézett acél hátlapon nyugodtan fel lehetne aprítani a levesbe való zöldségeket, csak a rések megtelnének szutyokkal. Csatlakozói mind szabványosak vagy legalábbis elterjedtek: microUSB adatkábelt, vékony nokiás töltőt, microSD memóriakártyát és 2,5-ös jackdugós fülhallgatót lehet rácsatlakoztatni. Kamerája 3,2 megapixeles, autofókuszos.
Betölti a webszájat
A készülék gombjai aprók, de kemények, másfél hét után már könnyen begépeltem rajta egy közepesen hosszú blogbejegyzést. Persze a Nokia már megint elfelejtette, hogy Magyarországon qwertz kiosztást használunk qwerty helyett. Viszont van prediktív szövegbevitel, amit az E90-ben is hiányoltam. Attól még, hogy az ábécé összes betűje könnyen elérhető, a menedzserek biztosan elfogadnak némi szoftveres segítséget a költséghatékonyság szó bepötyögésekor. Én sem szívesen írom be azt, hogy spektrumliberalizáció.
A prediktív bevitel néha meglepően okos, például a "torékeny" és a "tirékeny" bepötyögésekor is a "törékeny" szót ajánlja fel, mivel a rövid „ö” az „i” gombon elérhető, az „o” pedig lehet „ö” is, ugye. Amikor viszont nem ismeri egy szót (például: szájt), akkor ajánl valami hülyeséget. Szerencsére a Nokia tanul is, a nálam lévő készülék a szájtot már nem javítja szájra.
Viszonylag sok funkciógomb zsúfolódott össze a kijelző alatt, ezekkel a menüt, a naptárat, a névjegyeket és az üzeneteket lehet gyorsan elérni. A középső irányítógomb pedig diszkréten villog, ha új üzenet érkezett.
Oprendszer a lelke mindennek
Nagyon jól tette a Nokia, hogy erre az üzleti csúcskészülékre nem a legújabb Symbian S60 FP3 kezelőfelületet rakta, amely eddigi tapasztalataim szerint lassú és fölöslegesen túldíszített. (Ilyen van például a Nokia N78-ban.) Az E71 rendszere gyors, átlátható, csak az ikonok túl szürkék, ami a használhatóságot ugyan nem befolyásolja, viszont ronda. Első indításkor a főmenüben a voip telefonkliens és az email beállítását segítő program is megjelent, az utóbbival nagyjából két perc alatt bekonfiguráltam a céges levelezésemet, ami most praktikus okokból gmailre van továbbítva. Beírtam az emailcímemet, a jelszavamat, azt, hogy IMAP-ozni akarok, feliratkoztam a három legfontosabb mappára, és máris jöttek a levelek. A mobilra egyébként feltelepíthető az MNS Live csevegőprogram, valamint a Nokia Chat bétaváltozata is, amellyel a Google Talkot használó kollégák is elérhetők.
A papír feltámadása
Több irodai segédeszköz van a Nokia E71-ben, megnyithatóak a pdf-ek és a zip fájlok, csatlakozni lehet intranetre, az Excel, Word és PowerPoint miniatűr klónja pedig alkalmas lehet arra, hogy átadás/bemutatás előtt újra átolvassunk fájlokat, és a kisebb elírásokat kijavítsuk. A MultiScanner nevű programmal névjegykártyákat lehet lefotózni, a szöveget felismertetni, majd az eredményt digitális névjegyként lementeni. A program a legegyszerűbb kártyáknál is legfeljebb az adatok felét ismerte fel, a nem szokványos betűtípusokkal semmire nem ment, szóval ez sem ment meg a papír alapú névjegytárolástól.
A több megabites hsdpa-kapcsolaton gyorsan betöltődnek a weboldalak, és a nagy kijelzőn jól kezelhető a Facebook és az iWiW mobilra optimalizált változata, az Index.hu is simán olvasható a mobilon. Ennek ellenére a Nokia nem túl erős böngészésben. Az irányítógombbal ugyanis egy egérmutatót kell mozgatni, amely nem finom lépésekben, hanem ugrándozva halad előre. Rendszeresen előfordul, hogy a weboldalakon megjelenő apróbb gombokat – vagy például checkboxokat – egyszerűen átugorja a nyilacska, és 0 százalék az esély arra, hogy azt valaha az életben eltaláljuk.
Futóedzések GPS-szel
Utcán, sztrádán és futás közben is hasznosítani tudtam a Nokia E71-be épített műholdas helymeghatározást. A navigációs szoftver nem tökéletes, a készülék kijelzője kicsi ahhoz, hogy jól látsszon rajta minden apró részlet, és vezetés közben az apró gombokat nehéz eltalálni. Hangos navigációval, előre beállított útvonalon nincs gond. Viszont egyszer menet közben új útvonalat akartam tervezni, ekkor kiderült, hogy a Nokia túlságosan ragaszkodik a szervereihez. Több tíz kilométeren csak azt írta ki, hogy útvonal tervezése, noha a szerencsétlen szoftvernek csak egy korábban már kiszámolt útvonalat kellett volna újra megtalálnia. De nem találta, mert mindenáron az internetről akart valamit letölteni, csakhogy 130 km/óránál a magyar lefedettségi viszonyok mellett ez lehetetlen feladat. Amíg nincs teljes hsdpa-lefedettség Magyarországon, addig érdemes minden térképet előre letölteni a mobilra.
Gyalogos módban szerintem jobban használhatóak a Nokiák, több sajtótájékoztatóra odataláltam a GPS-szel. Sportolásnál viszont nem a térképek, hanem egy új GPS-es szoftver, a Sports Tracker segített. Futottam egy kört Őrmezőn, a szoftver folyamatosan rögzítette a földrajzi koordinátáimat, és a lementett adatokból tudom, hogy két kilométert 10,1 kilométer per órás átlagsebességgel tettem meg, a legnagyobb sebességem 18,3 km/óra volt, természetesen lejtőn, és összesen 12 percen át futottam. A szoftver fejlődésre buzdít, szánalmas eredményem láttán rögtön arra gondoltam, hogy ennél biztosan tudok jobbat. (Tudtam is, mire elkészült a cikk, 12 km/órára javítottam az átlegsebességemet, hasonló távon.)
A Nokia E71 jól összerakott készülék, jól néz ki, kényelmesen használható és az 1500 milliamperórás akkuja lassan merül le, csak a GPS zabálja az áramot (érdemes autós töltőt venni, ha fontos a navigáció). Én két hét alatt teljesen hozzánőttem a készülékhez, nehéz lesz más telefonra váltanom. Kisebb boltokban a kártyafüggetlen változat 78-80 ezer forintért már megvehető, és a mobil hamarosan talán a mobilszolgáltatók kínálatában is megjelenik.
