A kutatás célja olyan törvényszéki módszer kifejlesztése volt, amely elősegítheti a nyomozók munkáját egyes bűnügyek felderítésében, amikor a szöveges üzenetek szolgálhatnak bizonyítékul. Idáig is léteztek a szövegek szerzőségének azonosítására szolgáló elemzések, de ezek csak írásos dokumentumokkal és fenyegető, vagy sértő hangú e-mailekkel, illetve szerzői jogi problémákkal foglalkoztak.
Nem írunk névelőt
A sms-ezés a kommunikáció viszonylag új és meglehetősen kötetlen formája, az üzenetek szerzői általában szabadon és egyénileg értelmezik a nyelvtani szabályokat. Ebből következik, hogy az üzenetek alapvető stílusa és nyelvezete egyénenként különböző, ami megkönnyíti a szerzők azonosítását. Dr. Tim Grant, az egyetem egyik szakembere szerint például megfigyelhető, hogy az üzenetek írásakor jellemzően el szoktunk hagyni bizonyos szavakat, például névmásokat, névelőket. A kutatók azt is remélik, hogy a szokások feltérképezése segít majd megállapítani az üzenetek íróinak életkorát és nemét is.
Legalább száz önkéntest keresnek a kutatáshoz, lehetőleg egymással egyébként is kapcsolatban álló embereket, akik a szakemberek rendelkezésére bocsátanának személyenként tíz üzenetet. A kutatás természetesen név nélkül történik.
Önkénteseket keresnek
A technikát már sikeresen alkalmazták egy 2002-es bűnügy felderítésében, amikor a tizenöt éves Daniel Jonest saját nagybácsija megölte, majd telefonjáról üzeneteket küldött. A törvényszéki nyelvszakértőnek azonban sikerült megállapítania, hogy a korábbi sms-eket más személy írta. A nagybácsit, Stuart Campbellt elítélték.