Egyre több alkalmazás jelenik meg az informatikai piacon, ami nem a hagyományos értelemben próbálja meg kiszolgálni a felhasználót. Eredetileg a számítógépek és a rajtuk futó programok eszközök voltak csupán, melyeket bizonyos feladatok elvégzésére használtunk. A programok kezelői felülete úgy volt kialakítva, hogy mi pontosan azt a műveletsort tudjuk vele végrehajtani, amit elterveztünk. A személyi számítógépek elterjedésével azonban felhasználási körük jelentősen megnövekedett és így az átlagos felhasználó valójában már nem azért ül le a monitorja elé, hogy valami nagyon specifikus műveletsort végezzen el csupán, hanem "csak úgy" helyet foglal kedvenc foteljében, mert "valamit" szeretne csinálni. Ez a fejlődési menet párhuzamos azzal, mint amikor munkakapcsolatba kerülünk egy ismeretlennel, aki később megkedvelünk. Kezdetben kizárólag a munkahelyünkön, munkaidőben találkozunk, majd később, mikor megismerjük a másikat, közel kerül hozzánk. Egyre több magán jellegű téma kerül szóba, majd a kapcsolat fejlődési folyamatának a végén egyszerre lesz a kollégánk és a barátunk. Ami a legfontosabb: semmiképp sem közönyösen, hanem érzelmi töltettel fogunk viszonyulni hozzá.
A Walt Disney hordozható média lejátszójának a célja, hogy a testhőmérsékletből és a pulzusból következtessen az aktuális érzelmi állapotunkra, és ez alapján válasszon a rendelkezésre álló zeneszámok közül számunkra megfelelőt. A lejátszó természetesen kezdetben nem tudja, hogy a fiziológiai jelek milyen konstellációja mellet milyen zeneszámok tetszenek nekünk. Ezt fokozatosan tanulja csak meg: értékeli, és besorolja az egyes fájlokat. A fiziológiai jelek nehezen feleltethetőek meg a belső pszichés állapotoknak, és ez sok tévedésre ad lehetőséget. A leggyakrabban használt jellemzők a szívritmus, a szívritmus varianciája és a bőrvezetés, vagy más néven bőrellenállás. A szívritmus-variancia alacsony voltából a figyelmi reakcióra lehet következtetni, ha figyelünk lelassul a szívverésünk és a varianciája is csökken. A bőrellenállásunk szintén csökken magas izgalmi állapotok esetén. A konkrét érzelmekre viszont igen nehéz következtetni.
Az ilyen típusú, fiziológiai interfészekkel a számítógépekkel való kommunikációnak egy merőben új formája valósul meg. Ebben az esetben nem jól kigondolt, és tudatosan választott fájlt játszatunk le a géppel, bonyolult, nehezen elsajátított cselekvéssort kivitelezve a kezelői felületen, hanem egyszerűen, tudattalanul kommunikáljuk a belső állapotunkat a rendszer felé. Könnyen lehet, hogy a szenzorok és a megfelelő fiziológia jel-értelmező algoritmusok áltál jobb zenét választunk ily módon magunknak, mint egyébként tudatosan tennénk. Ezt kérdést részben a termék sikere fogja majd eldönteni az év második felében, mikor bekerül a boltokba.