Árpád
-1 °C
9 °C

Hegedűs a pincében

2001.06.07. 13:49
Egy négyemeletes panel tárolójában készült el az az elektromos hegedű, amelynek hangja minden elérhető mintától különbözik. Szilágyi Miklós büszke volt, és álla alá szorította a hangszert. A kábé nyolcezer szakmában járatos újpesti Stradivarinak nem ez volt az első meglepő mozdulatsora, lévén az evőeszközökből gyertyatartókat készít, hivatásos tisztnek meg spanyol díszkardot, de ennek ellenére az örökségbe kapott 150 éves hegedű furcsa metamorfózisa az, amely itten a betűk indokoltságát jelzi.
- Egyik éjszaka arra riadtam fel, hogy álmomban mindenféle kanalakat meg villákat görbítek, és belőlük szokatlan figurákat hajlítgatok - kezdi az Uri Geller önéletrajzára hajazó történetet Szilágyi Miklós. Itt azonban nem paranormális eseménysorozatról van szó, hanem szimpla és gyakorlati tevékenység kezdetéről, hiszen a jelt adó álom után Miklós kimászott a felesége mellől, és leírta az egészet.

Szilágyi Miklós
- Másnap kimentem a bolhapiacra, és vettem egy rakás, eredeti funkciójára már nem alkalmas evőeszközt. Azóta építek gyertyatartókat is - mesél tovább Miklós, akinek nem azért vagyunk a szobájában, mert családtagok vagyunk. Ha azok lennénk, bizonyára már rég ráuntunk volna a kora reggeli ébresztőkre, mert javarészt akkortájt száll bele az ihlet az újpesti négyemeletes panelbe.

A konkretizált történet akkor kezdődött, amikor Miklós ismerősnőjének Fender gitárjához próbált "jobban hozzáérteni". Az akkor még csak éppen születő hangszerkészítőről hamar kiderült: jó a hallása, annak ellenére, hogy sohasem tanult zenét. A Fender "hozzáértéséből" egy bolhapiaci, igencsak leszakadt Höffner vásárlása következett, amelynek az lett a vége, hogy a gitárt teljesen felkoncolta "anatómiai feltérképezés" címszó alatt. Ebben persze segített egy gitárkatalógus és több tucat kísérlet, amelyeket fizikatanár ismerősének hangtani ismeretei bővítettek. Az elektromos hegedű materiális alapját egy rokoni örökségből maradt 150 éves "normális" hegedű adta. A hangszer rozzant volt, mint egy sokat megélt BKV-ellenőr, de egy idős mester ötlete alapján először fejben, majd az újpesti lépcsőház pincéjében kialakított műhelyben megszületett az első "Szilágyi-hangszer".

A hegedű

A hegedűn nincs mesterbélyeg. Leginkább különös kegyetlenséggel megcsonkított torzóra hasonlít, amelynek gőzölt bükk az anyaga, a fogólapja pedig akácfából készült. A félkész hegedűt egy zenekonzervatóriumban tanuló hölgy tesztelte barátilag, bár az ismerkedés ezen vállfaját azoknál is alkalmazhatjuk, akik furcsa és amorf bőröndökkel járkálnak a panel környékén. A konzis adott néhány hangzás- és használhatóságot javító tippet, amelyek abszolút bejöttek: ma már meglepően tiszta hangot ad ki magából a dinamikus hangszedővel erősített hegedű.

Az elektromos hegedű materiális alapját egy rokoni örökségből maradt 150 éves "normális" hegedű adta
- Ha a mágneses mezőt a fémhúr rezgése megváltoztatja, a mágneses mezőben lévő tekercsben indukált áram keletkezik. Ahogy a húrok a pengetéstől rezegnek, a tekercs ennek megfelelő elektromos jelzéseket hoz létre, amelyek az erősítőhöz jutnak, és a kapcsolódó hangszóró visszaadja őket - magyarázza a részleteket Miklós, majd elmeséli, hogy eddig nem becsültette fel a hangszer értékét. Pedig az a pillanat fontos pont lesz az életében, lévén annyi önbizalmat és némi pénzt sejt a becslés után, amely intézményesítheti a hegedűkészítést. Ehhez első lépésként mesterbélyeget nem, csupán egy monogramot vésett fel a hegedű belső felére.

Könyvekből egyáltalán nem dolgozott: maradt az internet, ahol az adathalmazoktól, az egyes hangszerek legapróbb paramétereitől a szükséges hangmintákig mindent megtalált. A cél azonban nem ezek hasznosítása volt, hanem egy olyan hegedű elkészítése, amelynek hangja különbözik minden fellelhető hangmintától. Ez is bejött: a hegedű hangja leginkább egy gitáréhoz hasonlít. A kissé bonyolult információszerzési technikára a többi hobbijában nincs szüksége. A magát "autodidakta (dísz)tárgykészítőnek" aposztrofáló hegedűkészítő már készített egyedi technikával dohányzóasztalt, spanyol díszkardot, valamint bútorokat is - innen az egységesítő öndefiniálás.

Nem olyan nagy ügy

A jelenleg 34 éves zuglói születésü hegedűkészítő először bútorasztalosnak készült, majd karosszérialakatosnak tanult a kerületi szakmunkásképzőben. Az iskolák elvégzése után karbantartó, sofőr és belsőépítészek mellet is dolgozó dolgozó ifjúvá vált. Ezermesterkedését a Volán karosszérialakatos brigádjának naplójába jegyezhette be először a helyi önképzésért felelős felettes, ugyanis a munka megkönnyítése érdekében végzett célszerszámok készítése mellett kezdett használati tárgyak barkácsolásába. A Camel tevéjét mintázó homokfújt üveglapot például dohányzóasztalként használta, de kisebb-nagyobb bútorokat és kiegészítőket is faragott már - jórészt otthoni használatra. Amikor elvitték katonának, az egyik hivatásos tisztnek valósághű spanyol díszkardot készített, amit most már a "Nem olyan nagy ügy ez" mondattal kísér az élettörténetében.

- A jó ötleteket muszáj ellopnia az embernek, de sohasem koppintottam még semmit teljes egészében, és van sok saját ötletem - vallja az állandó gondolkodási kényszert, a jó megfigyelő képességet és az egészséges hitetlenkedést központba állító autodidakta (dísz)tárgykészítő.

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!

Paphos képekben

Ciprusi fotók, fantasztikus élmények. Nézd meg most!