Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Amatőr rendezők százmilliós költségvetéssel

2002.12.27. 08:46
Aki csak egyszer is belegondolt, hogy milyen jó is lenne újraforgatni a Titanicot Tarantino forgatókönyvével, Woody Allen rendezésében, Jackie Chan és Jenna Jameson főszereplésével, az imádni fogja a The Movies játékot. A most készülő új Lionhead-játékban a teljes mozitörténelmet átírhatjuk és/vagy fenekestül felforgathatjuk.
Peter Molyneux-nek azért lehet jó lenni, mert bármilyen játékstílus van éppen divatban, ő csak beletúr a múltjába, és holtbiztosan elő tud kapirgálni valami klasszikust, ami pont illeszkedik az adott műfajba, és kiinduláskánt lehet használni az aktuális sikerjátékához. Most ugye éppen a Sims, meg az ilyen-olyan Simek és Tycoonok a menők, emberünk tehát addig keresgélt a polcon, amíg bele nem akadt a Theme Hospitalba és a Theme Parkba. "Ohó" - mondta az öreg -, "az alap megvan, most már csak valami jó kis ötletes környezetet kell kitalálnom hozzá, micsoda szerencse, hogy magammal hoztam a Bullfrogtól ezeknek a Theme-cuccoknak a fejlesztőit is ide, a Lionheadbe". Az említett környezet is hamar megvolt.

Indulás a hőskorba

A 2004-re elkészülő The Moviesban egy filmstúdiót kell felépítenünk és az ügyes-bajos dolgait intéznünk a nullától való indulástól a százmilliós kasszasikerekig és a tucatszám besöpört Oscar-szobrocskákig. A móka a '20-as években kezdődik, ekkor még aránylag egyszerű a dolgunk, bár a lehetőségeink is nagyon behatároltak. A fekete-fehér némafilmek ideje ez, nagyjából ekkorra datálódik Chaplin híres mondása, miszerint: "Én egyszer s mindenkorra a minőség mellett tettem le a voksomat. Sosem készítek heti két filmnél többet." A szűkös anyagi és technikai keretek ellenére a filmkészítés alapjai már ekkor is nagyjából ugyanazok, mint száz évvel később.

Nagy tervek

Először is a forgatókönyvet kell megíratni: nekünk csak a műfajt (western, sci-fi, vígjáték, krimi stb.), és ezen belül a stílust három tényező, az erőszak, a romantika és a realitás mértékének finomhangolásával kell meghatároznunk. Ha elegendő pénzünk volt a legjobb forgatókönyvíróra, folytatódhat a remekmű készítése a díszletek beszerzésével. Itt lehet ügyesen spórolni, meg felhasználni a már kész díszleteinket, de ne vigyük túlzásba, a közönség nem fog rajongani, ha ugyanazt a színhelyet túl sokszor látja. Ha a stúdiónk területe megfelelően nagy, megtarthatjuk a drága pénzen vett régi díszleteinket, de ha nem, kénytelenek vagyunk lebontani.

Ha a színhelyek is készen vannak, már csak a stábot kell összetoboroznunk: színészek, rendező, operatőr, meg még ezeregy kiegészítő szakember. Molyneux szerint a filmek végi kilométeres stáblistán látott minden egyes foglalkozás vissza fog köszönni a játékban (kivéve az executive producert, mert arról tulajdonképpen senki nem tudja, hogy mit csinál! A legfontosabb persze a megfelelő színészek összeválogatása, ami az idegesítő sztárallűrjeik és arcátlanul magas gázsijuk miatt nem lesz egyszerű - de hát, na bumm, ha Arnie bátyó nem ér rá az aktuális Terminátor-epizód forgatásakor, majd megcsináljuk a Will Smith-szel, mit veszíthetünk...?

Csapó!

Sztahanov elvtárs lelkes követői
Ahhoz képest, hogy a Lionhead pár éve Molyneux lakását bitorolta főhadiszállás gyanánt, és alig egy tucat alkalmazottat számlált, egész szépen kinőtte magát az utóbbi időben. Ma már két szatellit-stúdiójukkal együtt (ezek a cégen belüli független kis fejlesztőcsapatok) összesen hat projectet futtatnak párhuzamosan, ami alighanem szabadfogású világrekordnak számít a szakmában. Lássuk csak: először is ott a Black & White 2 (plusz valamint terv-szinten a sorozat további tagjai egészen az ötödik részig), és a konzolokra készülő Black & White Next Generation. Szintén konzol-oldalon nyomul az "ősember-szimulátor" BC, és a nemrég átkeresztelt Fable, az eddig Project Ego néven ismert álom-szerepjáték. Az ötödik versenyző a The Movies, a hatodik pedig a hétpecsétes titokként kezelt Dimitri, amelyiről a nevén kívül képtelenség bármit is kiszedni Molyneux-ből.

Kezdődhet a forgatás! A játék egyik legszórakoztatóbb része jön, ugyanis botcsinálta rendezőként az egyes jelenetekbe is beleszólhatunk a már említett három csúszkát (erőszak, romantika, realitás) real-time állítgatva a felvétel alatt - a színészek hűen követik az így kiadott utasításainkat. Ide valami elképesztően kimunkált AI és animációs rendszer kell, de a dolog úgy tűnik, működik, Molyneux legalábbis nagy sikerrel szokta mutogatni különféle kiállításokon azt a western-jelenetet, amelyből először (a realitás és az erőszak-csúszka maximumra tolásával) kőkemény csonttörős-véres verekedést, majd a realitás mínuszba vételével a Bud Spencer-filmeket idéző "light" bunyót varázsol, később felforrósítja a főhős és a főhősnő között a levegőt a romantika-csúszka tologatásával, sőt, néha ilyenkor a realitás-fokot is megemeli spontán szexjelenetet létrehozva a közönség nagy örömére.

Miután felvettünk pár jelenetet, még rászabadíthatjuk az utómunkázó brigádot (erre persze a húszas években vajmi kevés lehetőségünk lesz), majd a játék egy félperces előzetes trailert vág össze a műből, amelyet eltehetünk emlékbe, és/vagy feltehetünk a netre felebarátaink okulására. Most már csak a marketinggépezetbe kell beledobálnunk néhány fájdalmasan vastag pénzköteget, és várhatjuk is, hogy teljesít a mű a mozipénztáraknál, és kezdődik is az egész elölről, remélhetőleg sokkal nagyobb költségvetésből.

Technológiai úttörők

Ez már így önmagában is érdekesnek tűnik, de csak most jön a java: a moziipar elmúlt száz évében lezajlott, és napjainkban is csak egyre gyorsuló fejlődésének modellezése. Ez megint befektetés kérdése: ha elég pénzt és a legjobb szakembereket fordítjuk kutatásra, mi találhatjuk fel a hangosfilmet (később a sztereót, a dolby surroundot), a színes technikát, mi alkothatunk először animációs filmet, számítógép-generálta trükköket, digitális szereplőket, de akár 3D-s, hologramos megjelenítést, vagy szagosfilmet (smell-o-vision, nem vicc, tényleg vannak ilyen kísérletek a való életben is!) is.

Botrányfilmek

A technikai fejlődés mellett állandó harcot folytathatunk a cenzúrával is. A húszas években a filmvásznon nem villanhatott ki egy női boka a szoknya alól, nem mutathattak egyetlen csepp vért, egy csók már pornográfiának számított. Könnyű elképzelni, hogy milyen sors várna ránk, ha ebben az időben mutatnánk be egy Amerikai Pite-stílusú gusztustalankodós vígjátékot.

A cenzúra ellen lassan, lépésről lépésre nyerhetünk teret, de ha direkt erre fekszünk rá, készíthetünk csupa botrányfilmet is, akár évtizedekkel a való életbeli megfelelőjük előtt megalkotva például a Nagy zabálást, a Krisztus utolsó megkísértését vagy a Hairt. Ez ám a kihívás az igazi mozirajongónak! A játékban az idő folyása még egy dolgot befolyásol: a színészek (és az összes egyéb emberünk) is öregszenek (ez látványban is megjelenik a Project Egóból kölcsönzött programrészeknek hála), ami újabb bonyodalmakat okoz, nyilván más szerepekre használhatjuk a húsz éves Brigitte Bardot-t és az ötven éveset, de ezt ő maga velünk teljesen ellentétesen fogja gondolni.

Ismerős arcok

De ha már a technikai fejlődéssel kezdtem a bekezdést, hadd kanyarodjak is vissza oda, méghozzá a játék technikai hátteréhez. Nos, erről vajmi keveset tudni jelenleg, valószínűleg a Black & White engine-jén alapul majd az egész, de különösebb grafikai varázslatok nélkül: Molyneux a Theme-sorozat hagyományaihoz híven igen alacsonyan próbálja tartani a gépigényt. A színészek élethű megjelenítéséhez külön arcmodellező és -animáló rendszer készül, amellyel bármelyik sztár fizimiskáját könnyű lesz előállítani - és itt jön a trükk: nem a fejlesztőknek, hanem a játékosoknak! Ugyanis ha a Lionhead akarná az összes hollywoodi híresség arcberendezését beletenni a játékba, az nagyjából százharminc évnyi engedélybeszerzési tortúrát jelentene, viszont ha a kedves játékos farigcsálja bele a játékba kedvencei arcát, ahhoz az égvilágon senkinek semmi köze. A nagy copyright-kikerülő hadműveletre valószínűleg az abszolút nem hivatalos patch-ek teszik fel a koronát, amelyekben jótét lelkek majd közkinccsé teszik a filmvilág összes sztárjának arcképét.

Online filmszínház

A The Movies online vonatkozásairól a fejlesztők egyelőre nem sok konkrétumot ejtettek el, de amit igen, az roppant érdekesnek tűnik. Minden egyes filmünkhöz a játék automatikusan generál egy weboldalt, s az így létrejövő online közösségben szabadon nézegethetjük, kritizálhatjuk és értékelhetjük játékostársaink filmjeit (illetve a kis félperces trailereket). Az értékelések alapján havonta osztanak online Oscar-díjat (nem tévesztendő össze az offline játékban évente osztogatott szobrocskákkal), ami óriási megtiszteltetés, és extra jutalommal (dedikált Lionhead-ajándékok) jár.

Teljes online játékmódról, ahol minden játékos ugyanabból a színész- és szakember-gárdából dolgozik, a filmjeik pedig egymással versengenek a mozipénztárnál és a díjkiosztó gálákon, egyelőre nem esett szó, de már első látásra is olyan óriási lehetőségek rejlenek benne, hogy nem hiszem, hogy kihagynák. Mindenesetre spekulációkra még bőven van időnk, lévén a játék másfél ével belül biztos nem jelenik meg, sőt még kiadója sincs, bár nem hiszem, hogy Molyneux-nek attól kellene félnie, hogy nem is talál.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!