További MP3 cikkek
Valamire való hócsata (csata? hadjárat! háború!) elképzelhetetlen volt komoly sérülés nélkül, különösen mifelénk, ahol a világ valaha élt legjelentősebb hógolyózója, K. Jenő (akkor még) fiatalkorú uralta a pályát. K. Jenő már akkor, fiatalkorúként vitte a százkilencven centit és a mázsát, és nyolcvan méterről minden gond nélkül küldött fejbe tetszőleges antropomorf célpontot betonkeménységűre gyúrt, legalább húszdekás hógolyóival. Mintha Boris Becker szervált volna arcon egy méterről, kézigránáttal. (K. - nem Knézy - Jenő később ifjúsági csúcsig vitte diszkoszvetésben és magyar bajnokságig súlylökésben.)
De hát mondom, ebből már kinőttünk, egyáltalán, a hó mostan már csak közlekedési akadály, idegesítő anyag, hőmérséklete gusztustalanul alacsony, nedvessége visszataszító (e két tulajdonságról - bizonyos kor felett - csakis izületi megbetegedésekre bír asszociálni az ember), tehát ha az iskolából épp hazafelé vontatott gyermekünk megállna a hóban, hogy ő mostan golyózna, inkább hazaordítjuk, mintsem előadnánk vele a "tél örömei" fantázianevű nyálas csokireklámok vizuálidilljébe kívánkozó életképet.
Szülőként egyébként akkor gyűlöltem meg a havat, amikor az ötéves gyermek mellé le lettem zavarva hóembert építeni. Két órán keresztül küzdöttem a negyvenöt fokos lejtésű hegyoldalon egy uszkve félmázsás, másfél méter átmérőjű hógörgeteggel, gellérthegyi Sziszifusz, izzadtam, mint egy ló, de a lovat legalább nem szokták vastag ruhákba csomagolni (nincsen ennél rohadtabb érzés: kívül a zörgő mínuszok, belül olvadási hőmérséklet, a ruha alatt váladékban úszó testrészek), közben a gyerek csak fetrengett a hóban, átnedvesedés céljából, végül pedig közölte az emberfeletti erőfeszítéssel készült fél hóemberemre: szar. (Tényleg az volt.)
Szóval, hogy rátereljük végre magunkat a tárgyra: a régi jó brutális hócsaták izgalmaiból és szadista gyönyöreiből csempész vissza valamit biztonságos szobahőmérsékleten az alábbi kis program, amely.
A Snowcraft egyszerű, mint a százasszeg. 3 megabájt (manapság már a vírusok is nagyobbak), és ha jól látom, Flash-ből van, ami nem jópont, sőt, de esetünkben legalább nem internetes lapokat tesznek vele használhatatlanná, hanem.
Három apró emberünkkel kell legolyózni az ellenséges apró embereket, akik pont úgy néznek ki, mint mink, csak valahogy kevésbé képviselik a polgári értékeket, emiatt aztán nagyon ellenszenvenvesek. Saját embereinket az egérrel bírjuk mozgatni, meghatározott területen, épp a pálya furcsa perspektívája adja a csavart, nem is olyan könnyű célozni, vagy megítélni, milyen pozíciót volna ideális elfoglalnunk, hogy ne érjenek el az ellenséges hógolyók, magunk viszont közéjük pörkölhessünk jól.
Egyszerre csak egy piros kabátos, bojtossapkás hógengsztert irányíthatunk, klikkre fölkészül, gombelengedésre dob. Az ellenfél első találatra megroggyan, leporolja magát, másodikra dob egy hátast, harmadikra megpusztul, darabokra hullik a friss havon. Gyönyörű. Saját figuráink sajna kevésbé szívósak, az első találat megbénítja őket pár másodpercre, a második pedig már végzetes.
Kár is többet mesélni, tessék próbálgatni, nagyon vicces. Főleg a hangok, ahogyan az ellenfél sírós halálsikollyal esik darabokra a havon, a győztesek kaján nevetgéje, a "Jó a rossz és a csúf" zenéjét idéző effektecske a pályák között. Egyre több ellenfél jön, egyre sűrűbb a golyózápor.
Stratégiai játéknak mondják, de igazán nem nagyon lehet ittt stratégiázni, annál több ügyesség kell, ritmusérzék főleg, elmozogni és beugrani, mint Muhammad Ali. Nem könnyű.
Aki a hetedik szintet megcsinálja, az már jelentős virtuális hógolyozó, K. Jenő kaliberű szakember.
Súlyosan addiktív dolog, azt valahogy nem lehet megunni, hogy az ember odagyalogol a megszédült ellenfélhez, és máfél méterről a pofájába vágja a képzeletben már jegesre gyúrt, nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó skúlóját.
A Snowcraft letölthető a dowload.index.hu-ról, itten.