Vendel
6 °C
21 °C

A Google minden nap kitalál valamit

2009.04.24. 13:00 Módosítva: 2009-04-24 13:05:46
Három újítást is bejelentett a napokban a Google innovációs részlege, van köztük hasznos, érdekes és teljességgel értelmetlen, talán haladjunk is ebben a sorrendben.

A hasznos kategóriában indul a Google News Timeline, amely kronologikus formában, a történelemórákról ismert időegyenesen helyezi el a történéseket. Az események a dátum megadásával tekinthetők meg az évtizedestől egészen a napi bontásig, és a hozzájuk rendelt linkek alaphelyzetben a vonatkozó Wikipedia-szócikkekhez vezetnek. A Timeline 1400. január 1-én kezdődik, amikor IV. Henrik angol király kivégeztetett három puccsistát, és egészen a mai napig tart. De a szolgáltatás nemcsak a Wikipediát, hanem a Google News által összegyűjtött híreket, beszkennelt újságokat, könyveket, illetve blogposztokat is használja. Keres képek, sporteredmények, filmek, tévéműsorok, műalkotások, sőt díjak között is, ami nagyszerű: a Nobel-díjasokat egyben, időrendben látni, a kezdetektől napjainkig, képekkel, linkekkel, és ahol lehet, a Time magazin korabeli címlapjaival.

1956 szovjet zászlóval
1956 szovjet zászlóval

Mivel az időegyenes nem emberi erővel, hanem a Google News-hoz hasonlóan algoritmusok segítségével készül, vannak benne hibák: az 1956. október 23-át például egy szovjet zászlóval illusztrálja, nyilván mert a vonatkozó szócikkben szerepel a "szovjetpárti" kifejezés.

Similis simili

A News Timeline a Google-alkalmazottak legendás, egyéni ötletek kidolgozására felhasználható, úgynevezett 20%-os idejében készült el, csakúgy, mint a szintén a napokban bejelentett Similar Images (hasonló képek) nevű szolgáltatás, amely a képkeresést hivatott megkönnyíteni.

A Similar Images-t a Google által hozott példával a legkönnyebb megérteni. Ha az ember Paris szóra keres, lehet, hogy a francia főváros érdekli, és lehet, hogy a Hilton szállodalánc állítólagos örököse. A képkeresés mindkét célpontra vonatkozó találatokat megjeleníti, de aki az új keresőt használja, a képek alatt kap egy Similar Images feliratú linket. Ha erre kattint, csak a párizsos, illetve csak a Paris Hilton-os képek jelennek meg – vagy legalábbis azok, amelyeket a Google képfelismerő algoritmusa hasonlónak talál a keresett képhez.

Megannyi Petőfi-hasonmás
Megannyi Petőfi-hasonmás

Ez az a szolgáltatás, ami egyelőre inkább érdekes, mint hasznos. Paris-szel persze jól működik, de írjuk be például, hogy Overdose, amire jön egy csomó kép Amy Winehouse-ról. Ez nem meglepő. Overdose, a ló csak az 5. találati oldalon jelenik meg, alatta viszont hiányzik a Similar Images feliratú link, úgyhogy nincs tovább. Egy másik példa: beírjuk, hogy Petőfi, kattintunk a linkre, és bejön egy adag hasonló fekete-fehér kép Vajda Jánosról, Szendrey Júliáról, József Attiláról és Aba Botondról. Nem rossz, legalább a régió rendben van, de ezen lesz még mit tökéletesíteni.

Jöhet a virtuális plázák reneszánsza

A végére maradt a Google legújabb dobása, ami nagyon érdekes, viszont az eddigi tapasztalatokból ítélve teljesen értelmetlen. Ez az O3D, egy újabb kísérlet a web háromdimenzióssá tételére. Az O3D olyan fejlesztői környezet (API) és egyben szabvány, amely JavaScript és html használatával, ugyanakkor böngészőtől függetlenül képes 3d-s tartalom megjelenítésére. Jól hangzik, főleg annak, aki nem látott még ilyet.

Sajnos azonban azok a kísérletek, amelyek a webből mindenáron látványos, bejárható, interaktív virtuális világot szerettek volna teremteni, jórészt vegetálnak, vagy teljes kudarccal végződtek. Az álom nagyjából egyidős a világhálóval, de ki emlékszik már a kilencvenes évek közepének nagy ígéretére, a VRML-re (virtual reality modeling language)? Mi lett az egyes szám első személyben bejárhatóra dizájnolt virtuális plázákkal? És hová tűnt a Google saját 3d-s csetje, a Lively? Kihalt, bezárt vagy döglődik szinte az összes. Nem egyértelmű, hogy a netezők lustaságán, konzervativizmusán vagy a hardverigényeken és a sebességen múlt a dolog, de aki elnavigál a virtualisplaza.net-re, talán megérti, miért.

Elképzelhető persze, hogy a Google O3D-vel megtörik az átok, és a valóban böngészőfüggetlen, működőképes 3d-s világok végre elterjednek – ha nem böngészésre, legalább grafikonok, térképek megjelenítésére.