Mária
-6 °C
-2 °C

Vakok a hálón

2001.03.16. 13:10

Köszönet Pillének

A vakok bizonyos módosításokkal ugyanúgy tudják használni a számítógépeket, mint a látók. A technológia fejlődése azonban újabb és újabb követelmények elé állítja a vakok számára fejlesztő programozókat. Lemaradtunk megint.

Szakad az eső. Azon pörög az agyam, hogy bár telefonban menthetetlenül ostoba vagyok, semmiképp sem szeretnék ostobán viselkedni a vakokkal, ha már egyszer megtalálom őket a szövetség székházában, ott ahol a speckó számítógépes laborjuk van.

A székház kellemes hely, picit óvodaszaga van, valahol zongoráznak. A ruhatáros bácsi mutatja, hogy hol a számítógépes labor, aztán rám üvölt, hogy ne a kezét nézzem, hanem az irányt, amelyet mutat. Lélekben elszaladok.

A baljósan tekeredő lépcsőházban már hallom a gépek hadarását. Itt vagyunk.

Hogyan mégis?

A beszélő doboz
A számítástechnikai terem első nézésre pici és zsúfolt - láttam már rosszabbat is kilencvenöt körül. Egy fiatalember lép elő és máris érteni kezdek.

A vakoknak nincs szükségük monitorra. A monitort helyettesítésére két módszer létezik: a braille kijelző, vagy a képernyőolvasó. Az előbbi (a hardveres megoldás) itthon nem fordul elő - a braille kijelző méregdrága dolog. A képernyőolvasó szoftver szintén méregdrága dolog (Bill Gatesnek is meg kell élnie valamiből), de a BSA-nál még nem alapítottak külön szakosztályt a vakok üldözésére.

A képernyőolvasó nevéből következően felolvassa a monitoron megjelenő szöveget (konkrét monitor nélkül is). A dolog kezelése a DOS-ig pofonegyszerű - a vakok magabiztosan használják a látvány nélkül meglehetősen homogén hagyományos billentyűzetet, az olvasó pedig felolvas minden leütést. Internetezéshez az oldszkul Lynx böngészőt használják, amely a Unixból hozta magával a szöveges üzemmódot és az ebből fakadó gyorsaságot.

Az ablak-probléma

A dolog a grafikus felületekkel válik igazán bonyolulttá. A Windows megértéséhez és használatához egy vak embernek rengeteg elvont ideát (mondjuk munkaterület) és összefüggést (több ablak és menük) kell fejben tartaniuk. Ennek megtapasztalásához nem is szükséges lekapcsolni a monitort, tessék megpróbálni kizárólag billentyű kombinációkkal navigálni a programok között.

Jani internetezik
Az internet még ennél is ingoványosabb terep. Jó példa erre a Sydney-i Olimpia képfájlokból összekomponált honlapja, amellyel egy képernyőolvasó program nem tud mit kezdeni. (A NOB bicskával eszi a vattacukrot, csókolom.) A NOB nyakába ezért jogosan pert akasztottak, amelyet követően új olimpiai honlap készült.

A vakok között igen ritka a kőgazdag. Számítógépet egyre többen használnak, az internetet viszont a hazánkban közismerten világszínvonalú költségek miatt kevésbé használják. A technológia ha folyamatos késében is, de tud alkalmazkodni a speciális igényekhez. Egy vak is tud e-mailezni, szöveget szerkeszteni, zenét szerezni és keverni. Mit még?

Programlátás

Bemutatnak Attilának, aki a vakok számára szervezett számítógépes tanfolyamokat vezeti. Megmutatják a tantermet, amelyben három gép van és töksötét. Kicsit beparázok.

Attila huszonkét éves és velem ellentétben tökéletesen nyugodt. Kisiskolás kora óta számítógépekkel foglalkozik. A Vakok Szövetségében windowst oktat, otthon Linuxot használ. A Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában végzett, Javában és Perlben tanul programozni, gépeket szerel.

Közösen konstatáljuk, hogy nem a vakok sajnáltatására megy ki a játék. Mindössze arról van szó, hogy a viszonylagos szakemberhiány ellenére itthon senki sem kíván egy vak programozót foglalkoztatni. Szelíd hangon megfogalmazott kőkemény frusztrációról van itten szó, kedves magyarok. Haladjunk.

Történelem, esélyek
A vakok számára kialakított számítógépekkel a '80-as években kísérleteztek először - a jelenlegi technológia alapjait ekkor rakták le. Kiemelkedő tevékenységet folytatott a témában az Arató András-Vaspori Teréz házaspár, akik elkészítették az akkori Commodore gépekhez hasonló Homelab 4-es gépcsaládot, mely képes volt beszelni.

A PC-k megérkezésekor, amikor 286-os, meg 386-os gépek kezdtek működni különböző helyeken, egy olyan hardvert fejlesztett ki a fent említett házaspár (az előző beszélők tapasztalatait felhasználva), amely lehetővé tette, hogy bármely PC-hez hozzákötve a kis hangszóró nagyságú dobozkát, megszólalt a gép egy DOS-os rezidens program segítségével.

Aztán megérkezett a Windows, és a karakteres képernyőknek befellegzett. Azóta sajnos nincs rend ezen a téren - komoly munkára még mindig a karakteres képernyőket használják. A programozó vakok pedig igyekeznek elsajátítani a Linux/Unix rendszerek használatát.

A webes alkalmazásokat ritkán használják, főként amiatt, hogy az újabb technológiák (java, flash, frame) a karakteres böngészőkkel gyakorlatilag nem olvashatóak.

Amerikában már sikerült elérni az esélyegyenlőségi törvény betartatását, ami hazánkban is életben van immáron 3 éve, és ez kimondja, hogy a fogyatékosoknak joguk van az információhoz való hozzájutáshoz... Joguk az van, de lehetőségük nincs.