Árpád
-1 °C
9 °C

'Fontos részt venni a beszélgetésben'

2003.05.26. 17:26
David Weinberger hat évig tanított filozófiát egy amerikai középiskolában, hét éven át Woody Allen képregényéhez írt szöveget, majd sikeres internetes marketingtanácsadó céget alapított. Társszerzője volt a magyarul is megjelent Cluetrain Manifesto bestsellernek, melyből az ostobább vállalatok is megérthették, hogyan válik hasznukra az internet. Nemrég saját könyvet írt Small Pieces Loosely Joined címmel a webről és arról, hogy milyen hatással van a technológia önmagunk megismerésére. Az írót szombaton Bécsben a blogokról rendezett első európai konferencián, a BlogTalkon kérdeztük kedvenc témáiról.
Index: Miért kezdett blogírásba?

David Weinberger: Úgy négy éve kísérletképpen indítottam egy blogot. Nem találtam valami izgalmasnak a dolgot, úgyhogy néhány hét után abba is hagytam. Aztán kitüntettem magam a "Leghosszabb szünet két beírás között"-díjjal, ugyanis két év szünet után ismét elkezdtem írni. Akkoriban egyre több érdekes bloggert lehetett olvasni, és én részt akartam venni a párbeszédben velük, a blogok útján.

Mitől sikeres egy blog?

David Weinberger
A legfontosabb, hogy érdekes legyen. Nagyon unalmas, ha az ember olyan témákról ír, melyek valójában nem érdeklik. A termékeket népszerűsítő irományok is pokolian unalmasak. Egy blog úgy növelheti nézettségét, ha sokan linkelnek rá, és akkor fognak linkelni, ha az emberek számára fontos témákról ír. Fontos, hogy a blogger részt vegyen a blogokon zajló beszélgetésben. Ha van új mondanivalója, a többiek rá fognak linkelni.

Mennyi olvasója van a JOHO blognak?

Ez nyilván attól is függ, hogy hogy méri az ember, de úgy 600-2000 ember naponta. Húsz százalékuk a Google keresőről jön, a többiek pedig más blogokról.

Hogyan hatott a blogírás az életére, milyen új kapcsolatokat hozott?

Két fontos hozadéka van számomra a blogírásnak és -olvasásnak. Az egyik, hogy nagyon sokféle emberrel megismerkedhettem, akikkel másként sosem találkoztam volna, akár virtuálisan, akár a való világban. Ha az ember mindennap elolvassa egy blogger aznapi bejegyzését, elég jó képet kap arról, milyen dolgok érdeklik, milyen a humorérzéke, az attitűdje, hogyan reagál a kérdésekre vagy akár a kritikára. Vannak barátaim, akiket a blogon keresztül ismertem meg, néhányukkal személyesen is találkoztam.

A másik pedig, hogy szinte túlstimulálnak az új ötletek. Nem a saját gondolataim, hanem a milliónyi témáról folyó globális beszélgetésben felmerülő ötletek. Több gondolat érkezik a böngészőmön át, mint amit képes lennék feldolgozni. Nem tudok éjjel aludni, egyszerűen túl sok minden történik ahhoz, hogy elmulasszam.

Ha két blogger először találkozik, már tulajdonképpen ismerik egymást, hiszen olvasták a másik írásait. Vajon ez általánossá fog válni?

Már most is így van: ha az ember olyasvalakivel találkozik, akit még nem ismer, előbb rákeres a Google-lal. Ha az illető blogger, valószínűleg az első néhány találat között a blog címe is ott lesz. Így aztán virtuálisan még azelőtt megismerkedhet vele az ember, mielőtt személyesen is találkoznak.

Nekem úgy tűnik, hogy a magyar bloggerek többsége saját hétköznapjairól ír, kevés a megmondós vagy hírközpontú blog. Ezzel szemben az amerikai blogok kevés személyes információt tartalmaznak, és inkább egyszemélyes újság-jellegűek. Valóban létezik ez a különbség?

Atttól függ, hogy kiket olvas az ember. Amikor először hallottam a blogokról, rámentem a Blogger.com-ra, és találomra kiválasztottam három oldalt. Elolvastam őket, de nem értettem, mi olyan nagy szám ebben, hiszen ezek csak személyes naplók. Szerintem a blogok nagy többsége ilyen. Mivel a vezércikk-íróként viselkedő bloggerek sokkal láthatóbbak, egymásra hivatkoznak, és jó kapcsolatokat ápolnak a médiával, jobbára csak róluk olvas az ember az újságokban.

A magyarul is megjelent Cluetrain Manifesto című könyvben arról ír, hogy a vállalatoknak a sikeresség érdekében hiteles hangot kell megütniük, bekapcsolódni a globális beszélgetésbe, mégpedig alkalmazottaik révén. Ez remekül kivitelezhető volna a blogok útján, találkozott már ilyen esettel?

Howard Deannek, a demokrata elnökjelöltnek, akit én is támogatok, saját blogja van, amit a kampánystábja ír. Szerintem ez a valaha létrehozott legjobb amerikai politikai blog, fiatalok írják saját nevük alatt. Szórakoztató, egyéni hangvételű, rendes kis blog. Néha Howard Dean maga is ír egy bejegyzést - ezek szörnyen merev, valószerűtlen szövegek.

A saját hangján beszélő ember és a hivatalos hangot megütő vezérigazgató megszólalása között hatalmas különbség van. Senki sem szereti a vezérigazgatói hangot, hiszen unalmas, nincs mondanivalója - direkt nincs mondanivalója, hogy elkerülje a kockázatot. Azt gondolom, hogy a blogok megjelenése az egyik olyan erő lesz, amely fokozatosan elpusztítja a hivatalos hangot.

Hasonló a helyzet a marketinggel is. A vásárlók megírják, milyen termékek szimpatikusak számukra, milyen számítógépet vásároltak és miért. Ez a szöveg nemcsak hasznos, szórakoztató is. A számítógépről szóló marketingduma viszont feltehetőleg unalmas és riasztó lesz. Én attól tartok, hogy a hirdetők előbb-utóbb rájönnek erre, és megpróbálják utánozni a vásárlók hiteles hangját. Csak az a kérdés, hogy mi képesek vagyunk-e kiszűrni az őszinte megszólalók közül a marketingcélú szövegeket.

William Gibson új regényében, a Pattern Recognitionben szerepel egy lány, akinek az a munkája, hogy divatos bárokban szóba elegyedjen ismeretlenekkel, és a beszélgetés során észrevétlenül dicsérjen bizonyos termékeket. Nem tudom, hogy ezt Gibson találta ki, vagy valóban létezik ilyesmi.

Annyira valódi a dolog, hogy még neve is van: astro-turfing (műfüvezés). Az alulról jövő kezdeményezések nevéből (grassroots) származik a kifejezés. A való világban régóta csinálják, de már a weben is egyre gyakoribb.

Sikeres módszer?

Nem hallunk a sikeres esetekről, mivel ezeket eltitkolják. De már többször is rosszul sült el a dolog, például a republikánus párt esetében. A gopteamleader.com oldalról előre megírt olvasói levelet küldhettek az internetezők az általuk kiválasztott napilapnak. Sok újság leközölte a levelet, mivel nem jöttek rá, hogy hamis, elég nagy botrány lett az ügyből. Mivel a levelet bárki szabadon módosíthatta, pár internetező, köztük én is, odaírta a levél elejére "Ez spam a republikánus párttól, kérjük ne dőljön be a hasonló leveleknek" és elküldtük az összes újságnak.

De ilyen volt a Raging Cow (őrjöngő tehén) üdítő kampánya is. Ez valami szörnyű tej-alapú epres ital volt, és a marketingesek apró ajándékokat ígértek azoknak a bloggereknek, akik hajlandók elismerő megjegyzéseket tenni az italra blogjukban. Persze hatalmas botrány lett a dologból, és a negatív megjegyzések száma jóval meghaladta az elismerő bejegyzésekét. Egy olyan összekapcsolt világban, mint a miénk, nehéz sikeresen végrehajtani egy ilyen trükköt.