Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Commodore cowboyok

2000.08.07. 11:25
Kapcsolódó cikkek (1)
A Commodore 64 álom volt. Kisgyerekként kaptuk kezünk közé ezt a 8 bites csodamasinát, aztán maszatos kézzel csereberéltük az utcabeli kölykökkel a játékprogramokat. Eltelt néhány esztendő, bejött az Amiga, később megjelent Bill Gates (néhány tortával megbolondítva), kopogtatott Amerika, berobbant a Linux, majd 3D kártyákból ömlött a Quake, aztán az álom szépen lassan elhalványodott. Most, a Flag 2000 számítógépes hobbytalálkozó kapcsán ültünk le a legendás magyar Resource C64-es csapat néhány cowboyával, hogy a 8 bites feelingről beszélgessünk. A cikk mellett található illusztrációk a csapat korábbi munkáiból lettek kiválogatva.

Greetings! És hogy oldjuk az interjú sokkját, rögtön egy személyes élménnyel kezdeném: fiatal suhanc koromban, amikor még semmit nem tudtam erről a Scene (ejtsd: szín, szkene) dologról, lelkesen néztem a hozzám eljutott Commodore 64 demókat. Emlékszem, állandó elem volt ezekben a "greetings to" szöveg, legtöbbször valamilyen jobbról balra futó felirat részeként. Mivel semmit nem értettem a misztikus angol nyelvű részekből, mindig csak "grettinksztó"-nak ejtettem, ám ettől függetlenül eladtam a gépet mielőtt még rendesen megtanultam volna angolul. Ti miért nem adtátok el?

untitled.
Oswald: Amikor bejöttek az Amiga 1200-esek én bizony eladtam, de csak három napig tartott a csoda. Egy-két hónap múlva már egyszerűen nem bírtam tovább és kölcsönkértem egy C64-et. Aztán az egyik barátomnál láttam az aktuális demókat, állam a padlóig zuhant és ugy döntöttem addig nem állok meg amíg én is képes nem leszek olyan dolgokat kódolni...

Edhellon: ... arról nem is beszélve, hogy legális az oprendszer. (mosolyog)

Dale: Imádom ezeket a 8 bites csodákat, nekem is van jópár a gyűjteményemben. Számomra mindig is nagyobb eszmei mint anyagi értéket képviseltek, így teljesen elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is megválnék bármelyiktől. Még ha nincsenek is mindig bekapcsolva, sokkal dekoratívabbak mint mai 'modern' gépek és lényegesen kisebb a helyigényük, ami - aki járt már nálam, tudja - igen fontos szempont. (nevet)

A Resource 1995 őszén alakult. Számos nagy sikerű produkcióval örvendeztettétek meg a publikumot, európai szinten is ismert a csapat. Nem késtetek el egy kicsit?

ZEBRA1[1].
Edhellon: Bevallom, amikor megalakítottuk a csapatot, nekem megfordult a fejemben, hogy esetleg az egész cécó felesleges, de szerencsére a körülmények nem engem igazoltak. Az viszont meglepett, hogy az elmúlt években mennyire ismertté váltunk, és hogy neves külföldi partykon is elég jó helyezéseket értünk el.

Credo: A Resource nem egy új társaság, előtte már sok évet lehúzott a bagázs a scene-en, mint Exile és Chaos. A két csapat egyesülése vonta maga után a névváltoztatást, bár idővel a volt Chaos tagok kiléptek, így a Resource ismét a volt Exile formációra redukálódott. Azóta persze nagyon sok tagcsere történt.

Dale: Igen, sajnos felléptek bizonyos nézetkülönbségek, melyek miatt az Exile és a Chaos sosem bírt igazán egy csapattá kovácsolódni.

Az internet elterjedésével nagyon úgy tűnik, hogy a 8 bites retró kapott még egy esélyt a továbbéléshez. Mit gondoltok, meddig fog tartani, mikor oszlanak fel, vagy válnak inaktívvá a mai csapatok?

JULIA[1].
Edhellon: Kétségtelen, hogyha nem lenne internet, akkor valószínűleg már halott lenne a 8 bites scene. De a levlisták, meg a #C-64 nevű irc csatorna sok inspirációt bír adni az embernek, a különféle partykról nem is beszélve. A C64-et már annyiszor és annyian eltemették, ennek ellenére még mindig itt vagyunk. Egy ideje egyébként már senki nem meri temetni a C64-et, vagy jóslatokba bocsájtkozni arról, hány éve van még. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt Glenn / Impulse szervezett egy 506 byteos versenyt a #C-64-en, amin én is indultam. Azon a héten amikor véletlen épp bementem valami előadásra, papíron utasításhosszakat számolgattam, és baromira örültem, ha egy-egy byte-ot le tudtam faragni valami orült ötlettel. (nevet)

Credo: Emlékszem már a nyolcvanas évek közepén mindenki temette a gépet, mert jött az Amiga. Ez azóta sokszor megismétlődött, de a C64 töretlenül népszerű a 8 bites demós szubkultúrában. Ezt pedig főleg idősebb emberek teszik ki, akik régebb óta demóznak, mint a PC-sek és Amigások, így jobban ragaszkodnak a géphez. Szerintem már nem lehet megsaccolni a gép "halálának" időpontját, az biztos, hogy még nagyon sokáig köztünk lesz.

Mit gondoltok, miben van a C64 nagy varázsereje, miért szeretik még mindig ennyire az emberek?

ENDPART[1].
Edhellon: Valószínűleg a hihetetlenul eltalált architektúra (már 18 éves), a teljesen egyedi hangzásvilágú zenéért felelős processzor (SID), és a szintén abszolút egyedi megoldásokat tartalmazó grafikus chip (VIC). Én tényleg sajnálom azokat akik már a PC mellett nőttek fel, és nem élték át ezeket az élményeket, nem tudják mit mulasztottak. Egy-egy hullaprimitív 40-50 kilobyte-os játéknak egyszerűen leírhatatlan hangulata volt.

Credo: Osztom Ed nézeteit az architektúra és játékok terén is. Számunkra, demósok számára pedig szerintem még az a legvonzóbb a gépben, hogy fix, bővítetlen standard és nagyon "low end" gép (1 MHz alatt van a CPU sebessége), sokkal nagyobb művészi és programozói kihívás ezen dolgozni, a művészek és programozók sokkal inkább összemérhetik tudásukat és megmutathatják ki a legény a gáton egy ilyen limitált gépen.

Egy kívülálló számára is el tudnátok mondani, hogy mi a jó a scene partyban?

RETRO[1].
Oswald: Rengeteg olyan emberrel tudunk találkozni akik ugyanazt szeretik és csinálják, mint mi. Vannak olyan ismerősök is akikkel csak partykon találkozhatunk, mert egyébként másik városban, esetleg külföldön élnek. Az sem mindegy hogy a demókat hol nézzük: otthon, a kis tévén, vagy pedig egy nagy kivetítőn. Nem utolsó sorban pedig egy nagy buli az egész.

Edhellon: Idén tavasszal voltunk Szlovákiában egy kizárólag 8 bites gépekkel foglalkozó party-n, ami hihetetlenül feelinges volt. Az oroszoknál például még mindig igen eleven a ZX Spectrum kultusza. Kibővítették a memóriát azt hiszem 256 kilobytera, tettek bele "hangkártyát", de a grafika például változatlan maradt (gyakorlatilag 2 színű - a szerk). Hihetetlen dolgokat mutattak azon a gépen, teljesen játszható, valós idejű, nagyfelbontású Doom, Mortal Kombat.

Melyik partyn indultok legközelebb?

Credo: Terveink szerint a Success and The Ruling Company által szervezett X2000-ren indul a következő, sok éve készülő, igazán nagy kaliberű demónk. Ez a party Hollandiában, a "zöld fű" hazájában egy kizárólag Commodore 64-es happening, gyökerei a nyolcvanas évek közepére, a Venlo meeting-ekre nyúlnak vissza.

Én magam sohasem voltam erős programozó, ezért nagyon érdekelne, hogy manapság hogyan íródik egy C64-es produkció. Valamiért azt gondolom, hogy nem C64-en gépelitek be a sorokat és nem ottani fejlesztőkörnyezetben dolgoztok. Mégis, mi a titok?

LOGO[2].
da Blondie: Zenélni csak eredeti C64-en lehet. A szoftveres SID emulátorok még mindig fényévekre vannak az eredetitől és különben is, az emulátorban nyomulást nem tartom elfogadható dolognak.

Oswald: Szerintem egy igazi hardcore kóder nem alacsonyodik le addig hogy PC-n kódoljon. Szeretjük a gépet, és a lehetőségekhez képest egy fantasztikusan jó assemblert használunk. Nem azért 64-ezünk még mindig, hogy PC-n írjuk a kódokat. A 64-en való programozás a "feeling" része. Én képes vagyok akár a prekalkulációt is basic-ben elvégezni, nem törődve a 2-3 órás futási idővel.

Edhellon: Én is többnyire tisztán C64-en kódolok Turbo Assemblerrel. A copyright szerint '85-ben írta az Omikron ám még most is teljesen használható. Rengetegen tettek hozzá ezt-azt (illegális utasítások támogatása, C-128 extra színramjanak kihasználása, gyorstöltő). Én személy szerint az MS-DOS-tól kezdve a különböző Unixokon át az IBM nagygépekig szinte minden platformon dolgoztam, de sehol nem találtam még egy ilyen letisztult, céltudatos és hihetetlenül jól használható fejlesztői környezetet.

Most pedig egy idétlen kérdés: szoktatok játszani Quake-kel?

da Blondie: Amikor egyszer huzamosabb ideig egy albérletben laktam egy Quake-őrült sráccal, magam is rákaptam.

Credo: Egyszer próbáltam, de nem tetszett. Ez a Carmack fazon nem rossz coder, vihette volna valamire, ha inkább ő is demókat ír. (nevet)

Állandóan újabb és újabb módon feszegetik a gép lehetoségeinek határait. Komolyan mondom, megdöbbentő. Amikor láttam a Crest-féle interferencia effektet, vagy más effekteket, teljesen átadtam magam az élvezetnek. Mégis, meddig vihető még ez a folyamat? Esetleg két év múlva megíródik hálózati támogatással a Quake?

ANTIQUAL[1].
Credo: Jó kérdés, sokszor hittem azt, hogy itt a vége a gépnek (mármint a korlátainak), 20 év az 20 év, ki lett facsarva rendesen ez idő alatt belőle minden. Igazán két ember van, aki mindig előrukkol abszolút lehetetlen, teljesen új hardware trükk alapú effektekkel, ezek pedig Crossbow és Graham a Crest-ből. Előttük szerintem a legnagyobb PC coder-ek is simán megemelhetnék a kalapjukat. Ez a folyamat még egész biztosan sok évig folytatható, és ha tényleg teljesen elfogytak a technikai trükkök, az sem jelenti a C64 demózás végét. Manapság a legtöbb PC/Amiga/Java scener azt bizonygatja, hogy ez a művészeti ág abszolút géptől független és már kevésbé szól a programozásról (az effektek ha úgy vesszük már minden gépen kifogyóban vannak, több fénynél, árnyéknál, tükröződésnél és poligonnál már a PC demók sem variálnak többet), ez ma még nem áll a C64-re, de ez a szemlélet mindenképp örök életet biztosít a gépnek még akkorra is, amikor majd az öreg Crossbow vakarja az ősz szakállát, mert nem tud már semmi új technikai trükköt felmutatni.

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.