Mária
-6 °C
-2 °C

Online megacégek markába kerülünk

2006.04.18. 10:41
Egyre több személyes adatunkat és más digitális javunkat bízzuk online cégekre, ezért érdemes még most felismerni a veszélyt: kiszolgáltatottak vagyunk, és mindenünket elveszíthetjük.

A webkeresőt működtető óriáscégek, például az AOL, a Google, az MSN meg a többiek igen sokat tudnak a felhasználóikról. Már egy egyszerű onlájn kereséskor is rögzítik a keresett kifejezést, valamint a böngészőnkben lementett cookie véletlenszerű sorozatszámát, ezekből azonban csak annyit lehet kideríteni, hogy egy adott böngészőből korábban milyen kereséseket indítottak. A keresőcégek ugyanakkor azt is tudják, hogy a felhasználó melyik internetszolgáltatónál csatlakozott az internetre, tehát ha valaki egyaránt hozzáfér a keresőcég és az internetszolgáltató adatbázisához, azt is simán kiderítheti, hogy ki mikor mit keresett.

Kényszer, érdek

Sokkal rosszabb a helyzet, ha olyasvalaki indít keresést, aki a keresőcég más szolgáltatását is használja, és a rendszerbe bejelentkezve keres, ilyenkor ugyanis az adatbázisba felhasználói neve is bekerül. Így az adott személlyel kapcsolatban elképesztően sok információt lehet összegyűjteni, a Google esetében például azonnal egy kalapba kerülnek a keresőszavak, a Gmail postafiók adatai, a személyes keresőoldalon tárolt kedvenc linkek, hírcsatornák, az Orkut közösségi szájton meglévő kapcsolatok, sőt még a számítógépeinken tárolt fájlok tartalma is, ha a Google Desktop Search asztali kereső indexét megosztjuk számítógépeink között. Ekkora adathalmazból már könnyen kiderülhetnek részletek a felhasználó nemi életéről és beállítottságáról, vallásáról, pénzügyeiről és vásárlási szokásairól, de az is lehet, hogy az innen-onnan összeszedett részinformációk önmagukban nem jelentenek sokat, és csak egy szakértő tudná kibogarászni az adatokból, hogy mire vágyunk, kit utálunk, kit szeretünk vagy kit szeretnénk, milyen témák iránt érdeklődünk és mitől irtózunk.

Bár a webkeresőkre specializálódott Searchenginewatch.com szakértői szerint az összes keresőcég nagyjából ugyanolyan adatokat ment el a felhasználóiról, a Google már csupán a kimagasló piaci részesedése miatt is külön figyelmet érdemel. Személyes adataink biztonságával kapcsolatban némi reményre ad okot, hogy a Google sikeresen ellenszegült az amerikai kormány adatkiszolgáltatási kérelmének, és csak ötvenezer véletlenszerűen kiválasztott, személyes adatot nem tartalmazó webcímet kell átadnia az amerikai igazságügyi minisztérium szakértőinek. Azonban a cég elhíresült jelmondatát, miszerint ők nem követnek el gonoszságot, már nem olyan könnyű elhinni, mert nem lehet, hogy egymilliárd kínai egyszerűen csak peches. Sokkal valószínűbb, hogy vannak olyan körülmények, amikor a Google üzleti érdeke fontosabb, mint a felhasználó korrekt kiszolgálása, az adatainak a védelme.

Csak súlyosbítja a gondokat, hogy mint a legtöbb internetes cég, a Google is egyre több online szolgáltatással próbálja maga köré gyűjteni az internetezőket. Próbál megfelelni a jövő egyik nagy ígéretének, miszerint a webes szolgáltatások majd megszabadítanak minket a röghöz kötöttségtől, nem lesz többé szükségünk szoftverekre, nem lesznek kompatibilitási gondjaink, bármit megoszthatunk másokkal, számítógépünk bekrepálása esetén is biztonságban lesznek az adataink. Csak egy böngészőre lesz szükségünk, no meg internetelérésre.

Adatveszettség

Ha azonban tényleg ez a jövő, akkor fel kell készülni a legrosszabbra. Még közepesen élénk fantáziával is könnyen elképzelhető, hogy egy hekker, egy megszállott kormányzati hivatalnok, vagy éppenséggel egy titokban mégiscsak igen gonosz Google-alkalmazott elkezd randalírozni az adatokkal, amely a mézes-mázos ígéretek szerint a névjegyeinktől kezdve a leveinken és dokumentumainkon át egészen a személyes fotóinkig mindent tartalmazhat. Ráadásul szinte rá vagyunk kényszerítve arra, hogy mindent egy helyen tartsunk, mivel mindegyik cégnek csak a saját szolgáltatásai működnek rendesen együtt.

Bármilyen szigorúan figyelik is a hálózat rezdüléseit a Google rendszergazdái, egy ilyen katasztrófa előfordulásának a lehetőségét nem lehet kizárni, elvégre az elmúlt években még a - remélhetőleg - szigorúbban őrzött bankkártyaszámok és más személyes adatok tízezrével kerültek a feketepiacra, csak mert néhány bűnözőnek ez volt az érdeke. Megoldották.

Az is kérdéses továbbá, hogy a keresők köré épült webes szolgáltatások tényleg felszabadítják-e a felhasználókat. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy csak fokozzák a függőséget és kiszolgáltatottságot, hiszen míg egy döglődő számítógépet simán le lehet állítani, és ha fontos hívni lehet egy szerelőt, hogy javítsa meg, addig az interneten tárolt adataink érdekében legfeljebb egy-két imát mormolhatunk el abban bízva, hogy odaát már dolgoznak a hiba elhárításán, és hogy végül semmi sem vész el. Az már csak hab a tortán, hogy a menő szolgáltatásokat indító modern webkettőpontnullás cégek - élükön a Google - büszkén vállalják, hogy béta üzemmódban működnek, mintha azt szeretnék az értésünkre adni, hogy ők aztán semmilyen felelősséget nem vállalnak semmiért, és ami most van, az lehet hogy holnap már nem, vagy nem teljesen így lesz.

Én az Önök helyében semmi fontosat nem bíznék egy bétavállalatra.