Miklós
-7 °C
2 °C

Musztángot az internetről!

2001.06.13. 14:50
Kapcsolódó cikkek (1)
Vad musztángoknak keres örökbefogadókat az Egyesült Államok Területkezelő Hivatala az interneten. Amerikában törvény védi a vadon élő lovakat és szamarakat, életterük azonban nem tudja eltartani az ötévente megduplázódó állatállományt. A hivatal munkatársainak így a túlnépesedés elkerülése érdekében évente nyolcezer burrónak (vadszamárnak) és musztángnak kell új otthont találnia. A hivatal weboldalán az örökbefogadók licitálhatnak a kiválasztott vadlovakra, az aukciók 125 dollárról indulnak.
Sundance, egy spanyol vérvonalú Kiger-musztáng
A vadlovak örökbefogadását csak tapasztalt lovasembereknek javasolják, hiszen nagy részük nemhogy nincs betörve, hanem még nyerget sem látott ezidáig. Az örökbefogadónak amellett, hogy 18 évesnél idősebbnek kell lennie, meg kell teremtenie a ló elhelyezésének körülményeit is, és elegendő pénzzel kell rendelkeznie a ló tartásának és orvosi ellátásának fedezésére. A hivatal emberei örökbefogadás előtt ellenőrzik az állat leendő lakhelyét, melynek pontos leírása megtalálható a hivatal oldalán. A ló tartására legalább 40, legfeljebb 230 négyzetméteres karámot javasolnak, nagyobbat azért nem, mert úgy nehezebben szelídül meg, továbbá egy legalább 14 négyzetméteres fedett bokszot rossz idő esetére. Az örökbe fogadott musztáng még egy évig az állam tulajdona, a próbaidő lejárta után egy állatorvos vagy állatvédelmi szakember javaslatára az állat az örökbefogadó tulajdonába kerül.

Rabok nevelik a fogoly musztángokat

Az örökbefogadási program egyik legérdekesebb aspektusa, hogy a foglyul ejtett lovak egy része az állami börtönökhöz kerül, ahol a program keretében a fegyencek szelidítik meg és szoktatják nyereg alá az állatokat. A vadlovakat nem betörni szokták, hanem a suttogásnak nevezett módszerrel lassan szoktatják az emberek közelségéhez, hangjához.

Harminc év alatt közel 180 ezer ló talált gazdára

A ló-örökbefogadási program célja, hogy negyvenezer alá szorítsa a vadon élő lovak számát, és ezzel elejét vegye a túlnépesedésnek. A program 1973-as indulása óta több mint 178 ezer vadló talált új gazdára, az utóbbi időben azonban csökkenni kezdett az érdeklődés, ezért kezdtek internetes aukciókba. A hivatalnak több mint ezerötszáz dollárjába kerül egyetlen ló felkészítése, az örökbefogadótól azonban mindössze 125 dollárt kérnek. A még nem elválasztott csikókat anyjukkal együtt adják örökbe, 250 dollárért. Ha egy állatra többen jelentkeznek, akkor a legtöbbet licitáló térhet haza a kiválasztott állattal.

A csúnya musztángok a kormány nyakán maradnak

Gazdára váró wyomingi vadló
Évente 6-8 ezer vadlovat és 500-1000 burrót kínálnak örökbefogadásra. Az internetes aukciókon eddig 315 ló talált új otthonra, ami elenyésző szám az összes állathoz képest. A weboldal valódi haszna azonban a figyelemfelhívás: eddig több mint 600 ezren nézték meg az örökbefogadási program lapját. Azok a lovak, akikért senki nem jelentkezik, a kormány szűkös karámjaiban élnek éveken át, míg kilencéves koruk körül, amikor már feltehetően nem szaporodnak, visszaengedik őket a vadonba. Sok állatot azonban annyira megvisel a fogság, hogy nem eszik többé, és éhen hal.

Nyugdíjasotthon öreg lovaknak

A gazdát kereső lovaknak mintegy háromnegyedét fogadják örökbe, egy magánember legfeljebb négy musztángot vagy burrót adoptálhat évente. Egy amerikai cowboy, Dayton O. Hyde a nyolcvanas években megsajnálta a kormány karámjaiban szorongó lovakat, és elhatározta, hogy szabadon engedi őket. Hyde hosszas tárgyalások után megállapodott a területkezelő hivatallal arról, hogy átvállalja azokat a lovakat, akik nem kellenek senkinek, mert csúnyák, vadak vagy túl öregek. Hyde 4500 hektáros birtokán több mint 350 musztáng él teljesen szabadon. A Fekete-hegyekben fekvő farm, melyen átfolyik a Colorado, Ted Turner médiamogulnak is megtetszett: a Crazy Horse című indiánfilmet a dakotai birtokon forgatták. A most 75 éves Hyde továbbra is maga menedzseli birtokát, melyet a turisták belépői mellett a tenyészkancák csikóinak eladásából és adományokból tart fenn.

A musztángok története
A musztáng a spanyol mesteno szóból származik, amely kóbort, gazdátlant jelent. A kifejezést az amerikai vadlovakra alkalmazzák. Az Észak-Amerikai kontinensről tízezer évvel ezelőtt kihaltak a lovak. Amerika felfedezése után a spanyol konkvisztádorok gyönyörű arabs, portugáliai és andalúz lovakon érkeztek az országba. 1680-ban az indiánok fellázadtak a spanyol uralom ellen, a spanyolok visszavonulásuk során többszáz lovat engedtek szabadon. Az indiánok megtanultak lovagolni, ám nem a vadlovak fáradságos megszelídítésével próbálkoztak, hanem a spanyol településekről loptak lovakat. Spanyolországból folyamatosan érkeztek a lovak az országba, abban a reményben, hogy az indiánok megelégszenek a vadlovakkal, és békén hagyják a spanyol méneseket. Kétszáz év alatt több tízezer spanyol származású lovat tereltek a Rio Grande vidékére és engedtek szabadon. Ezek a lovak keveredtek a Keletről érkező telepesektől megszökött szekérhúzó lovakkal és tehenészpónikkal. 1900-ra kétmillió fölé emelkedett a számuk. A farmerek irtották a vadlovakat, melyektől féltették a tehenek legelőit. A hatalmas ménesekből 1970-re kevesebb, mint 17 ezer ló maradt. A következő évben az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadta a szabadon élő vadlovak és szamarak védelméről szóló törvényt, mely a Vadnyugat élő jelképévé emeli ezeket az állatokat. Manapság mintegy 50 ezer musztáng él az ország területén, de kevesen büszkélkedhetnek az eredeti spanyol vérvonallal.