További Net cikkek
Digitális halhatatlanság
"Miközben életünk egyre inkább összefonódik a digitális világgal, tudatunk kibernetikus természetűvé alakul át" - elmélkedik a digitális halhatatlanságra törekvő Sullivan.
Érdekes ars poeticából indul ki: "primitív miszticizmus azt gondolni, hogy énünk még mindig konokul kötődik a húshoz és a vérhez, és hogy hamvainknak, vagy földi maradványainknak az örökkévalóság számára bármely értéke lenne. Már nem vagyunk többé ókori egyiptomiak és keresztények, akik hittek (és hisznek) abban, hogy a jelenlegi test a jövő valamely pillanatában visszatér. A technológia fejlődött egy parányit azóta. A lefagyasztás, a klónozás és a kibernetika beköszöntével, nőttek a halhatatlanság lehetőségei. Mit választunk: génmintáink énünk folytatását célzó megőrzését, vagy a tudatfeltöltés (mind uploading) transzhumanista gondolatához hasonlóan, az átélt élmények tartósítását? Vagy létezik a kettő lehetséges szintézise?"
Interaktív fiatalodás és öregedés
Sullivan az önérzetet vette górcső alá. A halotti emlékművekből áradó hiúság az internet egyfajta hiúságtükörként való használatával áll párhuzamban - véli. Utóbbira a Google-t hozza fel példaként: beütjük a nevünket, majd örömmel nyugtázzuk a találatok számát. A honlapunkra mutató, ott felhalmozott, rendre sokasodó linkek szintén magukért beszélnek. A robotok, a mesterséges intelligencia, a DNS másoló szintézis egyenesen a jövőbe vetítik ki a trendet.
Izgalmas látványt nyújtó urnát akart alkotni: kapcsolódjon a fizikai testhez, legyen interaktív! Földi maradványai számítógép processzorába lesznek integrálva, miközben a hamvakat tartalmazó computeren futó virtuális ágens a webet kutatja a Sullivan név után. Minél többet talál, annál jobban megfiatalodik a művész képernyőn látható arca. Ha csökken a szám, megöregszik, romlik a minőség, alkalmasint teljesen elhalványul. Bomlik a kép, agg lesz, meghal a digitális mester.
Mivel a projekt folyamatos, rövidre szabott látogatásunk során nem, vagy csak alig látjuk a változásokat. A galériában található prototípus mellett az Egó Gép online bétaváltozatához szintén hozzáférhetünk. Ha akarjuk, magunk tápláljuk, vagy éheztetjük büszke énjét: a plusz- és mínuszjelekre kattintva fiatalodik, illetve öregszik, azaz növekednek, vagy csökkennek a művész (utó)életpontjai.
Valamennyi David Sullivan nyomában
Az Ego Gépet tápláló program Macromedia Directorban készült, a világhálón kutakodó ágenst, "a webpókot" (web spider) a Smart Tank Group két programozója, Andres Zapata és Ben Liyanage fejlesztették. Automatikusan összegyűjti, jegyzékbe veszi a Sullivan-re vonatkozó adatokat. Megállás nélkül, éjt nappallá téve dolgozik. Azt az utasítást kapta, hogy ne válogasson: "Andres és Ben Boole-féle speciálisan rám összpontosító keresést szerettek volna alkalmazni" - magyarázza az alkotó. "Aztán úgy döntöttem, hogy sokkal egoistább, ha abból indulnánk ki, hogy az összes David Sullivan-re vonatkozó világhálós referencia rólam szól." Nemcsak egoistább, de a permanens visszafiatalodáshoz is hasznos.
Több újságíró kérdezte: mit vár az urnától. Lakonikus és egyben cinikus választ kaptak: "a világbéke, de legalábbis a nemzetközi szupersztár-lét a végső célom." Később azért komolyabb húrokat is megpendített: "a holttestről, a halálról szóló meditáció mindig hasznos. Múlandóságunk remélhetőleg aktuális tetteinket is új perspektívába helyezi."
Forrás
Az Egó Gép nem az első Google-alapú Sullivan-projekt. A New Orleans-i Kortárs Művészetek Múzeumának 2002-es Digitális Louisiana programjában mutatták be a szürreális Forrást. Az általa fejlesztett program a Google keresését "hallgatta", majd a szavakat végiggörgette a monitoron, miközben a számítógép elsuttogta azokat.
"Szürrealistának nevezhető vers lett a végeredmény" - emlékezik vissza a művész. "Szeretem az internetről valósidőben összeszedett adatokat úgy felhasználni, hogy megváltoztassák az alkotást."