Ferenc, Olívia
-2 °C
4 °C

Pletyka és hálózat

2004.11.25. 10:30
A modern kommunikációs hálózatok újabb terepet kínálnak a pletykának, és megkönnyítik a kutatók dolgát is, állítja Szvetelszky Zsuzsa, az ELTE BTK oktatója. Az önmagát névjegykártyáján csak "networker"-ként feltüntető pletykológus néhány éve könyvet írt a témáról, szerdán pedig az ITTK által szervezett Információs Társadalom Szakmai Napokon tartott előadást. Új kötete, a Mindenki harmadik, nemrégiben jelent meg az Alibi gondozásában.
"A pletykával egyszerűbb a dolgunk, mint az internetpenetrációval", mondja Szvetelszky Zsuzsa. "A pletyka mindenkit érint; nincs olyan emberi közösség, ahol ne ütötte volna fel a fejét."

A kutató, akinek A pletyka című kötete 2002-ben jelent meg a Gondolatnál, most munkatársával, Szekfű Balázzsal közösen az interneten vizsgálja az információ terjedésének módozatait, többek között a történelem legkorábbi időszakaiban megjelent, máig is mindent átható kommunikációs jelenséget: mások aljas módon, a hátuk mögött történő kibeszélését.

Terjed, gerjed, erjed

#alt#
Szvetelszky Zsuzsa
A pletyka Szvetelszky definíciója szerint nem más, mint ismerhető szereplőkről szóló, nem publikus információ, ami elsősorban lokális viszonylatban burjánzik. A kommunikációs forma a megszokott, két ember között zajló információcseréhez képest természeténél fogva háromszög alakú - leggyakrabban ketten beszélik ki egy harmadik ismerősüket. Az ismerősre szükség van: a pletykához elengedhetetlen egy hivatkozási alapként használható "közös mentális archívum", amely természetesen folyamatos frissítésre szorul. A pletyka kialakulása a kutató szóhasználatával élve a terjedéssel kezdődik, a gerjedéssel folytatódik és az erjedéssel ér véget: ha jól megerjed, még az is elképzelhető, hogy közhiedelemmé alakul, vagy tényként marad fent, és beoson a történelemkönyvekbe.

A kommunikációs szakember szerint egyébként pletykálni nemhogy aljas dolog lenne, hanem egyenesen hasznos. A pletyka ugyanis optimalizálja a csoport kommunikációs tevékenységét, és lehetővé teszi, hogy a csoporton belül ne kelljen mindenkivel minden információt közölni, ahogyan az az emberiségnek a pletyka kialakulását megelőző történetére jellemző volt. "A pletyka határozza meg a csoportot", állítja Szvetelszky, hozzátéve, hogy akit agyonhallgatnak, vagyis akiről nem beszélnek a háta mögött, kiesik a szociális hálóból - példa erre a középkorban divatos exkommunikáció és szegény nemecsek ernő.

Hat lépés helyett három

"Three degrees of inclusion" névre keresztelt, és "három lépés távolság"-ra magyarított elméletében a kutató azt állítja, hogy a pletyka összesen három lépésen át képes terjedni; utána elhal. "A kommunikáció az első lépésben intenzív, aztán ez az intenzivitás rohamosan csökken", mondja Szvetelszky, aki a vonatkozó adatokat a WIW-en, a magyar netes Ki kicsodán végzett kutatásra alapozza. Az idén nyáron elvégzett, majd a Science of Complex Networks (A komplex hálózatok tudománya) című konferencián Portugáliában prezentált kutatás igazolta a hipotézist. A szóban és a neten megkérdezett csaknem ötszáz WIW-felhasználóról kiderült, hogy bár közvetlen barátjuknak sokuk elmondana egy rossz hírt, a barátok ismerősének már jóval kevesebb, a kibeszélés pedig a harmadik fokozat után gyakorlatilag véget is ér.

Az olyan online csoportokról, mint a WIW vagy a felhasználók által fejlesztett netes enciklopédia, a Wikipedia, a kutató azt gondolja: az ilyen közösségek önmozgása alapvető tulajdonságaiban hasonlít a pletyka terjedésére. Az Indexnek arra a kérdésére, hogy ő maga szeret-e pletykálni, Szvetelszky azt válaszolja: - Régebben nagyon, de most már nincs rá időm. - Az interneten sem? - Ott sem. Félek a bcc-től.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Utazás aggodalom nélkül?

Utazása előtt sose feledkezzen el utasbiztosításáról!