Natália
-3 °C
8 °C

Böngéssz nyereményért!

2000.09.05. 19:38
Az Amerikában reneszánszukat élő televíziós vetélkedők producerei jobbnál jobb ötletekkel állnak elő, így juthatott eszébe az egyiknek, hogy összekösse a két legkedvesebb időtöltést, az internetezést, és a vetélkedőnézést. A Web Challenge-nek elnevezett vetélkedő lényege ugyanaz, mint a többié, a csapatoknak azonban az interneten kell meglelniük a választ.
Az amerikai kultúra nagy vívmánya a televíziós vetélkedő. A nemrégiben megalkotott és azóta világhírűvé vált ,,Who wants to be a millionare" című vetélkedők óriási sikerén felbuzdulva naponta milliók vetik magukat kedvenc foteljükbe, hogy megnézzék, mit tudnak mások a dinnyeevésről, gumipukkasztásról, célbaköpésről netán történelmi és irodalmi tudásról. Sorra születnek az újabb és újabb vetélkedők, amelyekben mindenki megmutathatja mit tud.

Keresd a választ - az interneten!
Ebben az iparágban látta meg a fantáziát Stewart Cheifet is, aki úgy döntött hogy megalkotja a legtöbb embert foglalkoztató műsort, melyben egybeköti az Amerikában nagy hagyományokkal rendelkező televíziózást az internetezéssel. A Web Challenge-nek elnevezett vetélkedő lényege tulajdonképpen ugyanaz, mint a többié, minél előbb válaszolni a feltett kérdésekre. A továbbiakat azonban már kevésbé nevezhetjük hagyományosnak, ugyanis a csapatoknak az interneten kell meglelniük a választ, lehetőleg minél előbb.

A felállás szerint három kétfős csapat laptopokkal és hálózati hozzáféréssel felszerelve verseng. Minden kérdés megválaszolására két perc áll a versenyzők rendelkezésére, innen már minden a keresési metóduson múlik, ki mit részesít előnyben. A kérdésekre adott helyes és gyors válasz 150 dollárt ér, de amennyiben a keresés sikertelen az összeg elúszik, rosszabb esetben akár le is vonják.

A dologban az az izgalmas, hogy az egyes csapatok tagjai hogyan keresnek. Habár az internetezés inkább ,,magányos" elfoglaltság, a vetélkedőben csapatok vesznek részt, ami szintén az izgalmak növelésére szolgál. A csapattagoknak ugyanis osztozniuk kell, ki kell egészíteniük egymást. Az egyszeri netező talán nagyon is kíváncsi arra, hogy milyen módszerekkel keresnek az igazi profik, a még egyszerűbb netező pedig talán éppen egy adás alkalmával értesül arról, hogy a Yahoo!-n kívül más is létezik. Megkötések nincsenek, mindenki azt használ, amit csak akar. A leírásban nem szerepel egyszerre hány ablak lehet megnyitva, milyen keresőt használhat a játékos, sőt akár még saját kútfőből is merítheti a választ, amennyiben tudja.

Egy kicsit talán nehezíti a dolgot, hogy a csapattagoknak meg kell osztozni a billentyűzeten, illetve az egéren is, másrészt a helyi Vágó István állandóan mögöttünk járkál, hangosan közvetít, illetve érdeklődik a keresési módszerekről, magánéletünkről, a macska egészségügyi állapotáról.

A nagy hajárban persze a vetélkedők hajlamosak lesznek foghegyről odavetni a választ ahelyett, hogy magasröptű előadást tartanának a Google helyes használatáról, illetve a megfelelő kulcsszó fontosságáról. Sőt rosszabb esetben akár még valami olyat is találhatnak mondani, amit a jobb érzésű producerek kifütyülnek, már persze ha nem csak az informatikusok értik. Ez az, amit a néző akar, feszültség, izgalom, az élet kegyetlensége, a 404 oldalak felbukkanása és a kifagyott gépek csendes bootolása.

A néző pedig fikázhat, hiszen kényelmesen elnyújtózva saját képernyője előtt mondhatja, hogy ezt sokkal gyorsabban megtaláltam, hiszen ismerem az Internet Movie Database-t, például.

Persze a dolog nem áll meg itt, a Web Challenge felkerül a netre is, online bajnokság formájában. A delikvens bejelentkezik és elkezd keresni a többiek ellen, ha pedig talál, akkor örülhet magának, esetleg kisebb-nagyobb jutalmakat is kaphat. Így már sokkal érdemesebb lesz nézni a műsort is és onnan eltanulni a különböző fogásokat, hogy utána meggyorsítsuk munkánkat, és villogjunk a kollegák előtt is, ha lehetséges.