Hiába ígérkezik remek operációs rendszernek a Windows 7, ha nehéz lesz rá átállni. Márpedig akinek nem a megfelelő verziószámú Vistája van, vagy akinek túl kicsit a háttértára, az jobb ha hosszabb munkára rendezkedik be.
A 7-es a az egyik legjobb Windows, éppen ezért biztosan sokan akarnak majd rá frissíteni. Stabilabb, kényelmesebb, gyorsabb, mint a Vista, és sokkal korszerűbb, mint az XP, éppen ezért akinek alkalmas a hardvere, az valószínűleg telepíti majd az új operációs rendszert. A folyamat azonban nem mindenkinek lesz egyformán könnyű.
Két út
Az új Windows ugyanis kétféle telepítést ajánl fel: az egyik az „in-place upgrade”, ami nem igényel majd sok szaktudást. Csak annyi lesz a júzer dolga, hogy berakja az olvasóba a dvd-t, beírja a termékkulcsot, aztán körülbelül háromnegyed óra múlva már a gépen is lesz a működőképes operációs rendszer a korábbi programokkal, dokumentumokkal. Akinek viszont nem felel meg a gépe, az szívni fog.
A másik lehetőség, a „custom install” ugyanis bár megtartja a gépen található adatokat, a programokkal már bajok lesznek: ezek várhatóan nem fognak elindulni. Aki tehát ezt az opciót választja, az rakhat fel mindent újra, ami még akkor is macerás munkának tűnik, ha a gép mellett ott sorakoznak a jogtiszta telepítőlemezek.
A legnagyobb probléma, hogy nem kellenek különleges elvárások ahhoz, hogy az utóbbi verzióra legyünk kényszerítve. A custom intall marad például akkor is, ha túl kevés a szabad lemezterületünk. A Windows 7-nek ugyanis 16-20 gigabájtnyi szabad háttértárra van szüksége, ha kevesebb van, csak a tiszta telepítés jöhet szóba. Márpedig akinek egy viszonylag modern, 32-64 gigabájtos SSD-vel szerelt laptopja van, az jó eséllyel nem tud majd ekkora területet felszabadítani, sem az, akinek régebbi a gépe, kisebb a merevlemeze.
A második verzióra kényszerülnek azok is, akik XP-ről frissítenek. A Microsoft szerint azért nem készült egyszerű upgrade a régi operációs rendszerhez, mert azok úgyis régi gépeken futnak, amik túlságosan gyengék az új Windowshoz. Ennek némiképp ellentmond, hogy a 7-es hardverkövetelménye nem is olyan sokkal magasabb az XP elvárásainál, szemben a Vistával, ami zabálta az erőforrásokat. Remekül elfut például a netbookokon, amikre főleg XP-t telepítettek, mert a Vista csak szenvedett rajtuk.
De bajban lesznek, akik 32 bites Vistáról térnének át a 64 bites 7-esre. Pedig az otthoni gépek nagy részét sokáig az előbbivel adták, mert a fejlettebb verzió drivertámogatása a közelmúltig finoman szólva is hiányos volt. A 32 bites Windows azonban csak 3 gigabájt memóriát tud megcímezni, ami 2009-ben már nem különösebben sok. Indokolt tehát az áttérés a 64 bitre, sajnos azonban ez a szokásos gyötrelemmel jár majd.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
