Szabolcs
19 °C
25 °C

A Photoshop nem csinál művészt az emberből

2010.05.03. 22:22
Nincs még egy olyan szoftver a világon, aminek a neve annyira összeforrott volna a saját kategóriájával, mint az Adobe Photoshopé. Ha egy fotó láthatóan fel van javítva, nem azt mondjuk, manipulálták, hanem azt, fotosopolták. A program húsz év alatt fogalom lett és szlengkifejezés, a Microsoft örülne, ha a Windows annyira egyet jelentene az operációs rendszerrel, mint a Photoshop a digitális képszerkesztéssel (az Adobe egyébként nem örül neki, sőt, kifejezetten próbál kampányolni a fotosop-szleng ellen, kevés sikerrel).

Ezt borzasztó egyszerűen sikerült elérni: a Photoshop annyival jobb az összes konkurensénél, hogy azok szinte alig léteznek. És olyan régóta jobb náluk, hogy az a grafikus, aki ma nem Photoshopot használ, tulajdonképpen nem is számít grafikusnak. Ezt a matematikában szükséges, de nem elégséges feltételnek hívják, de ebben az esetben még ez is elhalványul kicsit: a Photoshop annyira egyszerűen kezelhető, és olyan látványos, mi több, „művészi” eredményeket tud adni három perc véletlenszerű kattintgatás után, hogy azzal a totál laikusok előtt rettenetes nagy művésznek adhatjuk ki magunkat.

Csé öt

A legújabb verzió kódneve White Rabbit, vagyis fehér nyúl volt, és Creative Suite 5 (onnan lehet megkülönböztetni a kocafotosopost a profitól, hogy utóbbi cé-esnek rövidíti, előbbi meg csének, mint a Counter-Strike-ot), néven jelenik meg majd májusban. Várhatóan, és a hagyományoknak megfelelően borzasztóan drága lesz, valahol 200 ezer forint magasságában. Az általunk kipróbált utolsó utáni bétaverzió nagy kérdése az volt, hogy ugyan mi egetverő újdonságot tudnak még beletenni egy szoftver 12. verziójába, ami az előző 11-ben nem volt benne, és ami miatt megéri váltani.

whiterabbit

Az 1,7 gigás monstrum (ez pont 17-szer akkora, mint a gépemen levő ősi, 6.0-s verzió) meglepően fürgén indul el, és az Index dizájnere, Etele szerint érezhetően gyorsabb, és könnyebben kezeli a nagy méretű képeket ugyanazon a gépen, mint az általa használt CS3. Első ránézésre úgy néz ki a CS5 is, mint az összes Photoshop, mióta a Creative Suite nevet megkapta, vagyis olyan macintosh-os (aztán ezt mindenki könyvelje el a maga világnézetének megfelelően dicséretnek vagy szitoknak). A kezelőfelületben a legnagyobb újdonság a Mini Bridge nevű cucc, ami tulajdonképpen egy fájlkezelő ablak, de annyival okosabb a szokásos windowsos társainál, hogy rögtön tudunk benne a fájlokkal alapvető Photoshop-műveleteket is végezni.

A gép retusál, az alkotó pihen

Tartalmi újdonságok terén már az előzetes bejelentésekkor lehetett érezni az irányt: a laikusok számára varázslatnak tűnő, valójában közepes gyakorlatot és tehetséget, viszont sok pepecselést igénylő folyamatok közül igyekeztek minél többet automatizálni. Ettől a kezdő profibbnak tűnik, a profi meg megspórol egy csomó időt, tehát mindenki nyer valamit. A legaktívabban bereklámozott (és tényleg nagyon látványos) újítás a Content Aware Fill funkció, ami a magyarban az elég értelmetlen Tartalomkímélő kitöltés nevet kapta. Ez arra jó, hogy a kijelölt részletet úgy retusálja le a képről, hogy kitalálja, mi lehetett mögötte. Ezt persze így elsőre elég nehéz lehet elképzelni, lássuk inkább Etele illusztrációját, amin templomablakokat falaz be egy kattintással.

A dolognak persze megvannak a maga korlátai, például nem lehet vele egy kattintással leretusálni Jessica Albáról a bikinit (vagy legalábbis nem túl sok sikerrel), de homogén, vagy ismétlődő háttereknél csodákat művel. Én a Megyék Harca graffitis fotóival demóztam a gépem környékén járóknak, és pont olyan önkéntelen húbazmegeket kaptam reakciónak, mint egy bűvész a jól sikerült kártyatrükk után. Még az is lehet hogy internetes mém lesz a retusáló csodagombból, a YouTube-on már feltűntek az első videók, ahol az intelligens Photoshop Obama helyére Chuck Norrist retusálja oda az elnöki pulpitus mögé, vagy Sarah Palin mögött a hátteret választási gyűlésből egy konyhává változtatja.

Hasonló trükk a Puppet Warp, amivel a 3D animációkból ismert csontok definiálása után úgy torzíthatunk a képünkön (jellemzően emberalakokat, de tulajdonkáppen bármi mást is), hogy például valakinek a leengedett kezét (vagy éppen egy rosszul álló faágat vagy hajtincset) felemeljük, az elefánt begörbített ormányát kiegyenesítjük, vagy egy lekonyuló virágot felemelünk. A nagy trükk itt is az, hogy a háttér nem torzul a manipulált képrészlettel, és azt csak az tudja igazán értékelni, aki már próbált ilyesmit kézzel megcsinálni. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a funkció annyira azért nem új, eddig az After Effects szoftverben használták a grafikusok.)

A bőség zavara

A másik fontos fejlesztési irány, hogy minden apróságra egy rakás szabadon állítgatható speciális eszközt kapunk a néhány általános helyett. Egy egyszerű ecsetet például már-már ijesztően részletesen állítgathatunk, a szőrszálak hosszától, sűrűségétől a festék víztartalmáig. De kapott vagy ezer új opciót a képrészletek kijelölésére, körbevágására használt szerszám is.

Az, hogy a legutóbbi verzió óta elterjedt szoftveres-hardveres újdonságokat (grafikus gyorsítókártyák, 64 bites operációs rendszerek) is jobban kihasználja a CS5, kötelező kör, de az így elért gyorsulást ettől függetlenül értékelni fogják a profi fotosopmágusok.

Gyere te is művésznek, barátom

A Photoshop fejlődésében valahol az ötös verzió környékén elfogytak azok a nagy, forradalmi újítások, amiket a kocafotosopperek is használnak és értékelnek (2.0: szabad kijelölések a képen, 3.0: rétegek, 4.0: makrók, 5.0: végtelen undo lehetősége), ezért egy ideje inkább a hangzatos nevekkel ellátott, és a profik munkáját megkönnyítő új funkciókkal próbálják eladni a programot. Az automatikus retusálás, a Puppet Warp és társai azonban visszahozzák a háromkattintásos varázslatokat a programba, és újra lehet vele a laikusok előtt villogni. Bár nem csinál belőlünk profi grafikust, vagy művészt a program, egy kis gyakorlással egészen úgy fog kinézni, mintha.