Ambrus
-7 °C
3 °C

Pixeleire lőni Hitlert

2005.12.10. 21:45
Csak egy Lee-Enfiled puska és Geforce 7800 GT kell minden idők legszebb mészárlásához. A nácik gonosz zombik, de legalább élethűen esnek össze. Call of Duty 2.

Szinte görcsösen kapaszkodsz a fegyverbe, miközben a hátad a falnak támasztod. Csak háromig kell számolnod, nyugodtan, lassan, de nem hibázhatsz, mert annak végzetes következménye lehet. Mint az a srác, aki pár napja az orrod előtt szakadt szét a saját gránátjától. A szerencsétlen nem tudta kivárni a három másodpercet, berontott az épületbe, hogy aztán együtt robbanjon fel az ajtó mögött várakozó, vérfagyasztóan üres tekintetű Wermacht-tisztekkel.

"Akár én is lehettem volna" - gondolod, és már nem is vagy benne biztos, hogy nem te voltál. Felnézel a szürke égre, a sűrűn gomolygó mocskos felhőkre, és egy pillanatra megrökönyödsz, amikor észreveszed, hogy akadozik a világ: a felhők megállnak, majd újból nekilendülnek. Szaggat a valóság.


Klikk a képre!

"Kibaszott Radeon 9550" - jut eszedbe hirtelen, de nincs idő gondolkozni, a szobában tompa puffanás hallatszik, majd sűrű füst száll fel. Beveted magad az ajtón, szórsz egy sorozatot csak úgy vaktában a Bren könnyű géppuskáddal, majd gyorsan felpattansz. Előtted pár méterre egyetlen pillanatig döbbenten bámul rád egy német katona, majd megtántorodik, és összeesik. A szemében mintha röpke értelem tűnt volna föl, talán rájött, hogy ezentúl nincs sült kolbász, sör, meg sramli.

A lépcsőhöz sietsz, kettesével szeded a lépcsőfokokat, de még így is van rá időd, hogy megtöltsd a Sten géppisztolyod. Fent beleszaladsz öt fritzbe, akik persze rögtön tüzelni kezdenek, megtántorodsz kicsit, a világ elhomályosodik, a széle is vérvörös lesz, de elég két nagy szusszanás, hogy rendbe jöjj. Hol van már az az idő, amikor még elsősegély ládákat kellett gyűjtögetned!

Újból tárazol, majd berontasz a következő szobába, célzol, lősz, majd újból, és még arra is van időd, hogy leszedd a szomszéd ház ablakában zakatoló MG-42-es kezelőjét.

"Be kéne rakni valamelyik Rammstein-albumot"- gondolod, bár tudod, hogy ezért a kívánságodért kivégzőosztag elé állítana bármelyik hadbíróság. Tulajdonképpen titokban már régóta vágysz arra, hogy egy kicsit náci legyél, ott a másik oldalon, ahol most csak üres tekintetű, bután a halálba rohanó zombik harcolnak.

"Majd a harmadik részben" - sóhajtasz magadban, majd leszeded a nácit, aki már öt perce próbál eltalálni a sarkon túlról.

"Minden idők legszebb first person shooter játéka" - szólal meg hirtelen melletted a szakaszvezető, majd cigarettával kínál. Persze könnyen beszél, neki biztos Geforce 7800 GT-je van, neki a nap is szebben süt, meg a füst is sokkal plasztikusabban gomolyog. Ráadásul mindez 1600-szor 1200-ban, sőt azt suttogják, hogy ő még az aniztropikus filteringet és négyszeres anti-aliasingot is bekapcsolja. De ez már biztos csak legenda.

"A grafika tényleg szép, csak a játékmenet nem sokat változott. Az ellenfél sem lett sokkal okosabb, ráadásul még hardened módban is kibírok egy masszív géppuska-sorozatot. Nem küzdelem ez, csak mészárszék" - mondod szenvtelenül, de azért érzed, hogy a mészárszék szónál finoman megrándul az ujjad a ravaszon. Megugrott az adrenalinszint az artériákban.

"Az igaz, hogy a legtöbb csata pont olyan, mint legutóbb, sőt a partraszállás volt már izgalmasabb is, de azért az afrikai hadműveletek összehangolt akcióira még évek múlva is emlékezni fogok" - vág vissza a szakaszvezető, és te inkább nem vitázol, nem hiányzik, hogy büntetésből már megint téged küldjön előre felderítőnek. Vagy végül is, miért ne?

Lementek a lépcsőn. A földszinten meglátsz egy német Gewehr 43-as félautomata puskát, a hozzátartozó holttest azonban már eltűnt. Mindig eltűnnek, mire visszanézel, és fogalmad sincs, hogy hova. Felveszed a német puskát, és helyette otthagyod a kincstári Lee-Enfielded. Kelleni fog a nagyobb tűzgyorsaság és a pontosabb irányzék.

Egymást fedezve elindultok a főutcán.

"Állítólag veteran módban végignyomta már ezt az egészet" - súgja a melletted álló újonc a szakaszvezető felé bökve. Morogsz neki valamit, arról, hogy már te is megjártad a moszkvai és a szentpétervári harctereket, ott voltál Egyiptomban és Tunéziában is, sőt a partraszállást is végigcsináltad már az amerikaiakkal, de végül is mindegy: ő lesz úgyis az első halott, amikor berontotok egy épületbe. Csak előbb még berúgja majd az ajtót, mert te arra képtelen vagy, sőt tulajdonképpen benyitni sem tudsz, nem is beszélve már a szekrényekről, amik mindenkinek zárva vannak. Tulajdonképpen még egy teherautóra sem vagy képes magadtól felszállni, de végül is felesleges az ilyesmin gondolkodni. Úgy általánosságban elmondható, hogy felesleges gondolkodni.


Klikk a képre!

Valahol messze felugat egy géppuska, és az égen angol bombázók húznak el. Körbenézel, és látod, hogy ég a város, és meg kell hagyni: a távoli lángok teljesen élethűnek látszanak. Futva elindulsz a keresztút felé, ahol éppen most bukkant fel egy Tiger. Tudod, hogy valahol a közelben lennie kell egy páncéltörőnek, csak meg kell találnod, mielőtt az egész osztagot legéppuskáznák a tankból.

Megpróbálsz fedezéket keresni, egy kiégett autó mögé kuporodsz. Valamiért arra gondolsz, hogy ma sem fogod apró pixelekre lőni Hitlert. Sőt, biztos, hogy előbb végez magával, minthogy odaérnél.

A történelem megváltoztathatatlanságáról azonban nincs időd hosszan tűnődni, hirtelen mindent eláraszt a felkelő nap fénye, egy pillanatra elvakítanak a számítógép által generált fénykörök. Hajnalodik. Becsukod a szemed, és arra gondolsz, hogy már csak három óra van, és indul a nap: zuhanyozni kell, meg reggelizni, belenézel talán kicsit a Mokkába is, esetleg veszel egy újságot. De aztán végül muszáj elindulni az irodába.

Call of Duty 2

Fantasztikus grafikájú játék, ami azért középszerű gépen is elgaloppozik. Lenyűgöző játékélmény kevés újdonsággal, ráadásul irracionálisan erősek vagyunk, mintha csak egy lövöldözős arcade játékban lennénk, vagy alapból járna a god-mód. Ennek ellenére, vagy éppen ezért addiktív.

 

Hivatalos Honlap