Olvasni és következtetni tanul a gép

Az ember és a gép közötti "kognitív szakadék" felszámolása - olvasó, tanuló és következtető computer létrehozása - a mesterségesintelligencia-kutatás egyik legnagyobb kihívása (és célja). Többek szerint azonban - amennyiben kitágítjuk a szó jelentését - máris beszélhetünk "kognitív gépekről".

Intelligens katonai robotok

A Rensselaer Műszaki Intézet (Troy, New York állam) két tudósa, a helyi Mesterséges Intelligencia Laboratóriumot vezető Selmer Bringsjord és kollégája, Konstantine Arkoudas olvasás útján tanuló számítógép fejlesztésébe fogtak. Munkájukat - egy évre szóló négyszázezer dolláros, de a későbbiekben három évig (és az annak megfelelő anyagiakkal) meghosszabbítható ösztöndíjjal - a Pentagonhoz tartozó DARPA is támogatja. A projekt közvetlenül egyik programjukhoz se kapcsolódik, viszont az ügynökség már hosszú ideje érdeklődik a kognitív rendszerek iránt.

A hadsereg jövőjét a jelenleginél is erőteljesebben össze akarják kötni az információtechnológiával. A katonák és a számítógépek közötti hatékony együttműködéshez folyamatosan tanuló, a látottakra és hallottakra "emlékező," a megváltozott feltételekhez igazodó rendszerek szükségesek.

Bringsjord a jövő katonai robotjait az információt valósidőben feldolgozó, az írott és az elmondott utasításokat egyaránt értő - halló/olvasó - gépi entitásokként képzeli el. Egy adott földrajzi terület valamennyi fontos kulturális, történelmi, stb. adatát belé kell programozni (meg kell tanulnia) ahhoz, hogy például a hadműveletekkel összefogó döntések meghozatalában segédkezzen. Hogy alkalmasint azt mondhassuk neki: "íme, itt van a mostani bagdadi helyzet. Tanulmányozza, és végezze el a szükséges felderítőmunkát!"

A mai hadászat komplexitásához és csúcstechnológiájához mesterséges intelligencia segítségére van szükség - nyilatkozta Bringsjord.

Azon dolgoznak - kiindulási pontjuk az embert az állatvilágból kiemelő nyelvhasználat.

Szintézisre várva

"Kétértelműek, félreérthetők a természetes nyelvek" - állítja az MIT Számítástudományi és Mesterséges Intelligencia Laboratóriumában dolgozó Boris Katz. Ő és munkatársai dolgozták ki a világ első web-alapú kérdés-felelet rendszerét, az 1993. december óta működő START-ot. Az információkereső-rendszerekkel, például a keresőprogramokkal ellentétben, a START felhasználójának nem a szokásos találatözönnel, hanem kizárólag a releváns információval "kedveskedik". Többmillió, szerteágazó témákat (földrajz, filmművészet, szótári definíciók, stb.) érintő angol kérdésre válaszol.

"Ha túllépünk a 'John szereti Maryt' típusú mondatokon, és például a Wall Street Journal egyik bekezdését olvassuk, kiderül, egész komplex és nehezen reprezentálható nyelvi jelenségekkel állunk szemben" - folytatja Katz.

Bringsjord és Arkoudas első lépésben a mondatokat a formális logika nyelvére, egyenletekké fordító algoritmusok létrehozását tervezik. Második fázisban újabb algoritmussorokat dolgoznának ki. Azok tennék lehetővé, hogy a gép következtetéseket vonjon le a felhasznált információ alapján. Például, ha a bolygókról olvas, és megkérdezik tőle, melyik a legnagyobb, azonnal a Jupiterrel válaszoljon - és még akkor is, ha a szövegben egyáltalán nem találkozott az óriásbolygó nevével.

A Rensselaer Műszaki Intézet kutatóinak a projektje azért számít egyedinek, mert két különböző részterületet, az olvasást és a tanulást köti össze. Már léteznek szavakat értő, arcokat felismerő, primitív következtetéseket levonó gépek, viszont - a különböző részdiszciplínákban elért eredmények ellenére - a részek összerakása, a szintézis régóta várat magára.

Katz szerint még sokáig. Az ember olvasás útján (is) tanul, a gép egyelőre nem (vagy csak alig).