Natália
-3 °C
7 °C

'Csak még egy meccset'

2005.12.17. 19:18
"Vazze, lekopott a billentyűzetről a W betű" - kedves volt főnökömnek ez a felfedezése volt az, ami elgondolkodtatott arról: le kellene jönnöm a szerről. A szert akkoriban úgy hívták, hogy FIFA 2005, és néhány hónapig valóban sikeres is volt a kúra: se bajnokság, se barátságos meccsek, se munkahelyi online partik, de különösen semmi menedzsermód. Aztán eltelt a néhány hónap, kijött a FIFA06, és ugyanott tartunk, ahol az év elején. Bár a W halványan még látszik.
Valaminek minden bizonnyal történnie kellett 2001-ben és 2002-ben is, de az a két év nekem kimaradt. Vagyis 2001 elejéből még megvan Zámbó Jimmy, majd Sinkovits Imre halála, aztán őszről a szeptember 11-i merénylet, de utána a 2002-es foci vébéig semmi. A Championship Manager miatt katatón állapotba kerültem jó másfél évre, mialatt 12 szezont játszottam végig, BL-t nyertem a Hajduk Splittel, és Európa-bajnokságot a portugálokkal.

Jó volt, de amikor másfél év után visszatértem a valódi életbe, elhatároztam, hogy soha többé menedzserjáték. Ha foci, akkor csakis akciójáték, ahol a QWEASD és fel-le-jobbra-balra billentyűk segítségével irányíthatom a játékosaimat, nem kell másra figyelnem, csak az eredményre, csak arra, ami kétszer 45 (számunkra kétszer 2, 4, 6 vagy 8) percben a pályán történik.

Aztán az Electronic Artsnál úgy döntöttek, kibabrálnak velem. Már a FIFA 2005-ben megjelentek az első menedzserjáték-elemek (lehet, hogy a 2004-ben is, a FIFA 2003 ugyanis két évig uralta az életemet), ám ezt a '06-ban (mert most már nem 2006 van, hanem '06) továbbfejlesztették. Így most a leginkább élvezhető, és legjobban kidolgozott játékmód a menedzser, így ismét éjszakákon át játszom "csak még egy meccset", hogy meglegyen a kupa, a bajnokság, az áhított középcsatár, akármi.

A bosszantó hibák megmaradtak

Nézegessen virtuális focit - jobb, mint a Fradi-REAC!
Nézegessen virtuális focit
- jobb, mint a Fradi-REAC!

De nem elsősorban az újabb álmatlan éjszakák miatt haragszom a FIFA 06-ra. Hanem azért, mert továbbra is benne maradt egy csomó érthetetlen, indokolatlan és bosszantó hiba, holott közben sok eleme életszerűvé vált. De például a menürendszer sajnos még mindig nagyon bonyolult. Például a főmenüből egyből elkezdhetünk játszani barátságos meccset a Kick-Off funkcióval, de ha másmilyen játémódot akarunk választani, akkor viszont a Game Modes menüpontban választhatunk.

Ha már a menü: a különböző személyre szabott beállításainkat a Team Management és a My FIFA 06 pontokon intézhetjük el. A különválasztás nem túl logikus, de ha már mégis, akkor utóbbiban nyugodtan szerepelhetnének a szintén külön menüben lévő extrák és azok a retro fájlok, amelyekkel a FIFA-játéksorozat több mint tízéves történetére tekinthetünk vissza, valamint régi játékosokat aktiválhatunk. A régi klasszisok vegyesválogatottja ellen barátságos meccset is játszhatunk, ha ez sikerül, akkor teljesíthetünk egy küldetést a tízszer tízből - hogy ezek a küldetések mire jók, azt még nem sikerült felfedeznünk.

Nemcsak régi játékosokat kelthetünk életre, a Team Managementben újakat is kreálhatunk. Ugyanakkor új csapatokat nem hozhatunk létre (én legalábbis nem találtam meg azt a funkciót). Bosszantó az is, hogy a menübe beúszik a playlistben szereplő zenék címe és előadója, amitől nem tudunk megszabadulni.

Mindemellett ráadásul a kezdetek kezdetén választanunk kellett egy menedzser profilt is a My FIFA menüben. Ha valaki a gépünkön szeretné kipróbálni a játékot, és elfelejtkezünk erről, a menedzseri statisztikánkba könnyen becsúszhat néhány vereség; nem mintha ennek komoly jelentősége lenne. A menedzserprofilba egy kiegészítő programmal akár saját arcképünket is feltölthetjük, kár, hogy az eredeti program készítői nem gondoltak erre.

Életszerűség, kevés buggal

Sajnos másra sem, így már az ősz folyamán, nem sokkal a program megjelenése után kiadtak egy patch-et. Ez teszi lehetővé, hogy ha a My FIFA 06-ban egyszer már beállított billentyűzetet ne kelljen minden egyes belépéskor újrakonfigurálni. A FIFA 06 készítői ugyanis felcserélték a sprintelést lehetővé tevő W-t (tudják, ami lekopik) a lőtt passzra utasítást adó E-vel. Annak, aki rendszeresen napi 3-4 órát játszott a FIFA-val, ez több mint zavaró hiba volt, különösen addig, amíg a saját beállításunk nem volt elmenthető.

A programban néhány apró bug is belekerült, például a kapu mellé menő lövéseket néha gólnak számolja el a szoftver. Szerencsére ez nálam csak kétszer fordult elő, ráadásul mindkétszer az én javamra tévedett, így nagyon nem bántam. Néha viszont a lest is elnézi a program, és előfordult, hogy a védőről kikerült labda után kirúgás - de olyan is, hogy a támadóról kipattanó után szögletet - ítélt a rendszer.

Szerencsére a hazaadási szabályokat most már rugalmasabban értelmezik a kapusok, ha csak megpattan egy védőn a labda, attól még megfogják; nem úgy, mint ahogyan ez a 2005-ben volt, ahol semmilyen labdát nem fogtak meg, ha azt utoljára védő érintette. Ugyanakkor az átlagosnál gyakrabban fordul elő, hogy - az ismétlésből látható, bőven - kapu mellé tartó labdába is beleütnek.

A játék készítői törekedtek az életszerűségre, az ismertebb focisták arcai már igencsak hasonlítanak az eredetire, ugyanakkor a mi fiainkat nem nagyon sikerült eltalálni. Király Gábor arca egy kevéssé ápolt janicsáréra emlékeztetett, Gera Zoltáné kiöregedőben lévő észak-német tinirocksztárra, ráadásul Király ruhatárából hiányzik a megszokott szürke melegítő is.

A változatlanul meglévő fociszakmai hibák között továbbra is ott szerepel - mióta az EA focijátékait használom - a szögletrúgáshoz kapcsolódó hiányosság. Köztudott, hogy a csapatok egy szöglet esetén általában előreküldik a jól fejelő védőiket - erre továbbra sincs lehetőségünk, így fejelgethetne a gyorsasága miatt tartott 160 centis balszélsőnk.

Barátságos meccstől a 15 szezonos karrierig

A játékban továbbra is négy nehézségi fokozat van, ebből az első kettő (amatuer és semi pro) fokozaton már néhány hét után is megverhetünk egy gyengébb csapattal egy papíron erősebbet. A professional szint ezúttal ismét alig könnyebb a world class fokozatnál - a 2005-ben érezhető volt a különbség -, itt egy erős csapattal sem mehetünk biztosra egy gyengébb ellen. Különösen aranyosak, bár a 2005-ben tapasztaltabbnál ritkábban fordulnak elő olyan ínyencségek, amikor a vesztésre álló gépi csapat a hosszabbítás negyedik percében egy 45 méteres bombagóllal egyenlít.

A játékmódok kínálata igen széleskörű: a barátságos meccseken kívül részt vehetünk különböző tornákon - egy-egy szezonra szóló bajnokságokban, kupákban, klubvilágbajnokságban -, létrehozhatunk tetszőleges bajnokságot vagy kupát, van edzésmód, online és multiplayer mód, valamint a nagy ász, a menedzser módozat.

Ez utóbbi 15 szezonon keresztül tart, a kezdetén feltehetően csak kisebb csapatoknál kapunk állást - minél nehezebb fokozaton játszunk, annál kisebbeknél -, majd ha jók az eredmények, jöhet az Arsenal vagy a Barcelona. Azonban nem elég csak győzni, győzni és győzni, meg kell kedveltetnünk magunkat a szurkolókkal és a menedzsmenttel. Az Anderlechttel például veretlenül vezettem a bajnokságot, de nem mentem egy fogadásra, ahová az elnök hívott, ráadásul valami felelőtlen nyilatkozata miatt sem feddtem meg egy játékosomat, így lapátra tettek. A következő szezonban már csak kisebb csapatokhoz hívtak, végül az olasz másodosztályba, a Bresciához mentem el.

Pénz, pénz, pénz

A győzelemhez és a sikeres szerepléshez fejleszteni kell az edzők képességeit, ami pénzbe kerül, és célszerű játékosokat is venni, ami szintén pénzbe kerül. Nem elég jól játszanom, fontos a jó csapategység is; ezt a játékosok elégedettsége mellett az is befolyásolja, hogy mindenki a saját posztján szerepeljen.

Játékost általában csak a hivatalos átigazolási szezonban vehetünk, de ha a játékosmegfigyelőnk év közben kiszúr egy tehetséget, akkor közben is leigazolhatjuk. Az életszerűséget nagyban növelte, hogy hiába szerepel egy játékos az átadólistán, és hiába van elég pénzünk, hogy megvegyük, ha nem elég jó nevű a csapatunk, akkor aligha igazol hozzánk. Angol kedvencemet, Jermaine Pennant-t hiába szerettem volna elhozni a Birminghamből, az angol élvonalból nem igazolt az olasz másodosztályba.

A sikeres működéshez szükséges pénzt a belépőkből és a szponzori szerződésekből szedhetjük össze. Valószínű, hogy egy szponzor annál többet követel, minél több pénzt ad, és ha valamelyik évben nem tudjuk teljesíteni, amit vállaltunk, akkor a következő szezonban már aligha számíthatunk rá.

Amiért szeretem

Nézegessen virtuális focit, klikkeljen!
Nézegessen virtuális focit, klikkeljen!

Legyen benne bármennyi bosszantó apró hiba, a FIFA 06 mégis egy olyan játék, amit nyugodt szívvel ajánlhatok a számítógépes foci megszállottainak. A látvány minden eddiginél kidolgozottabb, a gólok után most már nem töredezetten emelkedik ki a háló, hanem látványosan és életszerűen kipúposodik.

Örömteli, hogy kivédték a kényelmes csalás lehetőségét is, a menedzser módban nem tehetjük meg, hogy az ellenfelet válasszuk, és azokkal öngólokat lőve könnyítsük meg saját dolgunkat. Szintén megszűnt az a lehetőség, hogy a vesztésre álló meccset retorzió nélkül abbahagyhatjuk, az ilyen partikat 0-3-as eredménnyel írják jóvá.

A támadó és védekező taktika - négy-négy lehetőség - játék közben is változtatható a numerikus pad segítségével, akárcsak az, hogy mennyire deffenzíven vagy offenzíven játszassuk a fiúkat. A labda végre már nem tapad a játékosokhoz, nagyban növeli a játék realitását, hogy a lőtt passzok kezelésével néha bizony még az éljátékosoknak is problémái vannak, és a kapusok kezéből is ki-kiesik a labda.

Sokkal jobb lett a szabadrúgás is: a lövéshez hívhatunk egy játékostársat, aki legurítja a labdát, és az iránybillentyűkkel állíthatunk azon, mennyire csavarjuk a labdát. Ennek ellenére nehezebb gólt lőni, mint a 2005-ben volt - és ez nemcsak a szabadrúgásokra, hanem általában a lövésekre is igaz. Újra működik viszont a néhány változattal ezelőtti gólszerző csodafegyver, a fejes; ha jó képességű a szélsőjátékosunk, akkor az alapvonal közeléből bekanyarított beadások többségéből gól születik.

Megszűnt viszont egy védekező csodafegyver, a becsúszás. Az eddigi változatokban tíz becsúszásból nyolc-kilenc is labdaszerzést ért, ráadásul a becsúszó játékos gyorsan felpattanva meg is játszotta a labdát. Most ez nincs így, csak a nagyon jó ütemű becsúszások sikeresek, és akkor sem garancia a labdaszerzés a támadás indítására. A cselek is személyre szabottabbak: ami sikerül Ronaldinhónak, Robinhónak, Wright-Phillipsnek vagy Ballacknak, azt korántsem biztos, hogy meg tudjuk csinálni Rósa Dénessel is.

És hol vagyunk mi?

Ha már Rósa Dénes: magyar csapatok természetesen az idei kiadásban sincsenek. Lelkes hazai EA-játékosok szoktak csinálni komplett magyar mezőnyt is - az ideihez még nem készült el -, és állítólag az Electronic Arts magyarországi cége is lobbizik azért, hogy az idén bemutatkozó lengyel után jövőre a magyar bajnokság is a játék része legyen. Addig marad nekünk a válogatott, a játékosalkotás és a külföldön focizó focistáink.

A válogatottra viszont nem lehet panasz, valószínűleg a tavalyi egészen jól sikerült, és nem az idei, gyengécske év adatai alapján rakták össze. A csapatharmónia (csapatösszeszokottság) 81 százalékos, ami kifejezetten vicces annak fényében, hogy milyen mozgás volt a valódi keretben az elmúlt években. Néhány játékos értéke is igencsak eltér attól, amit reálisnak érzünk, az EA által megadott kezdő tizenegy így néz ki: Király Gábor (78) - Bodnár (59), Stark (64), Tóth (69), Juhász (59) - Rósa (51), Szélesi (64), Gera (77), Huszti (47) - Leandro (60), Torghelle (72), míg a kispadon ül Lisztes (70) és Szabics (78), azt értékeket egy 0-100 skálán kell értelmezni. Sajnos a szövetségi kapitányokat nem értékelik, pedig megnéztem volna Matthäus pontjait.

A válogatott egyébként egész harcos kis csapat, már persze nem úgy, ahogyan Rósa volt a mexikóiak ellen. Viszont legyőztem a horvátokat is, a svédeket is, bár a bolgároktól kétszer kikaptam. Igen, ez a vb-selejtezőcsoport lenne, de csak barátságos meccseken próbálhattam ki, a menedzsermódban ugyanis válogatottat nem lehet irányítani, vagy most legalábbis még nem. De játszom még egy meccset, csak még egyet - vagy legfeljebb még egyet és még egyet és még egyet -, hátha...