A Ghost Recon megjelenését nagy várakozás előzte meg. Nem is hiába, a Rainbow Six sorozat sokak számára jelentette a "ha hajnalig maradok fenn, akkor is kinyírom a terroristákat" érzést. Mit várhattunk ettől a játéktól? Ugyanazt, amit a többi hasonló játéktól: lenyűgöző grafikai megvalósítások, jó kerettörténet, élethű hanghatások, jó kezelhetőség, realitást közelítő játékmenet. A Ghost Reconban megvan mindezek összessége, és még valami kis habarcs, ami az egészet összetartja.
Valósághű effektek
|
Kattintson a nagyításhoz!
|
A játék önmagában nagyon jó, szinte csak dicsérni lehet. A történet Oroszországban játszódik, egy elitalakulatot irányítva kell megvédenünk az ultranacionalisták által irányított hadseregtől Grúziát, később a balti államokat, végül Moszkva környékén és a Vörös Téren magát Oroszországot. A karakterek mozgása rendkívül élethű, a pályák gyönyörűek, hatalmas fenyők hajladoznak a kaukázusi szélben. A hanghatások is kiválóak, tisztán élvezhető a süvítő szél, ha egy sikátorban állunk. A realitás sem utolsó: ritkán tudunk a harcban
csak megsebesülni. Nincsenek mindent gyógyító health-pack-ek, ha eltalálnak, jó eséllyel meghalunk. Az ellenfelek intelligenciája is jól kidolgozott. A játék kezelhetősége is jó, bár egy-két dolog elüt az industry standardtól. A korábbi verziókban megismert heartbeat sensor most folyamatosan működik, igaz, pontatlanabb, viszont jelzi azt is, ha valahol a pályán lövés dörren.
Van azonban néhány idegesítő featúra. Legfeljebb hatfős csapatunk tagjait néha pár pillanat alatt nyakonvágja a balsoj Orosz Medve - persze lehet, hogy ez a létszám a realitás maga, nem tudom, szerencsére. A fegyverzet kiválasztása sajnos nagyon arcade-szagú. Az egyes katonák lőfegyvere kötött, csak a kiegészítőket választhatjuk magunk: oldalfegyvert, tartalék lőszert, gránátot, stb.
Ragaszkodnak a csapattársak
|
Kattintson a nagyításhoz!
|
A bejárandó útvonalat nem a játék kezdete előtt kell kitalálnunk, hanem közben tervezhetjük és módosíthatjuk - ezt indokolja a nyílt terep is. Nincsenek viszont ún. gocode-ok, és azt sem mondhatjuk háromfős alegységünk másik két tagjának, hogy várják meg, amíg előremegyünk, és megnézzük, mi van a dombon túl. Jönnek velünk, nincs mese. Egyszemélyes felderítésre tehát csak és kizárólag egy egyszemélyes alegység használható - alkalom adtán a mesterlövészünk, ami azonban elég érdekes csavar, ha azt vesszük, hogy a mesterlövész elvileg az a fajta emberünk lenne, amelyik hátul van, és a legkevesebbet mozog.
Tanulékony karakterek
Minden teljesített küldetésért képességeink fejlesztésére használható pontokat kapunk. Ennek a tapasztalati rendszernek köszönhető, hogy a játék elején még eléggé gyámoltalan társak a tizedik küldetés felé már egészen harcedzettek lesznek: megesik, hogy ők védenek meg minket. Éppen ezért már egyetlen ember elvesztése esetén is érdemes a restart menüpontot megkeresni. A már teljesített pályákat a újrajátszhatjuk, viszont itt is van egy apró ellentmondás: katonáink a Quick Game-ben nem rendelkeznek a megszerzett és kiosztott tapasztalati pontokkal.
A felsorolt hibák sajnos léteznek, kikerülhetetlenek, de nem tragikusak, inkább csak kényelmetlenek. Összességében egy nagyon jó játékkal van dolgunk, főleg akkor, ha nem a Rainbow Six utódjaként kezeljük a Ghost Recont.
Nem szellemes | |
Az első pár óra után hasonló véleményen voltam magam is, mint József, viszont a harmadik-negyedik misszió környékén már inkább sikítófrászt kaptam a játéktól. Az egy dolog, hogy marha jól néz ki, és jók a hangok (az EAX tökéletes), viszont nem értem, hogy miért szakítottak a küldetéstervezés többé-kevésbé bevált régi módjával, és miért nem fordítottak mondjuk fél órával többet az AI pallérozására.
Az, hogy nincsenek "gocode"-ok, az, hogy valóban a mesterlövészt kell scout-ként használni, nos, ilyen nincs. Pedig én még katona se voltam. Az előbb említett AI-val pedig az a gond, hogy az egységeink képesek beleakadni egy lépcsőbe, egy ládába, vagy akár egy ház sarkába is. Ilyen sincs jobb helyeken.
Lehet, hogy a szélesebb közönség megszólítása volt a cél, nem tudom, de szerintem nem tett jót a Ghost Reconnak ez az arcade metamorfózis. Sajnos a taktikai lövöldözős játékok etalonjának számító Rainbow Six helyét nem a folytatás vette át, hanem a cseh nagyágyú: az Operation Flashpoint. De nem lehet az ember egész életében márkahű, nem igaz? etele |
|
Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!