Árpád
-1 °C
9 °C

Infománia

2005.11.14. 01:06
Kapcsolódó cikkek (1)
A Palo Altó-i Jövőkutató Intézet ötszáz vállalat közreműködésével nemrég végzett felmérése alapján kiderült, hogy egy átlagos alkalmazott 178 üzenetet (elektronikus levelet, SMS-t, MMS-t, faxot, stb.) küld, illetve fogad naponta. Óránként háromszor szakítja meg a munkáját azért, hogy válaszoljon.

Adat-szmogban

Egy másik, a londoni King's College Pszichiátriai Intézete által készített tanulmány kimutatta, hogy több feladat szimultán végrehajtása (multitasking) ideiglenesen csökkenti az IQ-szintet. A tesztalanyokat két csoportra osztották. Az egyiknek teszt közben egyszerre kellett megnézniük elektronikus leveleiket és azonnali üzenetekre válaszolniuk (instant messaging). A másik mindennemű figyelemelterelés nélkül végezte a tesztet. Az eredmény: a második csoport (tíz ponttal) jobban teljesített. Viszont mihelyst megszűnt a sokfeladatos szimultán tevékenység, a pontszámok közötti különbség is eltűnt.

Mindez arra enged következtetni, hogy agyunkat nem a legjobban használjuk a ránk zúduló információáradat - a kultúrakritikus David Shenk szavaival "adat-szmog" (data smog) - értelmezésére, hasznosítására.. Kettős kihívásnak kell eleget tennünk: korábban soha nem állt a homo sapiens rendelkezésére ekkora információmennyiség, és soha nem voltunk ennyire szűkében a feldolgozásra szánt időnek.

Mennyire koncentráljunk?

Hogyan kezeljük a King's College Pszichiátriai Intézetének kutatói által infomániának nevezett jelenséget?

Egyesek évente hetekre elvonulnak számítógép-mentes környezetbe, mások egy-két órára korlátozzák napi computer-használatukat. Az idő-limitálás terjed a vállalatoknál is, a világ tíz legnagyobb szoftverfejlesztője közé tartozó (júliusban a Symantec-kel fuzionált) Veritas például e-mail-mentes péntekeket vezetett be.

Megint mások új típusú interfészeket javasolnak. Az információ-áradat egyik okaként a több szinten történő szimultán adatáramlást biztosító szoftvereket jelölik meg. Talán nem gépmentes órákban, napokban, hanem az egyszerre csak egy feladatra való koncentrálást garantáló képernyőkezelő programokra lenne szükségünk. Természetesen nem mindig, hiszen legtöbb teendőnket agyunk maximális kihasználása nélkül, a plusz tíz IQ-pontról vígan lemondva is képesek vagyunk elvégezni. Meg kell különböztetnünk a teljes koncentrációt a Microsoft Virtuális Világok Csoportját vezető multimédia-úttörő Linda Stone által "folyamatos részleges figyelem"-nek (continuous partial attention) nevezett jelenségtől. A legcélszerűbb az lenne, ha számítógépünk magától tenné meg, s az adott állapot/munka függvényében váltana a két mód valamelyikére. Előbbire jelenleg a háttér-alkalmazásokat, e-maileket, stb. ideiglenesen eltüntető teljes képernyő mód (full-screen mode) tűnik a legalkalmasabbnak, utóbbira a megszokott képernyő-nézet.

Segítő programok

De mi történik akkor, ha nem teljesen, hanem csak részben akarjuk "kizárni" a külvilágot? Gépeink egyelőre nem jók az ilyen jellegű filterezésben, képtelenek nyomon követni figyelmünk gyakori változásait. Egyes laptopokon ugyan hivatali (office) módról otthonira (home) válthatunk, de a koncentráció-szintünkre vonatkozó hasonló (és árnyaltabb) megoldások még váratnak magukra. Például szívesen készítenénk preferenciákat arról, hogy egy feladatra fókuszálva, kinek az elektronikus levelét fogadjuk, kiét nem, kivel váltsunk üzenetet, kivel nem, és így tovább.

A Microsoft fejlesztési stádiumban lévő (bíztató teszteredményekkel rendelkező) BusyBody szoftvercsomagjának rendeltetése, hogy magától derítse ki a felhasználó koncentrációjának különböző fokozatait, a "megszakítás költségét" (cost of interruption). Utóbbi teljesen más, ha honlapról honlapra nézelődünk a weben, mint amikor fontos munka közben tucatszám küldjük barátainknak a válaszüzeneteket. A szoftver aprólékos munkát végez, különböző adatokból következet koncentráció-szintünkre: percenkénti klikkelések száma, hány ablak van nyitva, beszélgetünk-e, stb. Aktivitásunk változásait monitorozza, árulkodó mintákat keres az adatok között, majd mindezek alapján megállapítja, mennyire összpontosítunk aktuális teendőinkre, illetve, hogy "fókusz-módban" vagyunk, vagy sem.

Az információmennyiség növekedésével egyre több hasonló jellegű gépi segítőre lesz szükségünk.