Hedvig
7 °C
23 °C

Játszva győzni a rák felett

2008.05.19. 11:13
Sugárfegyveremmel nyirokráksejteket pusztítok a véráramban, egy tizenhat éves beteg élete múlik az ügyességemen. Immunrendszere legyengült, nem tud ellenállni a fertőzéseknek, ezért baktériumokkal is meg kell küzdenem, miközben haladok előre az erekben. Nanorobot vagyok, a Re-Mission című játék főszereplője.

Az utóbbi évtizedben a komoly célra fejlesztett videojátékok a játékkultúra egyik legérdekesebb jelenségévé váltak. Bár hasznosságukat máig vitatják, egyre több cég fejleszt oktatásba és egészségügybe szánt játékokat és virtuális környezeteket. Az utóbbi trendet erősíti a Re-Misson is, célja halálosan komoly: segíteni a rák legyőzésében. A programban a játékos az emberi testben kalandozva, direktben számol le a ráksejtekkel. Akinek a Fantasztikus utazás című ős-scifi jut eszébe, jó helyen kapiskál, csak ezúttal egy csapat lekicsinyített tudós helyett egy nanorobot száll szembe a kórsággal.

Lelki ráadás

A játékot a HopeLab nevű, amerikai nonprofit szervezet készíttette. Az innovatív orvosi kutatásokat támogató, elsősorban fiatal betegekkel foglalkozó alapítvány elképzelése szerint ha egy rákbeteg gyerek játszik a programmal, az élmény növelheti a páciens hitét, hogy a valóságban is meg tud küzdeni a kórral. A Re-Mission virtuális érfalait, limfocitáit és kórokozóit nézve a gyerekek tanulnak is, megértik, mi zajlik le a testükben, egy-egy jól teljesített pálya után pedig talán egy kemoterápia is könnyebben elviselhetőnek tűnik.

Miután a játék elkészült, a HopeLab 375 fiatal rákbeteget vizsgált, akik a Re-Missionnel játszottak. A felmérés eredménye meglepő volt: a játék hatására a betegek nyolcvan százaléka jobban reagált a kezelésekre. Pedig a szoftver nyilván nem gyógyszer, "csak egy kis lelki ráadás a gyerekeknek, akiknek már fiatalon elképesztő küzdelmet kell folytatniuk" – írja a MedIQ orvosi blog, aminek a gazdájától, Meskó Bertalantól tesztelésre kaptunk egy példányt.

Ha játékosként nézzük a programot, a 2006 áprilisában megjelent játék már debütálásakor idejétmúlt volt: szögletes modellek, egyhangú hátterek és darabos animáció irritálja a Crysishoz szokott szemet. A Re-Missiont azonban nem játékosként kell értékelni. Nem a piacra szánt szoftver, és a HopeLab nem is kér érte pénzt: a klinikáknak és a rászorulóknak ingyen küld néhány példányt. Tavaly decemberig több mint 110 ezer példányt juttattak el 78 ország rákbeteg gyerekeinek, a MedIQ blog tíz játékot kapott, ebből kettő még gazdára vár (a bloggazda egyébként tervezi a program teljes magyarítását).

Küzdelem a tumorral a galériában – kattintson!

Testbe szabott feladatok

Egyébként ahhoz képest, hogy a külsőnézetes lövöldözős játékokhoz sorolható Re-Mission ronda és nem profi fejlesztők készítették a játékot, nincs különösebben szégyellnivalója. Korrekt, a célcsoporthoz igazított sztori segít elfogadni tényt, hogy a játékidő legnagyobb részében testnedvekben fogunk bolyongani, és olyan undorító képződményeket lövünk halomra, amelyeket nézve hálát adunk a sorsnak, amiért ezek a rettenetek nem láthatóak szabad szemmel.

A történet szerint 2024-et írunk, egy fiatal doktornő ekkorra fejleszti ki az RX5-E nevű nanorobotot, becenevén Roxxit. A testbe juttatott nanorobotok egyébként jelenleg a biotechnológiai kutatások egyik legreménytelibb ága, de Roxxi inkább emlékeztet dögös kamaszlányra, mint bármilyen gépezetre. Ennyi fantasztikus elemet el lehet nézni (kell egy főhős, akivel könnyen azonosul a játékos), és Roxxi mentorát, a bádogkasznira emlékeztető SMT-100 (alias Smitty) nanorobotot is meg lehet még bocsátani a játéknak. Már csak azért is, mert a fantázia innentől háttérbe szorul, és már az első bevetésben szembesülünk a véres (csontos, nyiroknedves) valósággal. És persze a rákkal.

A rákot legyőzni pedig bitang nehéz. A tumorsejtek terjednek, Roxxi fegyvereiből (kemikáliavetők, kézi sugárágyúk és baktérium-dezintegrátorok) több száz töltény is hamar kifogy, és a ráktól legyengült szervezetben más fertőzések is megnehezítik az egyszeri nanorobot dolgát. Ha túl sok a baktérium, a beteg láza emelkedik, esetleg kihányja az életmentő gyógyszert vagy leáll egy létfontosságú szerv – egyetlen reményünk fegyvereinken kívül a fehérvérsejtek, amiket festékanyagokkal rá lehet venni arra, hogy megtámadják a ráksejteket.

Nyomasztó, hatásos, hihető

Mindehhez az egyszerű grafika hatásosan teremt nyomasztó hátteret, az imbolygó érfalak, a főhőshöz képest óriási vörösvértestek és a tüdőhörgők között olyan harcolni, mintha egy idegen bolygón lennénk. A zsírsejtek lelassítják Roxxit, a gerinc mellett vigyáznunk kell, nehogy az érzékeny idegpályákhoz érjünk, és közben olyan fertelmeket kell elpusztítanunk, mint a nyirokdaganatokban fellelhető Reed-Stenberg sejtek, amik köré halott sejtek vonnak védőburkot. Furcsa, ijesztő élmény.

A játék fejlesztői rákspecialistákkal és pszichológusokkal együtt dolgozták ki a Re-Mission világát, a végeredmény hatásos és hihető. Ebben a fenyegető környezetben valóban katartikus élmény lehet egy beteg kisgyereknek, amikor végre sikerül legyőznie a rákot (a játékok korhatár-besorolásáért felelős amerikai szervezet ettől függetlenül nem kis szigorral a "12 éven aluliaknak nem ajánlott" minősítést adta a programnak).

Sajnos a Re-Mission a játéksajtóban elvész a GTA4 és a többi nagy név között, a mainstream média pedig ritkán foglalkozik vele (Magyarországra is nagy késéssel jutott el a híre). Pedig értékes és tanulságos projekt, akár egy egészséges embernek is.