Árpád
-2 °C
9 °C

Táncoló sziluettek

2006.05.07. 16:11
Kapcsolódó cikkek (1)
Az Arizonai Egyetem kutatói a videofelvételeken látható táncmozdulatokat felismerő rendszert fejlesztettek. Több célra használható: a tánc összehangolására a zenével és a világítással, betegek rehabilitációjára, könnyebben tanulmányozhatjuk vele az emberi mozgásmintákat, és esetleg interaktív számítógépes játékokba is beépítenék.

Táncelemzés

Korábban már létrehoztak olyan rendszert, ami a táncos mozgását követi. A végtagokhoz, ízületekhez úgynevezett jelzőket (markereket) erősítettek, azokat használva jutottak hozzá a szükséges információhoz, s rögzítették, majd elemezték az adott művész mozgását (motion capture).


Gang Qian

Jelen rendszer fejlesztésekor hivatásos táncosokkal dolgoztak együtt. Két videokamerából áll: az egyik a mozgó alak mögött, a másik az oldalán. "Így sokkal egyszerűbben azonosíthatók a pózok" - magyarázza Gang Qian, a kutatócsoport tagja. "Ha csak egy kamera lenne, könnyebben összekevernénk a félreérthető testtartásokat."

Az átlagos videokamerákra felhasználó-barát szempontok miatt esett a választás. Az interaktív előadást könnyebb befogadni, és a korábbi "tolakodó" markerekre sincs szükség, mert a táncos jól filmezhető. A megvilágítás és a jelmezek is rugalmasabban módosíthatók.

Mostoha művészet

Igazi interdiszciplináris csapatmunkát végeztek: a művészet és a tudomány/technológia szintézisének jegyében, táncosok és mérnökök mellett koreográfusok, képzőművészek, pszichológusok és mesterségesintelligencia-szakértők is részt vettek a projektben.

Úttörő vállalkozást vittek véghez, hiszen a táncmozgás számítógépes elemzése és szintézise még nagyon kezdetleges, és ráadásul csak a "kiválasztott" keveseknek hozzáférhető. A digitális forradalom mintha érintetlenül hagyta volna a művészeti ágat. A mozgáselemzés-szakértők korábban csak elvétve, vagy egyáltalán nem integrálták kutatásaikba és a kapcsolódó alkalmazásokba a táncra vonatkozó ismereteket. Pedig az olyan összetett problémák, mint a félig automatizált, valósidejű mozgás elemzése szakavatott elmékből álló interdiszciplináris munkacsoportok nélkül kivitelezhetetlen. Az érdemi munkát az is nehezítette, hogy nincsenek az integrációt megkönnyítő formalizált modellek és struktúrák.

Azonosított mozdulatok

Qian és társai számítógépre viszik a leforgatott anyagot. A gép megváltoztatja - eltűnteti - a hátteret, majd fekete-fehér sziluettek jelennek meg. A computer numerikus koordinátákká alakítja a sziluetteket, melyeket a rendszerben tárolt könyvtárral hasonlítanak össze. A könyvtárban (eddig) húsz modern táncpóz található. Ha a rendszer statisztikailag megközelítően pontos kapcsolódásra talál, valószínűleg felismerte az adott táncmozdulatot.

Több művészen tesztelték; az esetek nyolcvanhárom százalékában helyesen azonosította a memóriájában tárolt mozgásokat. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy az improvizált táncelőadással összhangba tudja hozni a háttérzenét és a színpadi megvilágítást.

A fejlesztők nemcsak "élő" művészetekben gondolkodnak. Amennyiben a rendszer modern táncszínházaknál működőképes, mozgás- és táncalapú számítógépes játékoknál szintén hasznosítható.

Újfajta szórakozás

Bizonyos keretek és korlátok között. Merthogy a lehetőségek távolról sem végtelenek, az emberi viselkedés számítógépes felismerése igencsak nehéz feladat, ráadásul a mozgásfajták közül a legnagyobb kihívást a tánc elemzése, akkurátus nyomon követése jelenti. A táncosoknak pontosan, fegyelmezetten kell cselekedniük, hiszen a gép csak akkor ismeri fel, azonosítja mozdulataikat.

Az Arizonai Egyetem rendszerének - és a sziluett-alapú azonosításnak - a problémája, hogy a nézőpont nagymértékben befolyásolja: nézőpont-függő. El kell kerülni az összevisszaságot, a háttérnek viszonylag üresnek, tisztának kell lennie, a gép betanítása és az előadás során ugyanazt a kameraszöget, beállítást kell alkalmazni.

Az ilyen jellegű rendszerek tökéletesítése új szórakozástípusok kialakulásához vezethet - nyilatkozta Sean Gong a londoni Queen Mary Egyetem számítástudományi szakembere.