További Szoftver cikkek
Az átlagos felhasználónak nincs világos elképzelése arról, hogy hova menti adatait. Rosszabbik esetben fogalma sincs róla. Hiába látogatja rendszeresen az adott rendszert, csak nehezen (vagy egyáltalán nem) lokalizálja az odatartozó fájlokat. A teret igen, de a helyet nem érzékeljük. A VisualID ezt a problémát igyekszik megoldani.
Régóta próbálkoznak különböző "fókusz és kontextus" megközelítésekkel: térképekkel, mappákkal, továbbá az adott fájl helymeghatározását célzó egyéb jelekkel a grafikus felhasználói felületen (graphical user interface, GUI), ám egyik sem tűnik annyira grafikusnak, mint az új fejlesztés. Ráadásul pszichológiai kísérletek is bizonyítják, hogy könnyebb egy képet megtalálni a többi kép között, mint egy szót a szavak között. A manapság alkalmazott desktop-metaforák nem, vagy csak alig-alig hozzák működésbe vizuális adottságainkat.
Vizuális azonosítók
Viszont ugyanaz a (virtuális közegben szerencsétlenkedő) felhasználó könnyedén elboldogul a valós élet hasonló "kihívásaival": gondolkodás és keresés nélkül eltalál a konyhába, vagy a munkahelyére. A projektben résztvevő kutatók - J. P. Lewis, Ulrich Neumann (mindketten a Dél-kaliforniai Egyetemről), Ruth Rosenholtz (MIT), Nickson Fong (ESC Entertainment) - a parkolókkal vonnak párhuzamot: ugyanaz az állapot jellemzi a mostani GUI-eket is. Minden egyformának tűnik; az adott fájlt legalább annyira nehéz megtalálni, mint autónkat egy mélygarázsban. Hiányzik a megkülönböztető megjelenés/megjelenítés (scenery). A projektből megtudjuk: számítógépes grafikai eljárásokkal automatikusan generálható az akár minden egyes adattételre, például fájlokra alkalmazható jel (VisualID).
A legnagyobb technikai kihívást pontosan az ikonok megkülönböztethetősége jelentette: annál jobbak, minél kevésbé tévesztjük össze őket. Kevés korábbi kutatás foglalkozott azzal, hogy mi tekinthető vizuális megkülönböztető jegynek, mint ahogy az ilyen minták teljes spektrumának algoritmikus felderítésére vonatkozó elmélet se létezik még - állítja Lewis.
Inkább kép, mint szöveg
Szimulált keresési feladatokkal bizonyították, hogy előzetes "tréning" nélkül, mindössze néhány perc használat után sokkal gyorsabb az új típusú keresés. Az is bebizonyosodott, hogy a "vizuális azonosítóval" rendelkező adatikonok könnyebben fellelhetők, mint az azzal nem rendelkezők.
A VisualID rendszer a speciális fájloknak automatikusan generálja a részletesen kidolgozott ikonokat. Az óhajtott eredmény az eredeti ikon több generáción keresztül történő mutációjával jön létre. A mutáció mértéke a fájlnevek közötti hasonlóság függvénye. Az ikonok azonban nem helyettesítik, hanem egyértelműsítik, "megerősítik" a textuális információt (a fájl vagy a tárgy nevét). Segítenek az azonosításban. Elviekben mihelyst létrehoztunk egy új fájlt, a rendszer automatikusan képi azonosítót generál mellé.
Maga a szisztéma azt a bizonyított tényt hasznosítja, hogy a külső megjelenést könnyebben megjegyezzük, memorizáljuk, és idézzük fel, mint a fájlok nevét. Ha például könyvet keresünk a polcon, borítója alapján, és nem az összes címet átfutva kutakodunk. Lewis és társai hasonló jelenségre figyeltek fel a kísérletek során: az absztrakt ikonokat gond nélkül megtanuljuk, hosszú ideig emlékezünk rájuk.
Légben, világűrben, víz alatt
Vizuális azonosítóinkból a számítógépes közeg mellett a valós életben is profitálhatunk - hangsúlyozza Lewis. Esetleg légiforgalom-irányításkor: "ha ismétlődő jelleggel kell ugyanazokat az adatokat átvizsgálnunk, majd gyors döntést hoznunk, a többi textuális információhoz hozzáadott VisualID egyrészt csökkenti a fáradtságot, másrészt fokozza a megbízhatóságot."
Az azonosító matricaváltozatát pedig - például egy űrhajón, vagy egy tengeralattjárón - tényleges tárgyakra címkézhetik fel. Igen hasznosak lehetnek vészhelyzetben.