Jusztina
12 °C
23 °C

Az X-világ visszavág

2008.03.02. 16:30
Kapcsolódó cikkek (1)
Minden ellenkező híresztelés ellenére nem azért élünk információs társadalomban – igen, közel tíz éve mi, magyarok is – mert egyre több információ vesz minket körül. Csak gondolatrest tudósok, újságírók és kocsmafilozófusok egyszerűsítik le így és ennyire a kérdést. Kacagjuk őket bátran ki, mint Janus Pannonius a római búcsúsokat.

Az ITTK sorozatának befejező részéből kiderül, hogy ugyan átléptünk már az információs társadalomba, mindennapjainkat azonban még javarészt azok az intézmények és szemléleti keretek formálják, amelyeket az ipari korszaknak köszönhetünk (ez az „X-világ”). Van tehát miért érdeklődéssel figyelni a digitális forradalmat, mi több, még annak is tétje van, hogy annak továbbviteléhez, az „Y-világ eléréséhez” miként járulunk hozzá.

Rock és olaj

Ma már senki nem lepődik meg a média- vagy a szoftveripar számoszlopain: a hetvenes évek végén azonban még kisebb földrengést okozott, amikor kiszámolták, hogy egyedül a brit rockipar nagyobb pénzeket mozgat meg, mint a szigetország teljes acél-olaj-autó komplexuma. Valójában így kezdte magát megmutatni az információs társadalom: a gazdaság szerkezeti átrendeződésével, amelyben a belső arányok döntő módon változtak meg az információ- és tudástermelés javára a hagyományos ipari termékek előállítására szakosodott ágazatokkal és a már korábban minimálisra zsugorodó agrárszektorral szemben. Evvel összefüggésben mindennapi tevékenységünk sarkalatos elemei alakulnak tömegesen és látványosan át: életminőségünk, tudásunk és beavatkozásképességünk.

Kombájn és konténer

Máshonnan nézve ez az információs és tudásmunka dominánssá válását is jelenti - legyenek azok bármelyik ágazatban, akár a bányaművelésben, akár a mezőgazdaságban. Egy mai kombájn informatikai csúcstermék. Két diploma nélkül nem lehetsz darukezelő a szingapúri konténerkikötőben.

A fogyasztói kosarunkban is mindinkább az információs és tudástermékekek, az erőforrásaink és a nyersanyagok között is az információ és a tudás válnak meghatározóvá, az energia-központú világképet felváltja egy információ- és tudás-központú világkép. Ne ijedjünk meg a látszólag nehézkes kifejezésektől. Amikor információ- és tudástermelést mondunk, abban valójában az oktatás, a tudomány, a média, a művészet, a játék, az élmény-ipar (benne a turizmussal) – szinte a kultúra egésze benne foglaltatik. Az információs és tudásmunka jól ismert műveletek sorát jelenti, ezeket szellemesen nevezte gyűjtőnéven „szimbólum-manipulációnak” Robert Reich egykori amerikai munkaügyi miniszter.

Az X-paradoxon

Vegyük azonban észre, hogy az információs társadalom és gazdaság valamennyi jellegzetes intézményét és ágazatát, amelyek ma domináns szerepre vergődve a társadalom tudásvagyonának kezelői és gyarapítói, az ipari korszak „hordta ki”, látványosan és diadalmasan. Az ellentmondás ezért egyre inkább az információs társadalom és a benne konokul újratermelődő ipari korszakos szerkezetek (az X-világ) között feszül A 19.század második felében született meg a modern közoktatás és felsőoktatás, a humán tőke jobb értékesülését biztosító korszerű közegészségügy, a parlamentáris demokrácia és a modern diplomácia, a szűk laboratórumoktól a tudás tömegtermelése felé elmozduló tudomány vagy akár éppen a tömegsajtó. Létrejöttük felbecsülhetetlen jelentőségű volt, ám sikereikért a másik oldalon nagy árat kellett fizetni. Ahhoz, hogy ezek az óriási alrendszerek működtethetőek, szervezhetőek, finanszírozhatóak és fenntarthatóak legyenek, újszerű vezetési, szabályozási, irányítási, koordinációs és ellenőrzési megoldásokra (együttesen: kontrollmechanizmusokra) volt szükség. A kontrollforradalmat – ahogy azt James Beniger nagyszerű, magyarul is olvasható könyve szemléletesen bemutatja - hatékony és professzionális, lényegüknél fogva hierarchiára épülő bürokráciák kiépítésével sikerült biztosítani, amelyek mögött a hatékonyság felhajtóerejét leginkább az információtechnológia akkori megoldásai adták (az írógéptől a telefonig). Így született meg végérvényesen a pre-modernből a modern, ez volt az ipari korszak „küldetése” – csakhogy az intézményekben, a hagyományokban és a fejekben kódolt bürokratikus kontroll egyre kevésbé alkalmas mechanizmus a 21. század információs társadalmainak vezetésére és fejlesztésére. Különösen tanulságos tehát felismerni, hogy a hálózati és digitális kultúra nagy detonációjának első hulláma még egyáltalán nem az őrségváltást erőszakolta ki, hanem hatékonyabbá, frissebbé és ennek révén ellenállóbbá tette az X-struktúrákat.

Előhang egy X-szótárhoz: az e-mindenfélétől a tudavulásig

Az elektronikus kormányzás (az e-government) a hagyományos kormányzati filozófiák és rendszerek továbbélése elektronikus közegben. Az e-gyógyászat korszerűsíti az orvoslást támogató intézményi és technológiai hátteret, de az orvos-beteg viszony alapszerkezetét nem írja át. Az információs társadalmak politikai intézményrendszerét javarészt X-pártok és X-politikusok teszik egyre anakronisztikusabbá. A tudománynak csodálatos és megrázó új ismeretek sorát köszönhetjük, de kiválasztási rendszere, működésmódja, döntésszervezése és finanszírozása alig különbözik 100 évvel ezelőtti önmagától.

Az iskolák számítógépesítése sokféleképpen könnyíti meg a tanár és a diák dolgát, de a közoktatási rendszer működését meghatározó minden lényeges mozzanat továbbra is az ipari korszak lenyomatát őrzi. Alvin Toffler, az információs társadalom talán legnagyobb hatású teoretikusa így fogalmaz egy 2007 februári interjújában: „A gyártósorok eltűntek, az ipar lehanyatlott, az iskola azonban nem változott. Gyerekrabokat tartunk (az USA-ban 40-50 milliót), cserébe elraboljuk a gyerekek jövőjét. Hiába a sok százezer, kreatív és nagyszerű tanár, ha egy teljességgel idejétmúlt rendszerben működnek, amelyet egykor az ipari munkások termelésére terveztek. Emiatt egyre több elavult tudás (obsolete knowledge, Toffler szójátékával: obsoledge, magyarul talán: tudavulás) termelődik, amelyektől a gyors változások korában mindinkább fulladoznak az iskolából kikerülő generációk
(Részletesebben: Z. Karvalics László: Elkezdjük most, vagy várunk a katasztrófára? Alvin Toffler a jövő iskolájáról INFINIT Hírlevél, 2007).

A politikust, a köztisztviselőt, a tudományirányítót, az orvost és a tanárt identitása és kiképzése az X-világhoz húzza, így sok esetben maguk lesznek a szükséges, mély szerkezeti változások legnagyobb ellenfelei. A világ bürokráciái – ahogy ezt negyed századdal ezelőtt a nemrégiben elhunyt pop-gondolkodó, Ivan Illich már könyörtelenül leírta - egységesednek és egymásból is erőt merítenek. Javában gázolunk előre az információs társadalomban, de mint a 18. század végének francia gúnyrajzain a jámbor paraszt hátán az „ancien regime” teljes panoptikuma, a nyakunkon ülnek az ipari korszak elnehezedett képviselői.

Egy csapda anatómiája

Óráik azonban meg vannak számlálva, mert saját túlélésük érdekében éppen azoknak a technológiai és szervezeti megoldásoknak kell egyre nagyobb szerepet adniuk, amelyek lépésről lépésre teremtik meg az alternatív kontrollstruktúrák lehetőségét. És itt megérkezünk azokhoz a jelenségekhez, amelyek nagy részét az elmúlt tíz év tapasztalt netezői jól ismerik. A tudástermelés rendszerei egyre nagyobb méretű és mind kooperatívabb közösségi terekbe helyeződnek át: ez a tudományra, az üzletre és az oktatásra is igaz. Eközben ezek a közösségek „ellaposodnak”, a hierarchiákat mindinkább horizontális kapcsolatok váltják fel, az új, emancipált „tudásközösségek” teljesítménye sok helyen már felülmúlja a hagyományos megoldásokét. Időzz az Amazon oldalain, szakirodalmat vadászva, keress ismeretmorzsákat a Wikipédia szócikkrengetegében. Vegyél részt csillagászati kutatásokban ahová az interneten rekrutálják a résztvevőket (például a Stardust projektben). De ez az „agytoborzás” („crowdsourcing”), az „okos tömegek” bevonása a problémamegoldásba kiterjed már a jogalkotásra (egy friss új-zélandi törvényhez az egész világról várják a hozzájárulást), megjelenik a tanulók közi tudáscsere élénkülő rendszereiben, ezt tükrözi az új média egyre nagyobb szelete (a blogoktól az interaktív híroldalakig), s ez köszön vissza a kereskedelem értékláncát lerövidítő, a sok-sok fogyasztót a termelővel közvetlenül összekapcsoló rendszerekben. A „nagy elmék” helyét a csapatmunka veszi át tudományban, politikában, de még a könyvtári osztályozó rendszerek világában is. Ami mindezek mögött kirajzolódik, az messze túlmutat a „tömegek bölcsességén”: egyenesen a „tömegek kontrollképességéről” üzen, a bürokratikus szabályozás intézményi és szemléleti alapjainak „lecserélhetőségéről”. A kényszerű közvetítettségek leépülésével párhuzamosan a 21.század hálózati polgára, "netizenje" mind egyenrangúbb félként jelenik meg a társadalmi játéktér bármely szereplője mellett, legyen szó egyeztetésről, döntéshozatalról vagy akár végrehajtásról. Az egykori alávetettből ügyféllé lett állampolgár eközben még előbbre szalad a teljes értékű partnerré válás útján – politikában, oktatásban, tudományban, kultúrában. Ne feledjük azonban el: a megnyíló lehetőségekkel az új kontrollstruktúra visszacsempészi a személyes felelősséget is a tárgylemezre, soha nem tapasztalt mértékben.

Mit tehetsz Te az információs társadalomért?

Ismerd fel és azonosítsd az X-világ erőit, amelyek globális, regionális és nemzeti szinten is hatnak, de jelen vannak akár civil szerveződésként is, vagy éppen egy viselkedésmintázat formájában a fejedben.

Ne elégedj meg az ipari korszak legrosszabb hagyományaira emlékeztető lumpenpolitika fáradt bírálatával, önkormányzati és országos szinten is élj jogaiddal, és akarj még többet. Ha gyermekedet, testvéredet, ismerősödet az iskolában megszégyenítik, megalázzák, mert „rendnek kell lennie”, vagy nem kapja meg az adódból a megfelelő „kiszolgálást”, ne menj el szó nélkül mellette. Ha fogyasztóként nem vesznek partnerszámba a piac szereplői, változtasd meg a viselkedésed. Ha a digitális világba beleszületett gyermekeinken és az ő szürkeállományukon és képességeiken múlik a jövő, akkor meddig maradhat létező és elfogadott gyakorlat a gyermekbántalmazás és az iskolai szegregáció? Miként lehet a friss szakértelemmel, diplomával rendelkező kismamák munkaerőpiaci visszatérését meggyorsítani és elősegíteni, hogy kevesebb tudásvagyon menjen veszendőbe? Már az is tett értékű, ha beszélünk, vitatkozunk minderről.

Egy pillanatra se szűnj meg szem előtt tartani, hogy a magyar népesség egyharmada ebben a pillantban is ki van zárva az információs társadalomból. Az alacsony iskolázottság, a funkcionális írástudatlanság és a munkaerőpiaci leértékelődés ördögi köre öröklődik. A bürokratikus kontroll mindezt szociálpolitikai kérdésként kezeli, de neked tudnod kell, hogy ennél fontosabb nemzeti sorskérdés nincsen: minden lépés, ami esélyt és lehetőséget ad a felzárkózásra, ami tudásvagyont bővít és foglalkoztat a körükben, előrevisz és előre mutat – tudsz tenni érte?

Információs társadalom… Megérkeztünk, de a neheze láthatóan még hátravan, hogy az X-világból is átlépjünk az Y-világba.

Az írás szerzője a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központ kutatója. A tíz cikkből álló sorozat az Index Tech rovatában és az Infinit.hu oldalán egyaránt megjelenik.