Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Lara a zsebben

2000.06.09. 18:44
Kapcsolódó cikkek (2)
Bár Lara Croft nem létező személy, egyelőre még nem is filmkarakter, nevét az egész világon mindenki ismeri a számítástechnika vízválasztóvonalán innen és túl. (A többség valószínűleg innen van, hiszen a statisztikák szerint az amerikai lakosság több, mint 60 százaléka aktív számítógépes játékos. A világ szegényebb része sem állhat azért túl rosszul, és ennél sokkal többen dolgoznak számítógépekkel és követik a technika vívmányait.) Lara baba szilikonnal dúsított virtuális kebelmérete, ami kedvenc szöszink Pamela Denise Anderson Lee (és időnként kevésbé Lee) implant eltávolítás előtti paramétereivel vetekszik, gyakoribb téma az összes számítástechnikával foglalkozó médiában, mint maga a játék, aminek főhőseként ismertté vált.
Larát majdnem mindenki imádja, a férfiak szeretik az irreálisan tökéletes alakja miatt, a gyengébbik nem képviselői közül ugyan sokan fújnak rá irigykedve a mellbőségére, mondván könnyű neki, 3D Studio-ban tervezték, a valóságban beszakadna a háta, esetleg féltékenyek rá, mert a férjük vagy barátjuk túl sok időt tölt ezzel a "poligonszukával", de a legtöbb hölgy szintén ki van békülve vele, hiszen Lara egyben jó példakép minden nő számára, a feministák is a zászlajukra tűzhetik (újabb lépés a női emancipáció rögös útján a számítástechnika világában), meg egyébként is a Tomb Raider sorozat tagjai mind bitang jó játékok.

Tomb Raider a GameBoy Color-on is
Pár napja végre elérkezett az új Tomb Raider játék megjelenésének időpontja. Ezúttal nem egy újabb 3D-s epizód jelent meg PC-re, Dreamcast-re, PlayStation-re, PlayStation 2-re vagy Macintosh-ra, nem is az évente megjelenő, kezdetben ingyenes, bár most már pénzbe kerülő extra küldetéslemez, hanem Lara ezúttal a testhezálló zöld latex ruhájában a két dimenziós világot látogatta meg, végre őt is átírták a kedvenc zsebben hordható játékgépünkre, a GameBoy Color-ra. Azon retro játékosok, akik még emlékeznek a Tomb Raider mögött álló cég, a Core Design első, nagy sikert arató játékára a Rick Dangerous-re, talán kicsit meg is lepődnek, hiszen a Tomb Raider GBC verziója kísértetiesen hasonlít az elődre. Persze a Rick komát már akkor lecserélték a vonzó arisztokrata hölgyre, amikor megjelent az első 3D játék, meg időközben a játék engine-je is sokat fejlődött a Commodore 64 és Amiga elődökhöz képest, ami az elmút 11 évben a Core eszébe jutott, az nagyrészt benne van a játékban, meg az is, ami még megtetszett nekik más cégek munkáiból (látható, hogy a Core számára leginkább Jordan Mechner klasszikus játéka a Price of Persia volt a legnagyobb ötletforrás).

A képek úgynevezett hicolor technológiát használnak
Lássuk mit is rejt a 8 bites kártya amellett a lehetőség mellett, hogy ezentúl az utcán, a vonaton, a repülőn vagy akár a kocsiban vezetés közben (ezt csak igazán profi játékosoknak ajánlom) is Tomb Raider-ezhetünk. A körítés szakavatott GameBoy-os szemmel nem tűnik túl impresszívnek. A zene a főképernyőn egész tűrhető adaptációja az eredeti Tomb Raider témának, de ezen kívül gyakorlatilag egy zene van az egész játékban, menet közben csak síri csend, amit csak néhány pocsék hanghatás tör meg, valószínűleg a PC-s Tomb Raider-ből konvertálva. A feladattal megbízott német srácok nem végeztek túl jó munkát a hang terén. Természetesen átvezető 3D mozik nincsenek a kártyán, a bevezető, a megnyerés, a stáblista és többi átvezető rész pár igénytelen képváltásban merül ki. A képek úgynevezett hicolor technológiát használnak, ami eléggé szakállas trükk már számunkra, GameBoy programozók számára, és nem is akkora nagy dolog, nem is igazán hicolor a nagy gépeken megszokott értelemben (maximum 2304 színt használ), de manapság minden GameBoy fejlesztő és kiadó csak ezen a képmegjelenítési trükkön lovagol. Sajnos a képek a 2304 színre való konvertálásnál elég sokat veszítettek a minőségükből.

Hölgyeményünk 48 pixel magas
Azonban a fentiek ki is merítik a játék összes hátrányát. A háttérgrafikák menet közben szemetgyönyörködtetőek és végtelenül aprólékosak, talán a legszebbek, amiket eddig ez a kis LCD képernyő megjelenített. Az irányítás kezdetben eszméletlenül nehéznek tűnhet, de pár óra gyakorlással (és tényleg kell 1-2 óra ehhez) ugyanúgy bele lehet jönni, ahogy a 3D-s Tomb Raider-ek hasonlóan elsőre szokatlan irányításába. A játékban majdnem minden megtalálható, ami a nagy testvéreiben. Lara tud futni, sétálni, helyből és nekifutásból ugrani, lecsúszni a domboldalon, lőni különféle fegyverekkel (és befogja a legközelebbi célt automatikusan, majd a fegyverével követi prédáját), úszni, falon és plafonon mászni (ahol lehetséges), tárgyakat felvenni, nézelődni és persze karokat huzigálni (oldalsó és hátsó falon, víz alatt, de még a plafonon is, ami a Tomb Raider 4-ben jelent meg). Az egyetlen hiányzó mozdulat talán csak a Sokoban-os ládatologatás, ez kimaradt a játékból, mert oldalnézetből nem lett volna sok értelme. A játék hosszára, nehézségére és komplexitására nincs panasz, nagyjából mindez azon a szinten van, mint a 3D verziók, tehát mindenki meg fog izzadni a játékkal. Talán néhány helyen rá is tettek a készítők egy lapáttal a nagy verziók nehézségére, ugyanis csak ritka kijelölt pontokon lehet állást menteni a kártyára, viszont gyakori az a mocskos trükk, hogy beláthatatlanul hosszú csúszdák végén karók várnak minket, pár elhalalozás vagy szerencsés csillagzat kell ahhoz, hogy tudjuk mikor és merre kell leugrani a csúszdáról (vagy néha éppen rajta kell maradni és az ugrás lesz halálos). Ezen részekhez ajánlom a Xanax-ot. A játék 14 jól kidolgozott, hatalmas pályát tartalmaz, ezek 5 nagy szakaszra oszlanak fel, mindet keresztül-kasul be kell járnunk sokszor, hogy megtaláljuk a Rémálmok Kövét, aktuális küldetésünk hőn áhított tárgyát.

Lara nagy sprite-ja 2500 fázisban mozog
A játék legkiemelkedőbb része a sprite animáció. Hölgyeményünk 48 pixel magas, ami elég szép méret a 160x144-es LCD képernyőn, nagyon aprólékosan kidolgozott (fekete bakancsa és fehér zoknija van, látszik még a szíj is, ami a fegyvertokot a combjához rögzíti, ahogy a mellékelt képek is mutatják), de ami a legjobb, eszméletlenül meg is animálták. Ilyen szintű animációt én még életemben nem láttam egy 2D játékban sem, a végletekig aprólékos, a felsorolt mozdulatsorok mind többszáz fázisban hajtódnak végre, Lara nagy sprite-ja 2500 fázisban mozog. Az ellenfeleket sem aprózták el a készítők, kezdetben a skorpiók, kígyók és denevérek elég jól meg vannak animálva, bár ezek még elég kicsik, később már csontvázak, múmiák, amazonok és varázslók is megkeserítik az életünket, akik szintén gyönyorű mozgáskultúrával rendelkeznek. Valószínűleg (mivel a zene, hangok és átvezető képek nem sok helyet igényelnek), a GameBoy-on egyik legnagyobbnak számító 4 megabyte-os kártya nagy részét a sprite animációk foglalják le. Sajnos a jaték végefelé vagy az idő, vagy a hely fogyott el, mert a fegyveres aranyásók és a Rambo, akik életünkre törnek már alig 5-6 fázisban szerencsétlenkednek.

Mint az a fenti sorokból is látszik, a GameBoy Tomb Raider sem a tökéletes játék, de a hibái inkább a külsőségekre korlátozódnak. Sok olyan látványdolgot is nyújt, amit egy GameBoy játék sem, emellett a játékmenet, irányítás és egyebek száz százalékban azt adják 2D-ben, amit egy Tomb Raider rajongó elvár. Érdemes beszerezni, a gépen az egyik legjobb darab eddig.