Vérszomjas hangyák támadása
Meglepő mészárszék
Allomerus decemarticulatus
Ezekben a járatokban bujkálnak, egészen addig, amíg valamilyen élőlény bele nem lép a kínzókamrába: ekkor elkapják annak csápjait és végtagjait, kifeszítik, hozzászorítják az alapzathoz, majd jöhet a szeletelés.
A csapdát francia tudósok fedezték fel Francia Guyanában, Dél-Amerikában, az őserdőben. A megtalált kolónia azért különleges, mert ez az első eset, hogy a hangyák kollektíven készítik a csapdát.
Együttműködés
A csapda alapjául a Hirtella physophora növény szolgált, mely szoros szimbiózisban él az alig két milliméteres Allomerus decemarticulatusszal, a narancssárga hangyával. A rovar megvédi a növényt a támadóktól és a parazitáktól, cserébe a hangyák a növény szárában kialakíthatják csapdáikat. Amikor a kutatók megtalálták az első vájatot, benne nagyobb halott rovarokkal, egyből sejtették hogy mi célból készült. A kisebb rovarok megússzák, de az összes sáska, hernyó vagy pók halál fia, amint belép a Allomerus decemarticulatus félelmetes világába.
További érdekessége a csapdának, hogy még egy élőlény asszisztál a mészárláshoz: a gomba. Ezeket a hangyák termesztik, beleforgatják humuszba, ennek köszönhetően aztán organikus cementként erősíti a rejtekhely szerkezetét. Itt is kölcsönösségről van szó: a gombák élhetnek, hiszen a rovarok megvédik őket, cserébe néha csapdaalap készül belőlük. Ráadásul biztosítják a szükséges fehérjéket a hangyáknak, melynek végső soron a méreganyag termelésében és az utódok táplálásában van fontos szerepe.