Feketelyuk-fogyatkozás a szomszédban
A NASA Chandra röntgemműholdja 2006. áprilisában a tőlünk 60 millió fényévre lévő NGC 1365 galaxist vizsgálva véletlenül megfigyelte, ahogy a központjában található nagytömegű fekete lyuk előtt elhalad egy sűrű gázfelhő, és elfedi a fekete lyukba hulló anyag röntgensugárzását.
Ez a véletlen adott lehetőséget arra, hogy a kutatók megbecsüljék a galaxis középpontjában található fekete lyuk, illetve a körülötte keringő anyagkorong méretét.
Az úgynevezett akkréciós vagy anyagbefogási korongból folyamatosan anyag áramlik a fekete lyukba, ennek során több millió fokos hőmérsékletre melegszik, és erős röntgensugárzást bocsát ki, mielőtt átlépi a fekete lyuk eseményhorizontját, ahonnan a rendkívül erős gravitáció miatt már a fény sem tud kijutni.
Ez a szerkezet galaktikus méretekben nézve rendkívül kicsi, közvetlenül megfigyelhetetlen. A röntgensugárzó korong méretét a feketelyuk-fogyatkozás időtartama alapján becsülték meg.
A kutatók szerint a röntgensugárzást kibocsátó korongrész átmérője a Nap-Föld távolság hétszerese, vagyis alig több mint 1 milliárd kilométer. A fekete lyuk eseményhorizontja pedig ennek csupán tizedrésze, 100 millió kilométer, ami 50 millió kilométerrel kisebb, mint a Nap-Föld távolság.