E tény észlelése alapján a kutatók a megállapították: a szilíciumchip által produkált elektronikus jel átjutott előbb az első idegsejtre, amely továbbította a másodikra, s végül visszajutott a szilícium félvezetőre, tehát létrejött a legelső részben élő integrált áramkör.
Kötélből vannak az idegei
A kutatók mikroszkopikus pipetta segítségével kivettek egy csigából mintegy húsz idegsejtet. Ezek valamivel nagyobbak, következésképpen könnyebben kezelhetők egy laboratóriumban, mint sok más élőlény idegsejtjei.
A kiemelt neuronokat elhelyezték mikroprocesszorok fölött. Mindegyik sejtet összekapcsolták egy-egy távvezérelt tranzisztorral, amely képes felerősíteni a parányi feszültségeket, és egy-egy energiaforrással, amely stimulálta az idegsejteket.
"A kísérlet döntő jelentőségű szakasz a neuroelektronikában" - idézte a Proceedings of the National Academy of Science című amerikai folyóirat Günter Zeck és Peter Fromhertz német kutatókat, a müncheni Max Planck Biokémiai Intézet munkatársait, akiknek sikerült megteremteniük ezt a különös áramkört, amelyben idegsejtek kommunikáltak egy szilíciumchippel.
Határ a csillagos
A cikkben leírt kísérlet beláthatatlan gyakorlati következményekkel járhat az orvostudományban és a számítástechnikában. Az előbbiben azért, mert a mikroprocesszorok kombinálása az idegsejtekkel elvi lehetőséget nyújt a bármilyen okból károsodott idegrendszerek "kijavítására".
A cikk felcsillantja a reményt, hogy gyógyíthatóvá válhat az idegrendszeri betegségekből fakadó hibás mozgáskoordináció, vagy visszaadható lesz a látóidegek károsodása miatt elvesztett látás. A számítástechnika oly módon profitálhat e kísérlet eredményéből, hogy esetleg előre nem látott, rendkívüli körülményekhez is alkalmazkodni képes számítógépeket szerkeszthet, ha idegsejteket is beépít a komputerek integrált áramköreibe.