További Tudomány cikkek
Teljesen más ötletre jutott Alex Fowler, a Massachussetts egyetem Dartmouth-i intézetének kutatója. Ő ugyanis a naponta viselt ruhák felületére baktériumokat telepítene, hogy azok a piszokból táplálkozzanak, és így tisztán tartsák a ruhát. A génmódosított baktériumkultúrákból vagy állati sejtekből képzett szövetet, amely kémiai anyagokat dolgoz fel és termel, más célokra is lehetne használni.
Mobil biovilág
A ruha kiváló médium a mobil biovilág megtelepítésére - áradozott a mechanikaprofesszor Fowler a New Scientist tudósítójának. Számos felhasználási területet lehetne találni a gyógyászatban, a katonaságnál, például olyan kötszerek képében, melyek képesek gyógyszert leadni. Védőruhát lehetne építeni nagy érzékenységű, élő sejtekből álló szenzorokkal. Teljesen új termék lehetne a víz és piszoktaszító szövet, vagy az olyan anyag, melyen a szagokat és piszkot szó szerint felzabáló baktériumok élnek.
Az üzletben baktériumokkal együtt megvásárolható ruha ötlete egy kis ideig még idegenül fog hangzani. A mai gyakorlat szerint a ruhát azért mossuk, mert meg kell tisztítani a piszoktól és a mikroorganizmusoktól, még akkor is ha a saját bőrünk baktériumok lakóhelye. Ez utóbbiak eloszlása természetesen nem állandó, a szárazabb testtájakon kevesebb egysejtű lakozik, mint a nedvesebb régiókban.
Bioaktív ötlet
A bioaktív ruhán azonban az ötlet gazdája szerint egységes eloszlásban lenne célszerű kiépíteni a kultúrát. Azonban már az első lépés is meglehetősen nehéznek bizonyult, jelesül a mikroorganizmusok beköltöztetése.
Az első kísérleteket üreges szálakkal végezték, melyekbe vákuum segítségével génmódosított E. coli baktériumokat juttattak. A baktériumok a Aequorea victoria medúzafaj egyik olyan génjét kapták meg, amely egy fluoreszkáló protein előállításáért felelős. Ha növekedésnek indulnak a baktériumkultúrák, UV fény alatt világítani kezdenek. Más E. coli baktériumok a Photorhabdus luminescens baktérium örökítőanyagának segítségével már külön behatás nélkül képesek fényt kibocsátani.
Fowler számára a parányi organizmusok géntechnológiával módosított és gyártott apró gépek, melyek a kívánt végterméket gyártják. Már most is lehetséges olyan baktériumot előállítani, amely az izzadtságot kellemes illattá alakítja, lepergeti a vizet, fehérjéket vagy akár nyersolajat képes megemészteni.
A baktériumokkal együtt az üreges szálakba tápoldatot is bejuttattak. Az organizmusok megtelepedtek, és szaporodásba kezdtek, de a New Scientist beszámolója szerint közel sem lehet tudni, mennyi ideig képesek itt élni újabb táplálék bevitele nélkül.
A szennyest etetni kell
Fowler úgy gyanítja, a kultúrák teljesen nem halnak ki, hanem talán alvásra rendezkedtek be, és esetleg spóráik segítségével újból felélednek, ha ismét tápoldat jut el hozzájuk. Ez a ruha esetében azt jelentené, hogy az nanoméretű élő gépek aktivizálnák magukat, ha az anyagot ismét magára ölti a gazdája, és helyreállnak az életfeltételek. De esetleg ettől függetlenül szükség lehet az időnkénti permetezésre, hogy teljesen ne fogyjon el a táplálék. A kutatók ez idő tájt a szaporodás szálvastagságtól, anyagminőségtől és tápoldattól való függőségét vizsgálják.