Az ALH-84001 meteorit |
Imre Friedman, a kutatócsoport vezetője úgy véli, hogy tudóstársaival a meteoritkőben olyan kikristályosodott magnetit-(mágnesvasérc)láncolatok nyomaira bukkantak, amelyek csak élő szervezetben jöhettek létre. Egy ilyen láncolat az élő organizmuson kívül kerülve a mágneses erők hatására azonnal sűrű halmazokká roppan össze.
Ezek a kristályláncok - mutatnak rá a tudósok - egy bizonyos baktériumfajtába ágyazódva mintegy iránytűként műkődnek, azaz a mágneskristályok a baktériumegyedet segítik a tájékozódásban, de az őket hordozó élő szervezet elpusztulása után is megmaradnak.
A NASA tudósai úgy tartják, hogy ez történt az ALH-84001 esetében is: a meteoritkő mintegy 3,9 milliárd évvel ezelőtt egy kozmikus karambol következtében vágódhatott ki Mars felszínéről a világűrbe, majd 13 ezer esztendővel ezelőtt becsapódott az Antarktisz területére. A baktériumok elpusztultak, de a korábbi létüket bizonyító mágneskristályok megmaradtak.
Az ALH-84001-es meteoritkő 1996-ban már lázba hozta a tudományos világot. Akkor David McKay vezetésével olyan mikroszkopikus méretű ásványi anyagokra bukkantak a meteoritkőben, amelyek szerves vegyületek egykori meglétére utalnak.
Az akkori következtetéseket azóta számos tudós vitatta, és már öt éve is óva intettek a szakemberek attól, hogy a marsi kőben talált "életnyomok" alapján elszabaduljon a fantázia. Ha helytállónak is bizonyulnak a kutatási eredmények, mindössze az nyer bizonyítást, hogy a Marson is - mint a Földön - valaha megindult a szerves vegyületek képződése, ám ez a folyamat eddig rejtélyes okokból hirtelen megszakadt, s így nem valószínű, hogy a vörös bolygón valaha is kialakulhatott volna az élet valamely magasabb rendű formája.