A szaklap szerint azonban mind a közleményben idézett 23 oldalas bizonyításból (ami egyébként 2003-ból származik), mind a de Branges honlapján publikált, valamivel hosszabb levezetésből hiányzik a sejtés tényleges igazolása. Ráadásul de Branges megközelítésére már 1998-ban találtak egy ellenpéldát J. Brian Conrey és Xian-Jin Li matematikusok.
Kultikus
A Riemann-sejtés egyike a hét "milleniumi" problémának, melyek megoldásáért a massachusetts-i Cambridge-ben működő nonprofit alapítvány, a Clay Intézet egy-egy millió dollárt ajánlott fel. A hét hipotézist (köztük a Poincaré-sejtést, a Hodge-sejtést vagy a P nem egyenlő NP-problémát) 2000-ben hirdették ki, és ezeket tartják a matematika legnehezebb, legmakacsabb problémáinak.
A prímszámok lehető legegyenletesebb eloszlását állító sejtést Bernhard Riemann német matematikus - akinek geometriai munkásságára később maga Einstein is épített - 1859-ben vetette fel egy számelméleti írásában, de meghalt, mielőtt bizonyíthatta volna. A sejtés, a többi "nagyhoz" hasonlóan, az idők során kultikussá nőtte ki magát, számos matematikus tette fel az életét megoldására, de eddig nem sikerült se igazolni, se cáfolni.
Szorított az idő
Bár hagyományosan a hasonló nagyszabású eredményeket konferenciákon vagy tudományos folyóiratokban szokták nyilvánosságra hozni, az egymillió dolláros díjért folyó verseny miatt De Branges olyan gyorsan meg akarta jelentetni a munkát, ahogy csak lehetséges.
De Branges talán arról a legismertebb a matematikusok között, hogy csaknem húsz évvel ezelőtt bizonyította a Bieberbach-sejtést. Azóta nagyrészt a Riemann-hipotézis igazolásával volt elfoglalva.